Talmud, Misna, Tanakh, Tannaim, Halakha, Midrás – mik ezek? Az olvasottabb emberek ráismernek a judaizmus irodalmának fogalmaira, de azt már kevesebben tudnák megmondani, hogy pontosan mire is vonatkoznak ezek a szavak. Annak, aki a Bibliával komolyabban szeretne foglalkozni, érdemes legalább címszavakban megismerkedni ezeknek a szavaknak a jelentésével, mert gyakran előkerülnek bibliai lexikonok utalásaiban, kommentárokban, teológiai könyvekben és az Újszövetség háttérirodalmában. Ebben a bejegyzésben összegyűjtöttem a rabbinikus judaizmus irodalmának legfontosabb fogalmait, és röviden elmagyarázom, hogy melyik szó mit jelent.

Tanakh: az Ószövetség (vagy héber Biblia) zsidó elnevezése. A Tanakh mozaikszó: a Tóra (Törvény), a Neviim (Próféták) és a Ketuvim (Iratok) kezdőbetűiből tevődik össze. Szövege a protestáns Ószövetség szövegével azonos, csak a könyvek sorrendje más.

Misna: a Templom lerombolása (Kr. u. 70) utáni rabbinikus irodalom legkorábbi gyűjteménye. Többnyire a Tóra értelmezésével kapcsolatos szóbeli hagyományt kodifikálja, és olyan ismert rabbik tanítására hivatkozik, mint Gamáliel, Akiva és Méir. A Misna szövege  többnyire halakha, vagyis a törvény szerinti életet szabályozza. A Misna szövegét „a Rabbi” néven emlegetett Jehuda Hanászi állította össze Kr. u. 200 körül.

Tannaim. A Krisztus utáni első két évszázad tanító rabbijai, akiknek a beszédeit és törvényértelmezéseit tartalmazza a Misna. A Misnán kívüli tannaitikus szövegek a baraita, melyeket a Toszefta gyűjt egybe.

Amoraim. Zsidó rabbik a 3-5. században, akik megjegyzésekkel és magyarázatokkal látták el a Misna szövegét. Ezek a magyarázatok a Gemara, mely a Misna mellett a Talmud másik részét képezik.

Gemara. A Misna legkorábbi rabbinikus értelmezése és elemzése. A Misna és a Gemara együtt képezik a Talmud tartalmát.

Talmud. A Talmud az 5-6. században összeállított mű, mely a Misna szövegéből és a Misna kommentárjából (Gemara) áll. A Talmud két változata maradt fenn: egy rövidebb, a Jeruzsálemi Talmud, és egy hosszabb, a Babilóniai Talmud.

Toszefta. Azokat a tannaitikus szövegeket gyűjti össze, melyek nem kerültek bele Jehuda Hanászi Misnájába. A Misna után, de valószínűleg még Kr. u. 300 előtt állították össze. Tekintélye soha nem volt egyenrangú a Misna tekintélyével.

Baraita. A Misna gyűjteményén kívül maradt szóbeli hagyomány, melyet a Toszefta gyűjt össze.

Midrás. A szó utalhat exegetikai módszerre, egy konkrét szöveg értelmezésére, vagy akár egy bibliai kommentárra is. Exegetikai módszerként a midrás a zsidó bibliamagyarázat legismertebb formája, melyben nagy szerepe van a Mózestől eredeztetett szóbeli hagyománynak is. A midrás a mondatok szó szerinti értelmén túl a szöveg mélyebb jelentését is kutatja. A midrás-kommentárok műfaja lehet halakha vagy haggada. Legkorábbi midrások (midrásim) a Misna idejében íródott Mekilta (midrás a 2 Mózes 12-23 szövegéhez), Sifra (midrás a 3 Mózes szövegéhez) és Sifre (midrás a 4 Mózes 5-35 és 5 Mózes szövegéhez).

Halakha. A halakh (menni, járni) szóból ered, és azt mondja el, hogy különböző élethelyzetekben hogyan kell a törvény szerint élni. Halakha jellegű útmutatásokkal találkozunk a Misna és a Toszefta szövegében, valamint a midrás-kommentárokban.

Haggada. A nem halakha jellegű írásmagyarázatok neve. A haggada általában moralizáló történeteket, régi hagyományokat és mondákat tartalmaz. A midrások egy része haggada jellegű szöveg.

Targum. A Targum a héber Biblia egy-egy könyvének arám parafrázisa. A targumok (targumim) valahol a szó szerinti fordítás és a midrás-kommentár műfaja között helyezkednek el. Mivel néhány targum eredete bizonyíthatóan visszanyúlik a második századba, parafrázis-jellegük miatt értékes információkkal szolgálnak az akkori zsidóság bibliaértelmezésével kapcsolatban.

Azok kedvéért, akik máris elvesztek a sok fogalom között, összefoglalom a legfontosabbakat. A Misna a Templom lerombolása utáni judaizmus legkorábbi tekintéllyel bíró szövege. A Misnában rabbik magyarázzák a törvény egyes rendelkezéseit. Amikor későbbi rabbik magát a Misnát magyarázták, az lett a Gemara. A Talmud ebből a két részből áll: a második század végén összegyűjtött Misnából és a néhány évszázaddal később összegyűjtött Gemarából. A Talmud mellett a Krisztus utáni judaizmus meghatározó könyvei még a midrások és a targumok. Az előbbiek bibliamagyarázatok, az utóbbiak parafrázisok. A Toszefta a Misnából (és így a Talmudból is) kimaradt rabbinikus szövegeket közöl. A judaizmus irodalmának fő szerzői a tannaim (Kr. u. 200 előtti rabbik) és az amoraim (Kr. u. 3-5. századi rabbik). A törvény magyarázatai két műfajt képviselnek: halakha és haggada. A Misna és a Talmud szövegei szinte kizárólag halakha jellegűek, vagyis a törvény megtartásának konkrét hogyanjáról szólnak.