Jézus újból és újból arra hívja fel a figyelmünket, hogy ha követői akarunk lenni, egyszemélyes közönség előtt kell játszanunk. Az embereknek való tetszeni akarás alkalmatlanná tesz a tanítványságra, Jézus követőiként nekünk egyedül Isten tetszése számíthat. A farizeusok az emberek tapsára vártak, azt akarták, hogy kegyességüket az emberek lássák, mesternek, atyának és tanítónak szólítsák őket, hogy megkapják a vendégségeken és a zsinagógában a főhelyet, a tereken pedig előre köszönjenek nekik. Jézus határozottan rámutat: a tanítvány élete más. Őt Isten fogja felmagasztalni, ha képes...

tovább