Ha a predesztinációról van szó, előbb vagy utóbb felmerül valakiben a kérdés: „Mi van akkor, ha én nem vagyok kiválasztva?” Evangélizációs és lelkipásztori szempontból emiatt akár károsnak is ítélhetnénk a kiválasztásról való bárminemű tanítást. Az evangélista azt szeretné, ha az emberek felismernék saját felelősségüket és Isten hívásának komolyságát. A lelkipásztor az evangélium örömével akarja bátorítani és vigasztalni a rábízottakat. A predesztináció tana nem éppen ezen célok ellen működik? Vajon mit tudna válaszolni az evangélista és a lelkipásztor, ha megkérdezi valaki, hogy ő ki van-e választva? Honnan tudhatná ezt akár az evangélista, akár a lelkipásztor? Nem a pokolba kívánja inkább a tanítót, aki ezzel a tannal traktálta azokat, akik felé éppen szolgálni akar?
Meggyőződésem, hogy a válaszadás sokkal könnyebb, mint ahogy elsőre látszik. Nézzük először az evangélista szemszögéből. Az evangélista feladata nem az, hogy megkeresse a választottakat, hanem az, hogy válogatás nélkül mindenkinek hirdesse Krisztus örömhírét. Isten keresi a választottait rajta keresztül. Az evangélistának azt kell elmondania az embereknek, hogy ha valaki Jézushoz jön, azt ő semmiképpen nem küldi el. Arra kell figyelmeztetnie őket, hogy igyekezzenek bemenni a szoros kapun. Ígéretet tehet, hogy aki keres, az talál, aki kér, kap, és a zörgetőnek megnyittatik. Ugyanarra a Szentírásra hivatkozva, mint amelyik a predesztinációról is beszél. Ha valaki amiatt aggódik, hogy nem tudja, kiválasztott-e, annak az evangélista bátran mondhatja: „Ezt csak akkor tudhatod meg, ha hiszel. Azt viszont már most tudhatod, hogy Isten hívása neked is szól. Ha akarod, fogadd el! Ha elfogadod, kiválasztott vagy.”
A lelkipásztor feladatát sem látom nehezebbnek. A kiválasztás tana a lelkipásztor egyik legkedvesebb eszköze lehet a pásztorlásban. Vigasztalhat vele, bátoríthat vele, biztonságérzetet és békességet közvetíthet általa. Annál nincs nagyobb nyugalom, mint mikor megértjük, hogy az, aki már az örökkévalóságban szeretett, nem fog a vétkeink miatt eltaszítani magától. Éppen ellenkezőleg, folyamatosan életben fogja tartani bennünk a hitet, és a szent életre fog serkenteni mindvégig. Ha a lelkipásztor azt látja, hogy valaki a kiválasztása miatt aggódik, rámutathat Krisztusra, aki nem küldi el azt, aki benne bízik. „Ha Krisztusban van a reménységed, kiválasztott vagy!” A lelkipásztor Péter apostollal együtt minden hívőt arra is fog biztatni, hogy tegye a kiválasztását még szilárdabbá jó cselekedetek és kegyes élet által. Minden hívő törekedjen a szentségre, és akkor egyre biztosabb lesz abban, hogy valóban Istentől van a hite. A lelkipásztor arra is emlékeztetni fog, hogy a kísértések idején a legnagyobb vigasztalás annak a tudata, hogy aki elkezdte bennünk a jó munkát, az be is fogja fejezni a Krisztus Jézus napjára.
A régiek egyszerű hasonlattal illusztrálták a kiválasztás helyét a keresztény életben. A kiválasztás tana olyan, mint egy kapu, melyre kívülről is és belülről is fel van írva egy-egy mondat. A kapu fölé kívülről az van írva: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és terhek alatt roskadoztok, és én megnyugvást adok nektek.” Aki bemegy a kapun és visszanéz, az egy másik feliratot is láthat: „Kiválasztottalak magamnak a világ teremtése előtt!” Az evangélista és a lelkipásztor feladata ennyire egyszerű. Az evangélista nem a kiválasztást hirdeti, hanem az evangélium hívását továbbítja. Őt magát bátorítja ugyan a tény, hogy munkája a kiválasztás miatt nem lesz hiábavaló, de üzenete nem a kiválasztás, hanem Jézus Krisztus személye. A lelkipásztor üzenetében már fontos szerepet játszik a kiválasztás, de ő sem a személyes felelősség elaltatására használja, hanem arra, hogy vigasztaljon és bátorítson vele. A jó orvoshoz hasonlóan tudja, mikor, kinek és milyen lelki orvosságot írjon fel.
Ne féljünk a Biblia egyetlen tanításától sem! Tanuljuk meg inkább, mit jelent a helyén mondott ige. A Példabeszédek könyve szerint a helyén mondott ige olyan, mint az aranyalma ezüsttálon. A jó evangélista és a jó lelkipásztor rendelkezik ezzel a bölcsességgel.
Szia!
Bepasztáznék egy részletet Douglas Adams Galaxis útikalauz stopposoknak c. regényből:
…
– Más szavakkal – mondta Benji, és különleges hajtányát egyenesen Arthurhoz kormányozta – komoly az esélye annak, hogy a kérdés kódját az agyad kódja tartalmazza, úgyhogy meg akarjuk vásárolni tőled.
– Mit, a kérdést? – tudakolta Arthur.
– Igen – felelte Ford és Trillian egyszerre.
– Tenger sok pénzért – tódította Zaphod.
– Nem, nem – mondta Frankie egér –, nekünk az agy kell.
– Micsoda!
– Kinek hiányozna? – érdeklődött Benji.
– Mintha azt mondtátok volna, hogy csak leolvassátok az agyát. Műszerrel. – Ford is megneheztelt.
– Hát persze. Csak előbb ki kell vennünk. Előkészíteni.
– Beáztatni – fűzte hozzá Benji.
– Felkockázni.
– Köszönöm! – kiabált Arthur. Feldöntötte székét, és rémülten hátrált az asztaltól.
– Hiszen bármikor pótolhatnánk – nyugtatgatta Benji –, ha már úgy odavagy érte.
– Hát persze. Kapsz egy elektronikus agyat – biztatta Frankie. – a legegyszerűbb kis modell is megtenné.
– A legegyszerűbb kis modell? – siránkozott Arthur.
– Hát persze. – Zaphod arcán ördögi vigyor jelent meg. – Mást se kellene beprogramozni, csak azt, hogy „Micsoda” meg „Nem értem” meg „Hol a teám?” észre se vennénk, hogy nem igazi agy.
– Micsoda?! – kiáltotta Arthur, és még messzebb hátrált.
– Na ugye, mit mondtam! – Zaphod felüvöltött fájdalmában, mert Trillian belerúgott az asztal alatt.
– Én észrevenném – bizonygatta Arthur.
– Dehogy vennéd észre – legyintett Frankie egér – a programod sem engedné.
A kérdésem az eleve elrendeléshez kapcsolódik s az lenne, hogy ez az utolsó mondat jellemzi a ki nem választottakat az eleve elrendelés tana szerint?. Tehát nem akarják az üdvösséget mert szeretik a bűneiket, mert lázadnak Isten ellen stb… de valójában nem is tudnának mást tenni mert a programjuk úgysem engedi?
Kösz a választ!
Csabacz
Ez a kérdés nagyon sokat foglalkoztatott annak idején. Nagyon hasonlóan magyarázta el a gyülekezetem lelkipásztora. Időbe telt felfognom, de azóta is hatalmas bátorítás amikor visszanézek a kapu belső oldalára. Nagyon tetszett ez a kép, köszi Ádám.
Kedves Csabacz! Jó a kérdés, de a beprogramozás az ember esetében nem szerencsés kép. A Biblia nem úgy beszél az emberről, mint valami robotról, hanem mint valódi személyről, valódi akarattal, valódi döntési lehetőségekkel. Jobban kifejezi a bibliai gondolkodást a Westminsteri hitvallás 3/1 pontja:
„Isten az örökkévalóságból, akaratának legbölcsebb és legszentebb tanácsvégzése által szabadon és változhatatlan módon elrendelt mindent, ami lesz. Mindent elrendelt, de nem szerzője a bűnnek, nem is kényszeríti a teremtményeit, hogy azok akaratuk ellenére cselekedjenek, és a másodlagos okok szabad voltát sem veszi el, hanem megerősíti.”
Ha ennek a megértése nehézséget okoz, az azért van, mert egy véges és egy végtelen akarat kölcsönhatását kellene felfognunk.
„Ha ennek a megértése nehézséget okoz, az azért van, mert egy véges és egy végtelen akarat kölcsönhatását kellene felfognunk.”
Ez így ködös. Mi a véges, mi a végtelen akarat?
Másrészt, aki ezt megfogalmazta a hitvallásban ezek szerint nem érthette – hisz ezek szerint emberi mivoltunkból fakadóan nem érthetjük. Akkor viszont miért higgyek neki, ha ő se tudja miről beszél?
Azt nem nehéz megérteni, hogy 1. Isten rendelt el mindent, ami van, 2. Isten nem szerzője a bűnnek, 3. az embernek valódi akarata van. Ezek mind bibliai igazságok. Ezek dinamikáját, egymáshoz illeszkedését nem könnyű felfogni. Utalnék ezzel kapcsolatban erre a bejegyzésemre: https://divinity.szabadosadam.hu/?p=1405
A véges akarat a véges ember korlátozott akarata. A végtelen akarat a végtelen Isten szuverén akarata.
„2. Isten nem szerzője a bűnnek, 3. az embernek valódi akarata van. Ezek mind bibliai igazságok.”
Azért ezek bibliai igazságát ebben formában csak megkérdőjelezni tudom. Az ember valódi akaratának van kézen fekvő cáfolata pl. Ézsaú esetében vagy az egyiptomi fáraó esetében. Ezek az emberek az írás szerint esélyt sem kaptak a másként döntésre, mégis úgy élték meg a történteket, mintha valódi szabad akaratuk szerint történnének az események. Ha egy kivétel is van a valódi szabad akarat érvényességével szemben, akkor az elvet, melynek mentén ezt megfogalmazod muszáj elvetni. Ugyanis a fenti példák alapján egyetlen ember sem tudhatja, hogy amit ő szabad akaratként él meg, nem eleve végzés szerint történik-e.
„A véges akarat a véges ember korlátozott akarata. A végtelen akarat a végtelen Isten szuverén akarata.”
Jó. Dobálózni szavakkal én is tudok. A végtelen szóval egyébként is szeretnek sokan, miközben a Biblia távol sem dobálózik ezzel olyan könnyedén. Istenről csak az tudható, hogy nincs kezdete és vége a korának. Egyebekben nem gondolnám, hogy végtelen. De ha Őmaga végtelen is, még mindig itt maradt a kérdés: mi a véges és mi a végtelen akarat. Azért, mert egy bővített mondatot vetettél nekem ide magyarázatként, attól még abban nincs többlet információ, ha saját magával magyarázod meg az állítást.
Nem, kedves sfi, nem tudok veled egyetérteni. Azt a hibát követed el, hogy egy bibliai igazságból (Isten szuverén) egy a Bibliának ellentmondó következtetést vonsz le (az emberi akarat csak színjáték). Túllépsz azon a ponton, ameddig elmehetünk a vizsgálódásban. Fogok erről a kérdésről még írni, úgyhogy nem fejtem most ki bővebben, amit gondolok. Még csak annyit, hogy Ézsau akarata is valódi emberi akarat, tehát nem kivétel. Akkor sem, ha Isten szuverén – bár nem morális – akaratával egyezett.
