Pár hét szünet
Néhány hét szünet következik a Divinity-n, legközelebb valamikor szeptemberben jelentkezem újabb írásokkal. Addig is nyugodtan böngésszetek az archívumban a régi cikkek között (a facebookon magam is ajánlani fogom őket, ahogy eddig), vagy vegyetek a kezetekbe igazi könyveket. Ezek vannak az én asztalomon, meglátom, mire lesz időm. Szeptemberben találkozunk!
„Viktor” feloldása
Néhány olvasóm megütközött azon, hogy a C. S. Lewis könyvéről szóló Tűzfal beszélgetést egy idézettel reklámoztam, amelyben egy bizonyos „Viktor” asztalán hever a könyv, bejelölve, behajtva, ráadásul az idézet szerint „Viktor” kiemelt érdeklődést mutat felé és jókat derül rajta. A „Viktor” név úgy tűnik, tabu, mert akár „Orbán” is lehet az előtagja, azt meg csak rövidítve és számmal lehet említeni. Hadd oldjam a feszültséget azzal, hogy kiegészítem az ajánlást másokkal is. Ott van például rögtön Barack Obama, akinek saját bevallása szerint az egyik kedvenc könyve volt, csak nehogy emiatt most az a vád érjen, hogy támogatom a Közel-Kelet felrobbantását és a woke ideológiát. Tony Blair is utalt a könyvre, ahogy Mitt Romney szenátor is. Sőt, Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió utolsó főtitkára szintén ismerte a könyvet és utalt Lewis morálfilozófiájára. Vagy ellenfele, Ronald Reagan amerikai elnök, aki a gonosz birodalmáról szóló híres beszédében még idézte is Csűrcsavart. Akik azt a hatalmas keleti országot ma is a gonosz birodalmának látják, adhatnak utólag Reagan elnöknek egy piros pontot, mielőtt kezükbe veszik Csűrcsavart, és nekem is, hogy vele reklámozom.
Párizsi olimpia
Éjszakai álmomban egy kép jött elém, ami összefoglalta mindazt, ami a párizsi olimpia kapcsán a tudatalattimban kavargott. Az álomképen Jean Valjeant láttam, ahogy a párizsi csatornában menti Mariust, a megsebesült forradalmárt. A hátán cipeli őt élettelenül, miközben a nyakáig hullámzik a Szajnába távozó ürülék. Felébredve megtaláltam az álomkép mását. Ez az itt fent. Victor Hugo regényében Jean Valjean megjárja a poklok poklát, és az út legnehezebb része a saját lelkén át vezet. Azt lopja meg, aki segített neki, majd annak nagylelkű kegyelmét éli át, akit meglopott. Ez kényszeríti a térdeire. A kegyelmet átélt Jean Valjean később könyörülni tud a forradalmáron, akit kis híján elkap az ítélet. Lemegy vele a kanális mocskába, mint a jó pásztor, és a vállaira emelve, heroikus erőfeszítésekkel megmenti őt. A párizsi olimpia erre a kanálisra emlékeztetett. Jean Valjean pedig arra, hogy a hitüket megvalló, saját mocskukból megmosott keresztények az egyetlenek, akik ma is megmenthetik a forradalmárokat.
C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei
A Tűzfal podcast harminchatodik része is az ördögről szól, de kissé könnyedebb, viszont jóval személyesebb formában, mint az előző. Lewis népszerű könyvéről beszélgetünk, amely egy Csűrcsavar nevű ördög beosztottjához, Ürömvölgyihez írt fiktív leveleit tartalmazza. A levelekből közvetve sokat megtudhatunk a lekünkért folyó háború apró részleteiről. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
La Cène Sur Une Scène Sur La Seine
Egy pillanatra hadd térjek vissza a párizsi olimpia megnyitó jelenetére. Az elmúlt héten nagyon-nagyon sok művelt ember mondta el butuska embertársainak, hogy „mint az közismert, khm”, a produkció legnagyobb felháborodást kiváltó része nem az Utolsó vacsorára, hanem Jan van Hermansz Bijlert németalföldi festő Istenek ünnepe című képére hajazott. Az Utolsó vacsorában nem is annyi ember van, meg egyébként is, egy művelt értelmiségi azonnal látja az obskurus holland eredetet, és hogy ez egy bacchanália, nem egy blaszfémia, nincs itt semmi látnivaló, illetve van, csak nem az. Igaz, az első napokban némelyek még úgy mentegették a produkciót, hogy a blaszfémia valójában evangélium, Jézus is örülne neki, de végül maga Thomas Jolly rendező erősítette meg, hogy a jelenetet valóban Bijlert képéből szedte, téma lezárva, szél a vitorlából kifogva. Az lett az ostoba bugris, aki ezt elsőre nem értette, vagy ezután nem fogadja el.
Akkor most a diverzitás, egyenlőség és inkluzivitás nevében emlékezzünk meg a francia kultúra néhány kitakart hőséről is!
A most következő személyek nem lesznek ott semmilyen haladó társaság asztalánál, legyen az utolsó vacsora kövér, nagymellű, leszbikus hölggyel Jézus helyén, vagy épp pogány bacchanália Dionüszosszal és szakállas nőkkel, herés törpékkel és bámész kislánnyal, esetleg ezek extravagáns, őrült keveréke, vagy csak egy baráti társaság elvárt luxushiedelmekkel. Nem lesznek ott még a két nappal ezelőttig ismeretlen holland Jan Hermansz van Bijlert mellett sem, aki váratlan sibbóletként kezdte elválasztani az úgynevezett művelt embereket a tőlük elmaradó műveletlenektől. Ettől még a következő tíz név része nemcsak a francia kultúrának, de a franciák által gazdagított egyetemes történelemnek is. Rövid, szubjektív válogatás következik a laicité zárófüggönyén túlról, a keresztény teológia no-go zónájából. Legyen ez az én ugrásom (l’appel du vide) a párizsi megnyitó program közepén tátongó ürességbe.
Szabad-e megsértődniük a keresztényeknek, amikor Jézust gúnyolják?
Az olimpiai megnyitó blaszfém jelenetei világszerte kifejezetten meglepő, nem várt mértékű felháborodást szültek, viszont a metronóm mérhető pontosságával érkeztek rá azok a nagyon is várható reakciók, amelyek leszidták a keresztényeket ezért. Van, aki azon akadt ki, hogy más keresztények kiakadnak az istentelenségen, holott annak is örülhetnénk, hogy Jézus egyáltalán téma lett. Van, aki felháborodva arra emlékeztetett, hogy a valódi keresztényeknek nincs idejük felháborodni, mert a valódi keresztények a szegények etetésével és a gyengék felemelésével vannak elfoglalva. Van, aki szerint a keresztények reakciója bárdolatlan csődületet, hitbuzgalmi köpködést, sőt, homofób, már-már genocíd közhangulatot eredményezett. A központi motívum ezekben a megszólalásokban a felemelt ujj, amely arra emlékeztet, hogy a keresztényeknek nem lenne szabad megsértődniük, és kifejezetten ostobák, ha mégis megsértődnek. Látszik más közös szál is, de azt talán majd máskor elemzem.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK