Tűzfal néven új podcastet indítottunk Bolyki Laci barátommal. Kereszténységről és kultúráról fogunk rendszeresen beszélgetni. Laci zenész, lelkigondozó, én teológus vagyok és esszéíró, de mindketten igehirdetőként is szolgálunk a gyülekezeteinkben, és időnként könyveket is írunk. A Tűzfal podcastünkben hívőknek szeretnénk segíteni a világ megértésében, nem hívőknek pedig a keresztény hit megértésében. Közben mi magunk is folyamatosan tanulunk. Azt tervezzük, hogy havonta két epizóddal jövünk ki. Az első rögtön egy izgalmas téma: Salemi boszorkányok. Arthur Miller drámája egy valós esetet dolgoz fel a puritán Új-Anglia történetéből, amit egy remek szereposztású, katartikus filmre is adaptáltak, mi pedig elsősorban ezt a filmet és a történet tanulságait beszéljük át. Az epizódban szó lesz Istenről, ördögökről, romantikáról, valamint a kereszténység társadalmi szerepéről is. Hallgassátok meg a Spotify-on vagy nézzétek meg a Tűzfal YouTube csatornáján!
És ha már arra jártok, és tetszik a podcast, kövessetek be bennünket, hogy a tartalom másokhoz is könnyebben eljusson! Ezen a facebook oldalon szintén követhetitek majd a Tűzfal híreit.
Nagyszerű hír, Ádám! Kíváncsian várom az epizódokat! Viszont a kedvenc podcast appomban még nem tudok rá feliratkozni. Nagyon hasznos lenne, ha pl. az anchor.fm segítségével is elérhetővé tennétek az epizódokat. Ha azzal is össze van kötve többen elérik.
Szuper! Már kellett valami, mert a Különvélemény tavaly óta nincs (az lesz még, vagy lezárult?).
Viszont: miért nincs Apple Podcasts-on? Én azt szoktam használni, YouTube-on elég macerás bicajozás közben hallgatni (de persze megoldom).
Az a terv, hogy nemsokára fent lesz Spotify-on is.
Klassz!
Fönt is van:
https://open.spotify.com/episode/7GACb0yRy4yUIithAMR7yF?si=iSBlMa39Tc6kMEoGa61s0g
Gyerekkorom óta ismert mondatként csengett a „salemi boszorkányok”, de fogalmam se volt a mai napig, milyen történet állt ez ismert mondat mögött. Köszönet a beszélgetésért!
Nem a filmről értekeznék, hanem arról amire ez a valós történet kristálytisztán rámutat….. bárcsak csak egy film lenne csupán.
Nagyon nyomasztó a történet. Szó szerint nyomasztó, és felkavaró.
Nyomasztó és felkavaró, hogy a vallás milyen ostobává tudja tenni az embereket. Most értettem meg igazán , hogy az antikrisztusnak egyáltalán nem lesz nehéz dolga, hogy még a választottakat is maga mellé állítsa.
Magam számára örök tanulság: azok a keresztények akik bárkit is képesek a halálba küldeni bármilyen eretnekség jegyében, bármilyen igére hivatkozva nem tartozhatnak az igaz hívők közé, sem a múltban, sem most , sem a jövőben.
Halálra ítélni bárkit az igaz hitre hivatkozva , nem más szellem áll e mögött , mint a farizeizmus szelleme, amely magát az Isten Fiát is képes volt látszólag jogosan Isten igéjére hivatkozva megfeszíttetni és halálba küldeni azzal a váddal, hogy : „Ez Isten Fiának vallja magát, ezzel egyenlővé teszi magát az Istennel. Halál rá! ”
Nyomasztó film, mert döbbenetes és végtelenül elszomorító szembesülni azzal, hogy bárkit meglehet vezetni néhány hamis váddal, némi babonasággal keverve, néhány Igére hivatkozva. Néhány fiatal lány gonoszsága, képes volt arra, hogy 19 ártatlan embert a halálba küldjön egy puritán istenhívő településen az 1600-as években. Ezzel a gonosz szellemiséggel még maga a Fiú is megrendülve szembesült, hiszen ő is megkapta a vádat: Az ördög által űzi ki a szellemeket (tehát az ördöggel lepaktált).
A történeti leírások a salemi ügyről, azt is megemlítik, hogy ennek az elhíresült ügynek hatására kezdett a liberalizmus életre kelni Amerikában, a puritanizmus pedig a megvetés tárgyává lenni.