A véges-végtelen akarathoz hozzátettem magyarázó többletként a korlátozott és szuverén szavakat. A véges ebben a kontextusban azt jelenti, hogy nem terjed ki mindenre, tehát nem foglalja magában Isten akaratát sem. Isten végtelen akarata ebben a kontextusban arra vonatkozik, hogy szuverén, és magában foglalja az emberi akaratot is. Két korlátozott akarat egymásra hatása is felfoghatatlan misztérium (ha valaki élt már házasságban, az tudja, miről beszélek, de nem kell ehhez házasság sem), hát még mennyire felfoghatatlan az, hogy a mi akaratunkat is magában foglaló isteni akarat és az Isten akaratát nem magában foglaló emberi akarat kölcsönhatása hogyan is néz ki.
„Azt a hibát követed el, hogy egy bibliai igazságból (Isten szuverén) egy a Bibliának ellentmondó következtetést vonsz le (az emberi akarat csak színjáték).”
Nem mond ellent. Legfeljebb a te bibliaértelmezésednek. Ha az emberi akarat bármennyire is befolyásolni képes az Isten akaratát, akkor már szó sem lehet szuverén akaratról. Lehet, így látni a bibliai világot, csak akkor nem kell szuverén isteni akaratról beszélni. Ugyanis fogalmilag kizárt a korlátozott szuverén akarat. Akkor is, ha egyébként úgy fogjuk fel, hogy Isten önmagát korlátozta bármiben is. Ugyanis a passzivitás is egyfajta módon kifejeződése az akaratnak.
„Még csak annyit, hogy Ézsau akarata is valódi emberi akarat, tehát nem kivétel. Akkor sem, ha Isten szuverén – bár nem morális – akaratával egyezett.”
Kihagytam a „szabad” szót a hozzászólásomból. Lehet, hogy ez volt zavaró. Azt akartam mondani, hogy Ézsaúnak nem volt valódi szabad akarata.
Ha esetleg Te egyébként is így értetted, amit írtam, akkor nem biztos, hogy én lépek túl azon a ponton, ameddig elmehetünk a vizsgálódásban. Hisz expressis verbis le van írva Ézsaúról, hogy a választás felőle azelőtt eldőlt, hogy bármi jót, vagy rosszat tehetett volna. Azaz Te hagyod figyelmen kívül a konkrétan leírtakat.
„Két korlátozott akarat egymásra hatása is felfoghatatlan misztérium (ha valaki élt már házasságban, az tudja, miről beszélek, de nem kell ehhez házasság sem), hát még mennyire felfoghatatlan az, hogy a mi akaratunkat is magában foglaló isteni akarat és az Isten akaratát nem magában foglaló emberi akarat kölcsönhatása hogyan is néz ki.”
Nem érzem különösebben misztériumnak az emberi kapcsolataimban működő akaratokat. Ideértve a házasságomat is, meg az épp dackorszakát élő gyerekemet is. Vannak ugyan implicit és explicit elemek ezekben, de attól még elég szépen áttekinthető.
Hasonlóan nem áttekinthetetlen az Isten akarata sem. No nem egyes elemeiben, különösen minden egyes elemében, hisz az nyilván nem ismert sem egyének, sem csoportok számára, hanem a működését tekintve általában.
Mi van akkor, ha én nem vagyok kiválasztva? olvashatjuk a címet.
A probléma, hogy az alatta írt sorok messze nem válaszolnak a kérdésre. Elég tragikus lenne a válasz. (Ettől függetlenül persze sok jó gondolat is került a cím alá, de rossz is.)
Az írás végén olvashatunk egy helyes állítást, mint fontos konzekvenciát – „Ne féljünk a Biblia egyetlen tanításától sem! Tanuljuk meg inkább, mit jelent a helyén mondott ige”. Ez majdnem úgy jelentkezik itt, mint amely levédi a fölötte írottakat.- Nagyon hasznos lenne ezt megfogadni, de mint az ábra mutatja, nem mindig olyan könnyű ez.
