A minap végignéztem egy angol nyelvű interjút, ami annyira feldobott, hogy eldöntöttem, írok róla egy rövid beszámolót. Ez az interjú különösen érdekes lehet azoknak, akik az elmúlt évtizedben inkább csak olyan történetekkel találkoztak, amikor evangéliumi keresztények hátat fordítottak az evangéliumi hitnek és visszafelé kezdtek nyilazni, interjúkban, könyvekben, tanulmányokban, doktori disszertációkban becsmérelve gyökereiket, általában valamiféle buta, ellenszenves, korlátolt, az egyént traumatizáló fundamentalizmusként jellemezve a kereszténységnek ezt a formáját. Én is látom az evangéliumi kereszténység sok fogyatékosságát, de ezek az anti-bizonyságtételek gyakran többet elárulnak az alanyaikról, mint a tárgyaikról, és a méltánytalan ítélet rossz szájízét hagyják a hozzám hasonló olvasókban. Éppen ezért üdítő viszont olyan ellenpéldákkal találkozni, mint ebben az interjúban.
Hogyan lett egy történész az evangéliumi mozgalom kritikusából evangéliumi kereszténnyé?
bővebben
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK