A Különvélemény 16. epizódjában megint visszatértünk Jordan B. Petersonhoz, akiről már három alkalommal beszélgettünk a podcastünkben. Az apropót most az adta, hogy kijött Peterson új könyve, a Túl a renden: újabb 12 szabály az élethez. Mindketten elolvastuk a könyvet, és közben azt is fél szemmel követtük, hogy a kanadai pszichológus hogyan lábadozik másfél éve tartó súlyos betegségéből. Meghallgattunk néhány mostanában felvett beszélgetést is, amelyben a keresztény hithez való viszonyáról minden eddiginél őszintébben beszél. Ezekre is kitérünk ebben az epizódban. Kiválasztottunk a könyvből három szabályt, amelyekről külön is szó lesz, néhány kifejezetten izgalmas gondolattal. Szerintem érdekes lett a beszélgetés, fogadjátok szeretettel!
Az epizód itt vagy itt meghallgatható.
Mivel igen érdekfeszítőnek és aktuálisnak tartom a beszélgetés alapjául választott Jordan B. Peterson gondolatait, ezért ide is bemásolom a Facebookon írt kommentem:
Keresztényként örülök a beszélgetésben elhangzott alább idézett gondolatoknak is, mert azokban Isten kegyelmes gondoskodását vélem felismerni mindazon káosz ellenére, ami világunkban jelen van:
„…….. nagyon úgy tűnik, hogy van valamifajta rend a világban, …. azzal együtt, hogy káosz is van, ….. mégis valami csoda folytán van rend, … a hierarchiák is jelen vannak a társadalomban, az élővilágban és az emberek között, … akik „aha” élménnyel válaszolnak Peterson megállapításaira. ….”
A következő néhány mondat pedig Petersontól való, amiktől Imre szerint „lúdbőrös lesz az ember háta”:
„…… amikor meglátogat és elnyel a káosz, amikor a természet betegséggel átkoz meg téged, vagy akit szeretsz, vagy amikor a zsarnokság elpusztít valami értékeset, amit te építettél fel, akkor érdemes megismerni a teljes történetet. Mert mindaz a szerencsétlenség csak a létezés meséjének a keserűbbik fele, amely nem vesz tudomást a jóvátételben rejlő hősiességről, sem a felelősséget cipelő emberi szellem nemességéről ………”
A beszélgetésben elhangzott alábbi gondolatokat, amiket Ádám fogalmaz meg, szintén nagyon fontosnak tartok, amikre röviden reagálok is:
„……… Azok az emberek, akik Krisztust megismerték, azok nem tudtak vele anélkül találkozni, hogy valami bennük nagyon mélyen ne tört volna össze. A Krisztussal való találkozás összetör. …….”
Ez sorsszerű, mivel Krisztus földi útján vállalta az összetörést. Erről beszélt pl. a gabonamag földben való elhalásának példázatában (János 12:24), vagy a zsidóknak adott válaszában a János 2:19-ben: „Rontsátok le a templomot, és három nap alatt felépítem.” …….. „Ő pedig az ő testének templomáról szólt.”(21), és ezt vállalják a Krisztust követők is mivel tudják, összetörés, elhalás nélkül nincs gyümölcstermés.