Kedves sfi, én nem beszéltem arról, hogy az emberi akarat korlátozza Isten akaratát. Ézsau esetében sem kérdőjeleztem meg, hogy sorsa a világ teremtése előtt eldőlt. Kérdezd meg Jonast, hogy szerinte mit gondolok erről! 🙂 Azt kérdőjelezem meg, hogy az emberi akarat csak színjáték lenne.
„Azt kérdőjelezem meg, hogy az emberi akarat csak színjáték lenne.”
És az emberek döntései?
Az emberek döntései is valódiak, mert szívüknek az adott pillanatban legerősebb vágyát tükrözik. És ugyanakkor összhangban vannak Isten szuverén akaratával, még akkor is, ha erkölcsi akaratával ellentétesek.
Előállhat olyan állapot, amikor az egyén döntése ellentétbe kerül Isten szuverén akaratával?
Nem.
Ez esetben közöttünk fogalmak értelmezésének ellentéte lehet csak.
Valódi szabad akaratot és az ebből következő döntést ezek szerint úgy érted, hogy az ember valódinak éli meg. Azaz szubjektív értelemben valódi. Ám emögött meghúzódik egy sorsszerűség, ami azt jelenti, hogy végső soron az ember nem is dönthetett másként, mert minden ismert és ismeretlen tényezőt összevetve csak így dönthetett. A „nem dönthetett másként” elem genetikai, szociális és egyéb emberi összetevők révén érvényesül a döntéshozó egyén által tudottan vagy tudattalanul. Erkölcsi felelőssége pedig azért áll fenn, mert mégis csak a saját (ám nyilván korlátozott) belátása szerint dönt.
Jól interpretálom?
Lehet, hogy ugyanarról beszélünk, de nem vagyok benne biztos. A „sorsszerűség” koncepciója szerintem félrevezető, mint ahogy az a megállapitás is, hogy „nem dönthetett másként”, valamint hogy valódinak „éli meg”, pedig „színjáték”. Amennyire az informatika nem tisztázza ezt a kérdést (l. Csabacz idézetét), annyira a művészet viszont szerintem segít ennek a dilemmának a megértésében. Mihail Bahtyinnak van egy könyve Dosztojevszkij poétikájáról, amiből kiindulva Kevin Vanhoozer érdekes gondolatokat fogalmaz meg Isten szuverenitása és az ember kapcsolata kérdésében. Lesz majd erről egy bejegyzésem, most ezt a szálat egy időre ejteném.
Csabanz idézetére Te annyit mondtál, hogy nem szerencsés kép. Azután boncolgatod, hogy az ember valódi személyiség, valódi akarattal stb. Csak hát ezek egyáltalán nem állnak ellentétben azzal, hogy valaki egy egyébként kifinomult robot legyen és programot hajtson végre. A sci-fi irodalom tele van az olyan robotokkal, akik maguk sem tudják, hogy egy programot hajtanak végre, öntudatuk van stb.
No de várom a bejegyzésed!
Szia Ádám!
Ide idézném egy másik írásod sorait a „Körülmetélés és keresztség” címűből, ahol hivatkozol a Heidelbergi káté 74. kérdésére, „Meg
kell-e keresztelni a kisdedeket is?” A válasz: „Meg, …
A kérdésem szintén az eleve elrendelés kapcsolatában a következő:
ha az eleve elrendelés tanítása szerint nem minden ember van kiválasztva az életre, akkor hogy hogy mégis minden ember felvétetik a szövetségbe? Mert x számú kisded keresztelteik meg de a kiválasztás csak x egy részére vonatkozik…
Köszönöm a választ előre is.
Csabacz
Kedves Csabacz, ha csak egy bekezdéssel továbbolvasod az írásomat, rögtön kiderül számodra, hogy nem értek egyet a Heidelbergi káté válaszával.
Kösz! és valóban számomra is elfogadható módon folytatódik és zárul az írásod. Mentegetőzés képpen csak annyit, hogy az írás olvasása közben kattant be a kérdés s az pedig tény hogy a református egyházban van csecsemő keresztelés s valami homályos ok(ok)nál fogva összemostam a dolgokat, (református egyházi gyakorlat s az eleve elrendelés, amit itt nálad olvasok nagy figyelemmel, amit amúgy mindíg Kálvinhoz s a ref. egyházhoz kötöttem) aztán a kérdés feltevése után az olvasás abba maradt stb stb stb…
Mégegyszer kösz!
Csaba
Kedves Szabados Ádám!
Köszönöm, nagyon tetszett az írás. A hasonlat a kiválasztással kapcsolatosan különösen elgondolkodtató, és megérint.
Üdvözlettel:
Ilona
Ha valaki amiatt aggódik, hogy nem tudja, kiválasztott-e, annak az evangélista bátran mondhatja: „Ezt csak akkor tudhatod meg, ha hiszel. Azt viszont már most tudhatod, hogy Isten hívása neked is szól. Ha akarod, fogadd el! Ha elfogadod, kiválasztott vagy.”
És mi van akkor, ha valaki akarja, de nem tiszta szívből az Úr iránti szeretetből, hanem számításból (pl. hogy a poklot elkerülje vagy egyéb ok miatt)? Tehát így „fogadja el” (de nem őszinte indítékból), akkor az még nem biztos, hogy kiválasztott.
Kedves Gábor! Isten a szívek ismerője. Tehát Istent nem lehet megvezetni úgy hogy „nem tiszta szívből”. Talán erre a legjobb példák a farizeusok. Fájt is nekik, hogy Keresztelő János és Jézus a szemükbe mondta, hogy képmutatók. Aki hisz és megtér az valóban megtér. Valakli lehet, hogy fél a pokoltól, de hamar rájön az ember, hogy Istennel közösségben lenni jó. 🙂
Hadd emlékeztessek itt két igerészre:
„Te pedig, emberfia, mondd meg Izráel házának: Ti így beszéltek: Ránk nehezednek bűneink és vétkeink, elsorvadunk miattuk. Hogyan maradhatnánk életben? Ezt mondd nekik: Életemre mondom – így szól az én Uram, az ÚR -, hogy nem kívánom a bűnös ember halálát, hanem azt, hogy a bűnös megtérjen útjáról, és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz utaitokról! Miért halnátok meg, Izráel háza? Te pedig, emberfia, mondd meg népednek: Az igazat nem menti meg igazsága, ha vétkessé válik; a bűnös sem bukik el bűne miatt, ha megtér bűnéből. Az igaz sem maradhat életben, ha vétkessé válik. Ha azt mondom az igaznak, hogy élni fog, de ő elbizakodik igazságában, és gonoszságot művel, akkor igaz tettei nem kerülnek említésre, hanem meg fog halni, mert gonoszságot művelt. Ha pedig azt mondom a bűnösnek, hogy meg fog halni, de ő megtér vétkéből, törvény és igazság szerint él, ha a bűnös visszaadja a zálogot, a rablott holmiért kártérítést ad, az életre vivő rendelkezéseket követi, nem követ el gonoszságot, akkor élni fog, nem hal meg. Elkövetett vétkei nem kerülnek említésre. Követte a törvényt és az igazságot, tehát élni fog. Néped ezt mondja: Nem következetes az ÚR! Pedig ők nem következetesek. Ha az igaz eltér igazságától, és gonoszságot művel, meghal miatta. És ha a bűnös megtér bűnéből, követi a törvényt és az igazságot, élni fog. Mondhatjátok, hogy nem következetes az ÚR, én akkor is mindegyikőtöket a tettei szerint ítélem meg, Izráel háza!”
„Az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” (1Sám 16, 7b)
És hadd tegyem hozzá: a szívbeli változás van akinél egy lassú folyamat…