Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Szentlélek

A sasarc

2024. november 14. | , , | 2 Hozzászólások

A sasarc mint bibliai szimbólum egykor mélyen megragadta az egyházatyák képzeletét. Az ókeresztény atyák a sasarchoz a földi dolgokról való elemelkedést, az isteni szemléletet, a tiszta, mennyei látást társították. A sas mennyei magasságokból fürkészi a földi dolgokat, a perspektívája ezért összehasonlíthatatlanul tágabb az emberek horizontális nézőpontjánál. A sasarcot gyakran összekapcsolták János evangélistával, mert a négy evangélista közül ő volt az, aki leginkább teológiai magasságokból beszélt a Jézusban megvalósult eseményekről.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (27) – Olaj a mécstartóba

2021. június 4. | , , | 1 Hozzászólás

„Te pedig parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest.” (2Móz 27,20)

A szentélyben volt a gyertyatartó (2Móz 25,31-40), a menóra (מנוֹרָה), ezen kellett meggyújtani a fényt, hogy az egész éjjel égjen. A törvény így szólt: „Áron és fiai gondoskodjanak arról, hogy a kijelentés sátrában, a kárpiton kívül, amely a bizonyság ládája előtt van, estétől reggelig égjen az az ÚR előtt! Örök rendelkezés legyen ez nemzedékről nemzedékre Izráel fiainál!” (2Móz 27,20-21)) Vajon mi volt ennek a jelentősége?

bővebben

Hogyan változhat az Isten iránti gyűlöletünk szeretetté?

2020. július 16. | , , , , | 7 Hozzászólások

Ha igaz, hogy az Isten iránti gyűlölet legmélyebb oka az ítéletétől való félelem, hogyan tud a gyűlölet szeretetté változni? Kálvin mondja: „Ha lelkiismeretünk haragot és bosszút lát csupán, hogyne rendülne meg, és hogyne borzadna el? Hogyne menekülne Istentől, ha retteg tőle? Márpedig a hitnek keresnie kell Istent, és nem elmenekülnie tőle.” (Institutio III.2.7)” Nathanael Emmons kálvinista teológus szerint azért nem szeretik az emberek Istent, mert gyűlölik őt. Ha ez a gyűlölet abból a félelemből fakad, hogy Isten elítél bennünket, hogyan tudnánk Istenhez közeledni ahelyett, hogy elhúzódnánk tőle, ha a félelmünk jogosságát a lelkiismeretünk is megerősíti? Hogyan tudna a gyűlöletünk szeretetté változni, ha Istennek már a léte is fenyegetést jelent az önrendelkezésünk számára, amely nem veszi figyelembe Isten akaratát?

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (5) – A nap szellőjén

2019. október 3. | , , | 4 Hozzászólások

„Amikor azonban meghallották az ÚRisten hangját, amint szellős alkonyatkor járt-kelt a kertben, elrejtőzött az ember és a felesége az ÚRisten elől a kert fái között.” (1Móz 3,8) A szöveg szerint a Teremtő annyira közel volt az emberhez, hogy járt-kelt (מִתְהַלֵּ֥ךְ) a kertben. De hogyan értsük ezt a képet? Vajon arra utal, hogy Isten ténylegesen sétált a kertben, mint egy görög félisten, aki emberi formában is képes az emberek közé vegyülni? Vagy ez metaforikus nyelvezet, amit nem kell szó szerint vennünk? Isten jelen volt, mintha járkálna a kertben? Miért a szellős alkonyatkor látogatta meg...

bővebben

Episztemológiai jelentőségű igék (16)

2016. december 13. | , , , | 7 Hozzászólások

A János első levele második fejezetében szereplő „kenet” (χρῖσμα) jelentőségét episztemológiai szempontból annyira izgalmasnak tartom, hogy ThM tézisemet is erről a témáról írtam. János az „antikrisztusokkal” összefüggésben hangsúlyozza olvasóinak a „kenet” ismeretelméleti szerepét: „Nektek pedig kenetetek van a Szenttől, és ezt tudjátok is mindnyájan. (...) Ezt azokról írtam nektek, akik megtévesztenek titeket, de bennetek megvan az a kenet is, amelyet tőle kaptatok, ezért nincs szükségetek arra, hogy valaki tanítson titeket; sőt amire az ő kenete tanít meg titeket, az igaz, és nem...

bővebben
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK