Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Norvégia

Viszontválasz Sytkának a Halálcsillagról

Van egy fura mintázat, aminek nem tudom az okát. A mintázat a következő. Írok egy cikket valamiről, ami számomra fontos. Sytka felkapja, fut vele egy kört, majd kimutatja rólam, hogy igazából egy hülye vagyok. A mintázat itt legtöbbször meg is áll, mert nem reagálok rá. Időnként azonban úgy folytatódik, hogy rászánom magam egy részletes, tényszerű válaszra, amivel Sytka fut még egy kört, és a végén kimutatja rólam, hogy igazából egy hülye vagyok. Fogalmam sincs, mi motiválja őt ebben, különösen annak fényében, hogy elvileg Krisztusban testvérek vagyunk. Ha nincs komolyabb tétje annak a témának, amiről szó van, nem különösebben zavar a dolog. De ha van – és itt most van – akkor nem hagyom szó nélkül, beleállok a vitába. Erre írtam a válaszcikkben, hogy ez most „nem mulattat”. Mire Sytka rögtön a válasza elején megfeddett, hogy „a Barnevernetről szóló kérdés nem a mulatozásról szól.”

tovább

Konteó Norvégiáról?

Egy friss cikke alatti kommentszekcióban kisebb bizonytalankodás után Sitku Tibornak sikerült végül betolnia a norvég gyermekvédelmi témát abba a keretbe, hogy Szabados Ádám egy vad konteót terjeszt. Már hozzászoktam, mint egy régi kakukkos órához, hogy Sytkának valamiért visszatérő témája lettem, most viszont kifejezetten nem mulattat, hogy ezzel a súlyos üggyel kapcsolatban is ezek a reflexek jönnek elő. Az még méltatlanabb, hogy Sytka a​ sok dologban méltán bírálható, de a jelenséggel semmilyen kapcsolatban nem lévő ​magyar kormány iránti antipátiáját is ráhúzza erre az iszonyatos történetre​​. Szegény Dezső András után most Ábrahám Róbert​ lett propagandista, mert az oknyomozó riporter a filmjében nem hallgatja el azt a részletet, hogy a norvég megszólalók meglepően pozitívan beszélnek a magyar gyermekvédelmi törvénynek éppen a norvég kormány által kritizált passzusáról​. Ábrahám Róbert munkája egyszerűen zárójelbe tehető, mert „propagandista”, a dokumentumfilmjét évekkel megelőző cikkeim pedig mi mások lennének, mint egy szaftos összeesküvés-elmélet kitüremkedései.

tovább

Skandinávia elrabolt gyermekei

Ez a címe Ábrahám Róbert és Lukács Adorján új, felkavaró dokumentumfilmjének, amely a norvégiai gyermekvédelmi szolgálatok áldatlan, gonosz tevékenységéről szól. A norvégiai állami gyermekrablások gyomorforgató, horrorisztikus valóságáról 2016-ban és 2017-ben én is több cikkben írtam (a filmben az egyik cikket be is vágják), és részt vettem egy kerekasztal-beszélgetésen is, ahol többek között egy norvég pszichológus (a filmben is szereplő Einar Salvesen) és egy norvég újságíró voltak a beszélgetőpartnereim. A beszélgetésről több norvég újság is beszámolt (épp az egyik erősebb mondatomat kiemelve a főcímben), és nemrég láttam, hogy egy norvég tudományos kiadványban is hivatkoztak rám a témában. Annak idején a norvég újságíró nem értett egyet velem, túlzónak, hihetetlennek tartotta, amiket Einar Salvesennel együtt mondtunk. Pár éve ismét összefutottunk egy nemzetközi konferencián, akkor az újságíró jött oda hozzám, kezet nyújtott, és meglepetésemre azt mondta: „Mindenben igazad volt. Akkor még nem akartuk elhinni, hogy ekkora a baj, de már mi is látjuk.”

tovább

A Barnevernet továbbra is rabolja a gyermekeket

Nem szoktam ilyet tenni, valószínűleg nem fogok a jövőben sem, de mivel korábban többször írtam már a norvég gyermekvédelmi szolgálat (Barnevernet) embertelen családpolitikájáról, most leközlök egy levelet, amit egy Norvégiában élő (cigány származású) magyar nagymama írt nekem a napokban. Nem ismerem Krisztina Svendsent, nem tudok utánajárni a történetének sem, de amit leír, tökéletesen egybevág azokkal a történetekkel, amelyekről viszont személyes ismeretem van, és azzal, amit egy európai emberijogász és Einar Salvesen norvég pszichológus mesélt nekem a rendszer működéséről. A célom a levél...

tovább

Kerekasztal-beszélgetés a Barnevernetről

Ahogy már utaltam rá, május végén kerekasztal-beszélgetésen vettem részt, melynek témája az állam és a család, konkrétabban a norvég gyermekvédelmi szolgálat (Barnevernet) és a Bodnariu család ügye volt. A beszélgetést a European Leadership Forum szervezte a lengyelországi Wisłában. Résztvevők: Einar C. Salvesen norvég pszichológus, akit szakértőként vontak be számos Barnevernet-ügybe, Paul Susman, az Európai Bizottság jogásza és a Bodnariu szülők ügyvédje, Tarjei Gilje norvég újságíró, valamint én, teológusként. A moderátor Peter Saunders, a Christian Medical Fellowship igazgatója volt. A...

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK