Egy Luthernek tulajdonított mondás így szól: „Ha a leghangosabban és legtisztábban vallom is Isten igazságának minden részletét, kivéve azt az egyetlen kis pontot, amelyet a világ és az ördög éppen támad, akkor nem vallom meg Krisztust, bármily bátran is állok ki a kereszténység mellett. A katona hűsége ott próbáltatik meg, ahol a csata dúl; ha azon az egy ponton megfutamodik, hiába áll helyt az összes mellette lévő csatatéren, az pusztán menekülés és szégyen a számára.” Az 1930-as évek Németországában ez a pont az állam és a keresztények viszonya volt. A hitvalló álláspontot akkor a Barmeni Nyilatkozat fogalmazta meg. Sokunk szerint a világ és az ördög által leginkább támadott pont ma a szexualitás és a házasság kérdése. Ez az a csatatér, ahol Isten igazságát meg kell ma vallanunk. Hitvallásos helyzetben vagyunk, ki kell mondanunk, mit hiszünk és mi az, amit elutasítunk. Természetesen vannak más fontos kérdések is, de ha valaki ma ebben a kérdésben vonakodik Isten igazságát megvallani, az Krisztus katonájaként megbukott a hűség próbájában. Ez a felismerés vezette azokat, akik a közelmúltban megalkották és közzétették a szexualitásról szóló hagyományos keresztény álláspontot összefoglaló Nashville-i Nyilatkozatot.

Augusztusi megjelenésekor a Nashville-i Nyilatkozatot számos ismert evangéliumi vezető látta el aláírásával (pl. Denny Burk, J. I. Packer, Russell Moore, D. A. Carson, John Piper, Al Mohler, Michael Reeves, James Dobson, Wayne Grudem, William Lane Craig), olyanokkal együtt, akik a nyilatkozatban említett vitatottabb kérdésekben maguk is érintettek (pl. Rosaria Butterfield, Vaughan Roberts és Sam Allberry). Szinte az első naptól annyira sok aláírás érkezett a CBMW honlapjára, hogy fejtörést okozott a szerkesztőknek, hogyan is jelenítsék meg a neveket (tudom, mert az én aláírásom is köztük volt). Jelenleg a több száz kezdeti aláírás mellett egy 17 000+ link vezet a többi névhez, amelyek a honlapon fel lettek tüntetve. A nyilatkozat már a megjelenése másnapján berobbant a köztudatba, az amerikai lapok egymást túllicitálva tájékoztatták a közvéleményt a nyilatkozatról, időszerűnek vagy éppen ördöginek minősítve a nyilatkozók szándékát. Az érdeklődés nem véletlen: azt jelzi, hogy az egyik legfontosabb frontvonal valóban a házasság és a szexualitás (azon belül is különösen a homoszexualitás és a transzgenderizmus) értelmezése mentén húzódik.

A nyilatkozatot Márkus Tamás és Kinga lefordították magyar nyelvre, a teljes szöveg itt olvasható. A preambulumot 14 artikulus követi, amelyek állító és tagadó formában fogalmazzák meg azt, amit a nyilatkozat készítői és aláírói szerint a Szentírás a szexualitásról és a házasságról tanít. A fordítók engedélyével a cikkelyeket (a 10. pontban a fordítás apró módosításával) itt is elérhetővé teszem.

---

1.) cikkely

Megvalljuk, hogy a házasságot Isten egy férfi és egy nő szövetségi, nemi, gyümölcsöző és élethosszig tartó egységeként tervezte, mint férj és feleség számára, aminek célja, hogy kiábrázolja Krisztus és az ő menyasszonya, az egyház közötti szövetségi szeretetet.

Tagadjuk, hogy Isten a házasságot homoszexuális, poligám, vagy „többszerelmű” kapcsolatként tervezte. Azt is tagadjuk, hogy a házasság csupán emberi szerződés, és nem egy Isten előtt megkötött szövetség.

2.) cikkely

Megvalljuk, hogy Isten minden embernek kinyilatkoztatja akaratát a házasságon kívüli tiszta életre és a házasságon belüli hűségre vonatkozóan.

Tagadjuk, hogy akármilyen szeretet, vágy vagy kötődés bármikor is igazolhatná akár a házasság előtti, vagy a házasságon kívüli szexuális kapcsolatot, valamint azt is, hogy igazolhatna bármilyen szexuális erkölcstelenséget.

3.) cikkely

Megvalljuk, hogy Isten Ádámot és Évát, az első emberi lényeket saját képére, Isten előtti egyenlő személyekként, külön férfinak és nőnek teremtette.

Tagadjuk, hogy a férfiak és a nők közötti, isteni teremtettségükből fakadó különbség azt jelentené, hogy értékükben és méltóságukban különböznének.

4.) cikkely

Megvalljuk, hogy a férfiak és nők közötti, Isten által rendelt különbségek Isten eredeti teremtési tervét tükrözik, és az ember javát és kiteljesedését szolgálják.

Tagadjuk, hogy ezek a különbségek a bűnbeesés, vagy egy olyan tragikus esemény következményei volnának, amely helyreállítást igényel.

5.) cikkely

Megvalljuk, hogy a nők és a férfiak közötti különbségekből fakadó reprodukciós struktúrák szerves részét képezik Isten azon tervének, hogy férfiként és nőként tekinthetünk magunkra.

Tagadjuk, hogy fizikai elváltozások vagy pszichológiai körülmények érvénytelenítenék az Isten által létrehozott kapcsolatot a biológiai nem, és a férfi vagy női önmeghatározás között.

6.) cikkely

Megvalljuk, hogy azok, akik a nemi fejlődést akadályozó fizikai rendellenességgel teremtettek Isten képére, méltóságukban és értékükben nem különböznek Isten többi képmásától. Jézus Urunk így beszél róluk: „Mert vannak nemzésre alkalmatlanok, akik anyjuk méhétől így születtek.” Mint ahogy mások is, ők is örömmel meghívást kapnak Jézus Krisztus követésére, és amennyiben ismert, biológiai nemük szerint kell élniük.

Tagadjuk, hogy ha egy személy biológiai neme bizonytalan, akkor képtelen lenne gyümölcsöző életet élni Krisztusban való örömteli engedelmességgel.

7.) cikkely

Megvalljuk, hogy férfiként és nőként való önmeghatározásunknak Istennek a teremtettségben és a megváltásban megnyilvánuló szent céljait kell szolgálnia, ahogy azt a Szentírásban is kinyilatkoztatta.

Tagadjuk, hogy a homoszexuális vagy transznemű önmeghatározás összhangban állna Istennek a teremtettségben és a megváltásban kinyilatkoztatott szent céljaival.

8.) cikkely

Megvalljuk, hogy azok az emberek, akik vonzalmat éreznek saját nemük tagjai iránt, ugyanúgy gazdag, gyümölcsöző, Istennek tetsző életet élhetnek a Jézus Krisztusba vetett hitük által, amennyiben – ahogy minden keresztyén, – tisztaságban élik az életüket.

Tagadjuk, hogy az azonos nem iránt érzett szexuális vonzalom Isten eredeti teremtésének természetes része lenne, de azt is, hogy ez a vonzalom bárkit is elszakíthatna az evangélium reményétől.

9.) cikkely

Megvalljuk, hogy a bűn torzítja a szexuális vágyakat azáltal, hogy elvonja azt a házasság szövetségéből a szexuális erkölcstelenség felé. Ez a torzulás egyaránt vonatkozik heteroszexuális és homoszexuális erkölcstelenségre is.

Tagadjuk, hogy a szexuális erkölcstelenségre irányuló tartós vágy igazolná az erkölcstelen szexuális viselkedést.

10.) cikkely

Megvalljuk, hogy bűnös dolog a homoszexuális erkölcstelenséget vagy a transzgenderizmust jóvá hagyni, és hogy egy ilyesfajta jóváhagyás a keresztyén hűségtől és tanúságtételtől való lényegi eltérést eredményez.

Tagadjuk, hogy a homoszexuális erkölcstelenség vagy a transzgenderizmus olyan erkölcsileg semleges téma, amely felől hívő keresztyének tetszés szerint dönthetnének, hogy elfogadják azt, vagy helytelenítik.

11.) cikkely

Megvalljuk, hogy a mi feladatunk az igazságot szeretetben közölni minden időben, akkor is, mikor egymásról, mint férfiakról és nőkről beszélünk.

Tagadunk minden olyasfajta kötelezettséget, amely során méltatlanul beszélünk Isten tervéről a férfit és a nőt illetően, akik Isten képmásainak a hordozói.

12.) cikkely

Megvalljuk, hogy Isten Krisztusban való kegyelme könyörületes bocsánatot és átformáló erőt is nyújt, és hogy ez a megbocsátás és erő teszi képessé Jézus követőjét, hogy megöldökölje bűnös vágyait, és Istenhez méltó módon éljen.

Tagadjuk, hogy Isten Krisztusban való kegyelme elégtelen lenne bármilyen szexuális bűn megbocsájtására, vagy hogy ne adhatna erőt minden szexuális bűnbe keveredett hívőnek ahhoz, hogy szent életet folytasson.

13.) cikkely

Megvalljuk, hogy Istennek Krisztusban való kegyelme elegendő a bűnösöknek arra, hogy elhagyják transznemű önmeghatározásukat, és isteni türelemmel képesek legyenek elfogadni az Isten által rendelt kapcsolatot az adott személy biológiai neme, és férfiként vagy nőként való önmeghatározása között.

Tagadjuk, hogy Isten Krisztusban való kegyelme szentesíthetne olyan önképet, amely nem felel meg Isten kinyilatkoztatott akaratának.

14.) cikkely

Megvalljuk, hogy Jézus Krisztus a bűnösök megmentéséért jött a világba, ezért Krisztus halála és feltámadása bocsánatot ad minden bűnre és örök életet jelent mindenki számára, aki megbánja bűneit és Krisztusban úgy bízik, mint aki egyedüli Megváltó, Úr, és a legnagyobb kincs.

Tagadjuk, hogy Isten karja túl rövid lenne ahhoz, hogy mindenkit megmentsen, vagy hogy lenne olyan bűnös, akit ne tudna elérni.

---

A Nashville-i Nyilatkozat természetesen nem mond el mindent, amit a szexualitásról, a házasságról, vagy a fent említett vitatott kérdésekről el lehet mondani. A nyilatkozat azokra a kérdésekre szorítkozik, amelyek tisztázását szükségesnek látja az érdemi állásfoglaláshoz. A nyilatkozat semmi újat nem mond ahhoz képest, amit a keresztények mindig is hittek és vallottak a szexualitással és a házassággal kapcsolatban. A nyilatkozatra nem valamilyen új igazság felfedezése miatt volt szükség, hanem azért, mert az elmúlt években egyes keresztény vezetők és csoportok a kultúra változásának hatására megkérdőjelezték azt, ami kétezer éven át magától értetődő volt. A nyilatkozat annak a határnak a láthatóvá tétele, amely mindig is létezett, de csak most szorult elvi védelemre. A Nashville-i Nyilatkozat egy hitvallásos helyzetben a történelmi, bibliai keresztény álláspontot erősíti meg és teszi világossá.