Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

határ

Megrendítő könnyek a határon

Nálam különb emberek sokkal áldozatosabban vesznek részt a segítségnyújtásban, szinte szégyellem is, hogy a magam szerepét szóba hozom. De talán mégis helyénvaló, ha megírom a saját közvetlen tapasztalataimat is arról a felfoghatatlanul tragikus helyzetről, ami a szemünk láttára bontakozik ki a háború kezdete óta. Tegnap reggeltől estig az ukrán határnál voltunk fogadni a menekülőket. Néhányan a gyülekezetünkből a Baptista Szeretetszolgálattal vettük fel a kapcsolatot, hogy miben tudunk az anyagiakon túl is segíteni. Azt hallottuk, hogy a határon nagy szükség van logisztikai és egyéb segítségre, ezért oda mentünk. A tiszabecsi iskolában alakítottak ki egy fogadópontot, ahova érkeznek az adományok és a menekültek. Néhányan egészen a határállomáshoz telepedtünk ki egy hosszú asztallal, ahol a beérkező autókba adtunk be italt, élelmet, tisztálkodási szereket, gyerekeknek csokit, bébiételt, pelenkát, esetleg játékot. Még most is csak könnyek között tudok írni arról, amit átéltünk.

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (34) – Az élvezetek határa

„Ne főzz gödölyét anyjának tejében!” (2Móz 34,26)

Furcsa törvény, de Mózes második könyve kétszer is megismétli, tehát valamiért fontos volt Istennek, hogy az izráeliek figyeljenek erre. Vajon miért nem volt szabad megfőzni a gödölyét (גְּדִי) az anyja tejében? Egy ideig csak feltételezték, de ma már biztosan tudjuk: a kánaáni kultúrákban szokás volt, hogy a kecskegidákat az anyjuk tejében készítették el. A beduinok a mai napig tejben főzik a gödölyét, az ugariti szövegemlékek pedig azt igazolják, hogy a kánaáni népek között termékenységet jelképező rítus is kapcsolódott az anyja tejében megfőzött gidához. Ez önmagában elég ok lehetett a tiltásra. Az előtte lévő mondatban azt olvassuk, hogy az első termés az ÚRé, a kecskegida sem lehetett másé.

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK