„Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak.” (2Móz 6,4)

A földet Ábrahám, Izsák és Jákób csak jövevényként lakták, nem tulajdonosokként. Ígéret szerint volt az övék, de ők nem birtokolták azt. Minden, amit láttak, ideiglenes és múlékony volt számukra, miközben tudták, mert Isten szövetségben vállalta, hogy egyszer minden az övék lesz. A föld nem abban az értelemben lett az övék, ahogy később fiaiké, a zsidóké lett, akikkel Isten megerősítette a szövetséget (7-8). Az ígéret sokkal nagyobb volt annál, hogy a személyes életükben teljesedjen be. Ők jövevények voltak egész életükben, de hittek az ígéretekben, amelyek utódaikban be is teljesedtek.

bővebben