A filmben van egy hölgy , aki feláll a tárgyalás alatt a padsorok között, és valami olyasmit mond, ” ezek tiszta bolondok” majd kimegy a zsúfolt teremből. Ez a legjobb jelenet.
Nem küldhet egyetlen keresztény sem, soha, senkit a halálba vallási okból.
Ez a történet üzenete számomra.
Jó beszélgetés volt. Maradjatok ennél az iránynál, hiánycikk a mai magyar keresztény közegben. A műnek sok rétege (olvasata) van, de hát ezért remekmű és nem egy Marvel produkció. Számomra ennek a történetnek központi kérdése a hatalomhoz való viszony, nálam magyar párja Az ötödik pecsét.
De vissza Salembe. Az egyik bíró leszármazottja írt egy mesterművet a bűnről ugyanebben a puritán közegben, de egyetemes tartalommal. Ráteszem a kívánságlistára, nagyon érdekelne erről a véleményetek:
Nathaniel Hawthorne – A skarlát betű
Olvastam Hawthorne regényét. Hasonlóan kritikus a puritán Új-Angliával kapcsolatban, mint Miller, hasonló okokból is, de van A skarlát betűben is katarzis.
A youtubera felkerült egy rövid film. Arról beszélek, hogy miért kell a népszámláláson ateistának vallanunk magunkat. Csak az iszlámmal kapcsolatos példákat hoztam fel arra, mekkora veszéllyel jár, hogyha a vallást megpróbálják újból társadalomintegráló, társadalmat irányító erővé tenni.
Kedves Szalai Miklós!
Európát pont ez a veszély nem fenyegeti. Annál inkább az egészségügyi diktatúra, a normális házasság tiltása, gyerekeink megrontása, a nemzetállamok felszámolása, a klímabiznisz, valamint a végtelen manipulatív energetikai, gazdasági és hagyományos háború.
Jézus Krisztus az Úr!
„És a mi Urunk hosszú tűrését üdvösségnek tartsátok.”
SZia Zoli!
Európában is terjed egyrészt az iszlám fundamentalizmus – a nyugati nagyvárosok bizonyos bevándorlók lakta negyedeiben már gyakorlatilag a mullahok az urak, és nem a szekuláris állam közigazgatása. Másrészt pedig Európában is terjed a keresztény fundamentalizmus : a hagyományos család, és általában az értékek válságára az emberek azzal reagálnak, hogy a valláshoz menekülnek. A most folyó háborúban pedig döntő szerepet játszik Putyin vallásos ideológiája, a megint a nagyorosz történelmi küldetést hangsúlyozó ortodox keresztény eszmeiség.
Oroszországban nem a politika használja inkább a kereszténységet? Az ortodox világban (bizánci, pravoszláv) a cezaropapizmusnak régi hagyománya van.
De igen! A politika használja, és Magyarországon is az használja. Az ortodox kereszténység politikai funkciója azért nagyon erős, mert egyrészt Bizánc bukása után Oroszország maradt az egyetlen ortodox állam (így jött létre a „Szent Oroszország” mítosza…), másrészt mivel az ortodox papok nem élnek cölibátusban, ezért nem úgy „Idegenek” az emberek életétől, mint a katolikus papok, viszont, mivel a szentségek kiszolgáltatása (mindenekelőtt a gyóntatás) a kezükben van, ezért erősebb a hatalmuk a lelkek felett, mint a protestáns lelkészeknek. Az orosz nacionalizmus és az ortodox vallás az orosz nép különleges küldetéséről szóló mítoszt alkot, és ennek a mítosznak az erejét mutatja, hogy a legnagyobb orosz írók: Tolsztoj (aki a hivatalos egyházzal szakított ugyan, de a „Háború és béké”-ben egyértelműen az orosz parasztság pártjára áll a Felvilágosodás eszméit hozó Napóleonnal szemben), DOsztojevszkij (aki forradalmárból a cárizmus és a pravoszlávia lelkes hívévé vált) és Gorkij (aki először elment ugyan Oroszországból, de aztán mégiscsak hazament, és a sztálini Szovjetunió propagandistája lett), sem tudtak szakítani ezzel a mítosszal. Ma már világos, hogy a szovjet kommunizmus sem volt más, mint a nagyorosz hatalmi küldetéstudat új formában való megfogalmazása (Sztálint maga Lenin nevezte egy ízben „nagyorosz fogdmegnek”). Hogyha ezek a nagy írók is foglyai maradtak a mítosznak, akkor Putyintól mit is lehetne várni?
A politika természetesen mindent megtesz, hogy használja a vallásokat. Az iszlámot is, az ateizmust is… ez a politika természete. A kérdés, hogy milyen mértékben valósul meg ez?
Félretenném Putyint, engem első körben jobban érdekelnek a gyülekezetek körülöttem…
Jellemzően a teljes elszigeteltség sem jó megoldás, hanem konkrét ügyek mentén lehet értelme együttműködni, és bizonyos kulturális kérdéskörök mind a politika mind a vallás számára érdekesek lehetnek.
Ne alkalmazzunk kettős mércét, pl. a szociális érzékenység témában nincs fenntartásunk Iványi Gábor működése, meg a nagy egyházak család védelme témája között… Reformátusként azok között voltam, akik féltek, hogy Balogból milyen püspök lesz, de azóta legalábbis a nyilvános megszólalásai eleddig kellemes csalódást okoztak (a színfalak mögé meg nem látok…)
Ami pedig a vallás politikai használatát illeti, nem árt reálisan látni, hogy hol tartottunk 1989-ben, Állami Egyházügyi Hivatallal és egyházi elhárítással , közvetlen az állam által befolyásolt lelkész-áthelyezésekkel stb. elég mélyről indult újra a történet bő 30 éve… Volt és van honnan fejlődni, és a kultúra épp az, ami nagyon lassan változik.
A magyarországi gyülekezetek és az állam kapcsolatához nem tudok hozzászólni, mert hiányoznak a szükséges információim. Azt látom ellenben, hogy a vallás (az iszlám az arab országokban, a pravoszlávia Oroszországban), ideológiát, identitást és szimbólumokat szolgáltat azoknak a csoportoknak (országoknak és egész régióknak), amelyek az Amerikával és a Nyugattal való gazdasági-növekedési, technológiai versenyben lemaradtak – és ezért csak ideológiai (és persze katonai) eszközökkel tudnak szembeszállni az amerikai fölénnyel. Aminek a következményei az emberekre katasztrofálisak.
A nyugati társadalmakban a vallás és a közélet viszonya teljesen más, Az emberek rendezett keretek között szeretnének élni (családban), féltik a családot a meleg, transznemű, feminista propagandától …A vallás itt is felismerte (persze legtöbbjüknél ez teljesen öntudatlan), hogy akkor tudja „eladni” magát az embereknek, hogyha „rájátszik” erre a – a vallástól elvileg teljesen független – társadalmi igényre. (Valaki utálhatja a melegeket és ragaszkodhat az apa-anya-gyerek modelljén alapuló hagyományos családmodellhez akkor is, ha ateista. Személy szerint én például ateistaként úgy gondolom, hogy igenis a hagyományos család a jó, a normális keret a kisgyerekek felnövekedéséhez.) Itt tehát a vallás a veszélybe kerül, megrendült társadalmi hagyomány, értékek, életmodell védelmében lép fel, és ennek segítségével játszik politikai szerepet.
De mindkét esetben a vallásnak a politikába való beavatkozása – illetve a politikai célokra való felhasználása – káros. Összezavarja a kérdéseket, és megnehezíti, hogy racionálisan vitassuk meg a problémákat. Nem Istenre és a Bibliára hivatkozva kell megvitatni azokat a problémákat, hogy hogyan „húzzuk fel” az elmaradott országokat az általuk vágyott-irigyelt nyugati életszínvonalra, vagy hogy hogyan kezeljük a szexuális kisebbségek jogait úgy, hogy ne sértsük meg a közösség öröklött, hagyományos identitását és szokásait.
Kedves Miklós,
Úgy látom, a lényegben egyetértünk.
Ugyanakkor nagyon nem lehet gépiesen eldönteni, hogy mi az a fajta beavatkozás ami valóban káros; és mikor legitim különösen a kultúra területén a megszólalás. Ehhez mélyen tisztában kell lenni mind a vallási, mind a politikai, mind az általánosan vett kultúrális kontextussal.
Kedves Ádám!
Nagyon kedvelem a podcastet és szeretném támogatni. A Revoluton kívül is lehetséges a dolog? Ha igen, e-mailben el tudnád küldeni nekem ennek a részleteit?
Isten áldja munkásságotokat gazdagon!