Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

helyettes bűnhődés

A ló és a bárány

Erre a kommentre is szeretnék reagálni a Tóth Sára interjú kapcsán. Bernhardt Dóra fenti hozzászólása szintén Nagy Károly Zsolt rólam szóló posztja alatt jelent meg. Dóra ezt írja az oldal szerzőjének: „Pontosan ahogy mondod, Karcsi. Kilóg a lóláb – az interjú nagy részére – a legfontosabb és legérdekesebb kérdésekre – semmi reakció, csak Ádám »hobby horse«-ai kerülnek elő”. Nos, Dórát is régóta ismerem, két évig mellette dolgoztam a MEKDSZ-ben, tőle kaptam búcsúzóul a magyarázatos NIV Bibliámat, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok, főleg mert nem én érdemeltem a Bibliát, hanem Dóra érdemelt volna nálam sokkal jobb munkatársat. Amikor a következő évben, 1995-ben egy teljes nyarat a bolíviai dzsungelben töltöttem, egy folyó partján ülve olvasgattam a kék tanulmányozó Bibliát, rózsaszín flamingók társaságában, a szemem sarkából lesve, felbukkan-e egy anaconda vagy egy aligátor, és ebben a szürreális környezetben olyan felfedezéseket tettem a Bibliából, amelyek radikálisan átalakították a gondolkodásomat. De ezt majd máskor, békésebb időkben mesélem el. Amire most válaszolni szeretnék, az a ló kérdése. Ha Dóra ugyanarra az állatra gondol, amire én, akkor annak nemcsak a lába lóg ki, és nem is csak hogy kilóg, hanem egyenesen azon a lovon lovagolok fényes nappal, az internet nyilvánossága előtt, nagyjából azóta, amióta mások is kinézték maguknak ezt a paripát. Nincs ugyanis semmilyen rejtett agendám, pontosan azt írtam meg, amit gondoltam, és amit régóta gondolok. Nyílt sisakkal szoktam küzdeni.

tovább

Egyébként miért baj Istenre uralkodóként utalni?

Canterbury Szent Anzelm (Anselmus) szerepe egy indokolatlanul felnagyított szál az engesztelésvitában, egy teológiai urban legend, projekciós felület, semmi több. Nem kell lebecsülnünk a munkásságát, egyszerűen csak, hogy stílszerűen fogalmazzak: tegyük a helyére! A 11. században alkotó olasz származású bencés szerzetes Cur Deus Homo (Miért lett Isten emberré?) c. művében pusztán azt próbálta filozófiai nyelven is megfogalmazni, amit az Ószövetség előre jelzett, az apostolok tanítottak, az egyházatyák egyöntetűen vallottak, és később a reformátorok is újra kibontottak. A városi legenda, hogy Anzelm felelős a helyettes bűnhődés tanáért, G. Aulén Christus Victor c. könyvének félreértéséből született. A 20. századi svéd teológus a könyvében az Anzelm utáni skolasztika hangsúlyeltolódásait bírálja, nem az elégtétel vagy engesztelés gondolatát, ami szerinte a reformátoroknál éppen az egyházatyák hangsúlyaihoz tért vissza. Anzelm tehát minden ellenkező híreszteléssel szemben csak egy mellékszereplő ebben az evangélium lényegét érintő vitában.

tovább

Hol mondja a Biblia, hogy Isten aranyos verebeket hajigál a földre?

Az engesztelésvita kapcsán egy különös, alapvetően idegesítő érvelési technikával találkoztam. Ennek az a lényege, hogy egy állítást, amit nem szeretünk, hogy lehet úgy megfogalmazni, hogy az a legabszurdabb gyökérségnek hasson. A recept viszonylag egyszerű. Mondjuk el a tételt kisarkítva, értelmetlennek mutatva azt, majd követeljük, hogy a másik a saját nézeteként a mi karikatúránkat támassza alá a Szentírásból! Konkrétan például ilyesmiket olvastam: „Azok a kedves atyámfiai, akik a helyettes bűnhődésben hisznek, mutassák már meg, hol mondja a Biblia, hogy Isten olyan, mint egy római császár, aki abban leli kedvét, hogy halálra kínozza a fiát!” Vagy: „Miért lenne az igazságos, hogy Isten sértettségében megkorbácsolja, megköpdösi, véresre veri, majd brutálisan megöli az ártatlan, bűntelen Fiát?” És hasonlók. Hogy miért nehéz ezekre megfelelő komolysággal válaszolni, azt hadd illusztráljam néhány másik példával.

tovább

Kerekasztal-beszélgetés a helyettes bűnhődésről és a közös nyilatkozatról

A novemberi Evangéliumi Fórumon kerekasztal-beszélgetést rendeztünk Jézus Krisztus helyettes bűnhődéséről, valamint a Budapesti Autonóm Gyülekezetből (elsősorban Görbicz Tamástól) elindult tanításról, amely azt tagadva komoly megoszlást hozott a magyar evangéliumi világba. A beszélgetés apropója az a válaszként született közös Nyilatkozat volt, amely tavaly 77 (majd később jóval több) – különböző felekezetű – evangéliumi vezető aláírásával jelent meg. A kerekasztal-beszélgetésben a Nyilatkozat első aláírói vettek részt: Győri Tamás evangélikus teológus, Márkus Tamás református teológus, dr....

tovább

Canterbury Anzelm mint projekciós felület

Szegény Canterbury Anzelm most már állandó projekciós felületté vált a helyettes bűnhődés kritikusai számára. Gustaf Aulén 1931-es tézise óta szinte mantraként emlegetik, hogy a kereszt értelmezésében Szent Anzelmnél romlott el minden, ő hozott be olyan jogi értelmezési keretet ebbe a témába, amely félrevitte a teológiai gondolkodást, majd a reformátorok révén az egész protestáns gondolkodást is megfertőzte. A mantra szerint Anzelm előtt a megváltásról személyesebb, szeretetteljesebb, biblikusabb keretben tanítottak, a fő ellenség nem Isten merev igazságossága, hanem a Sátán volt, akinek a...

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK