Az Isten országa titok. Először kicsiny formában jött el, az eljövendő világ előízeként (vö. Zsid 6,5), de egy nap ki fog teljesedni, hogy a gonosz uralmát végleg legyőzze. Amint Jézus példázataiból is láttuk, fontos az Isten országa titkában ez a kettősség, sőt, épp e kettősség a titok lényege. Az Isten országa egyszerre jelen és jövő, „már igen” és „még nem”, mi pedig e két megvalósulási fázis feszültségében élünk. Az Isten országa még nem jött el teljességében, csak úgy, mint egy mustármag, egy kicsiny kovász, egy kerítőháló, ami sokféle halat befog, vagy egy mag, amit az ellenség fel is kaphat a földről. De vajon mik az Isten országa jelenlétének a jelei? Miből ismerhetjük fel, hogy elközelített az Isten országa? Melyek voltak ennek a jelei Jézus és az apostolok idejében? Hét állítás következik.
1) Az Isten országa erő
Az összes többi jel hátterében egy sajátos erő áll. Korábban így definiáltam az Isten országát: „Isten királyi uralmának gyakorlása, mely által legyőzi a jelenlegi gonosz világkorszak erőit, és megszabadítja népét azok hatalmából, hogy Isten legyen az egyetlen úr az egész földön.” Az Isten országa Isten dinamikus uralma, cselekvő erő, amely folyamatos mozgásban van a világban és hatást gyakorol. Betör az életünkbe is és mélyre ható változást hoz. Isten országa jelenlétének elsődleges jele tehát az az isteni erő, amely legyőzi a gonoszt.
Pál apostol ezt írja a korinthusi gyülekezetnek: „Mert nem beszédben áll az Isten országa, hanem erőben.” (1Kor 4,20) A vallásosság sokszor csak beszéd, az Isten országa azonban erő (δύναμις). Az utolsó időkben Pál szerint sokan lesznek, akik „a kegyesség látszatát megőrzik ugyan, de annak az erejét (δύναμις) megtagadják” (2Tim 3,5). Az Isten országa az eljövendő világ ereje. Akik találkoztak az Isten országával, „megízlelték Isten felséges beszédét és az eljövendő világ erőit (δυνάμεις)” (Zsid 6,5). Hallottak beszédet és tapasztaltak erőt is.
De miféle erőt? Olyan erőt, amely legyőzi a gonoszt és megszabadítja népét azok hatalmából. Az Újszövetségben ennek sok arca van, de mindegyik a gonosz legyőzésével kapcsolatos. A gonosz erői kívül és belül is pusztítanak, az Isten országa azonban szembeszáll ezekkel az erőkkel és szabadulást hoz.
2) Az Isten országa legyőzi a lázadást: megtérés
Jézus kezdettől hangsúlyozta, hogy az Isten királyi uralma megtérésre szólít fel. „Beteljesedett az idő, és elközelített az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban!” (Mk 1,15) Az Isten országába való bemenetel feltétele a megtérés. „Bizony mondom nektek, ha meg nem tértek, és olyanok nem lesztek, mint a kisgyermekek, nem mentek be a mennyek országába.” (Mt 18,3) A természetes ember nem láthatja meg az Isten országát, hacsak nem születik újjá. „Bizony, bizony, mondom neked: ha valaki nem születik újonnan, nem láthatja meg az Isten országát.” (Jn 3,3) Az ember természetes állapota a lázadás állapota: „a test törekvése ellenségeskedés Istennel, mert Isten törvényének nem engedelmeskedik, és nem is tud engedelmeskedni” (Róm 8,7) Az Isten országának ereje töri le az ellenállásunkat.
Amikor a tanítványok egy alkalommal megdöbbentek azon, hogy egy gazdag fiatalember, akivel Jézus tartalmas és mély beszélgetést folytatott, végül hátat fordított neki, Jézus maga is hangsúlyossá tette, hogy a megtérésre vezető erő Istentől van. „Bizony mondom nektek, hogy gazdag ember nehezen megy majd be a mennyek országába. Ismét mondom nektek: Könnyebb a tevének a tű fokán átmenni, mint a gazdagnak az Isten országába bejutni. Amikor meghallották ezt a tanítványok, nagyon megdöbbentek, és így szóltak: Akkor kicsoda üdvözülhet? Jézus rájuk tekintett, és ezt mondta nekik: Embereknek ez lehetetlen, de Istennek minden lehetséges.” (Mt 19,23-26)
Nem az ember viszi be önmagát az Isten országába, hanem Isten ereje viszi be őt oda. A búza és a konkoly példázatában az Emberfia veti a jó magot (ők az Isten országa fiai). A kerítőháló példázatában az ország ereje gyűjti össze a halakat, nem a halak ugrálnak a hálóba. A magától növekedő vetés példázata is ezt szemlélteti: „Jézus ezt is mondta: Úgy van az Isten országa, mint amikor az ember magot vet a földbe, azután alszik és felkel, éjjel és nappal: a mag sarjad és nő, az ember pedig nem tudja, hogyan. Magától terem a föld, először zöld sarjat, azután kalászt, azután érett magot a kalászban. Amikor pedig a termés engedi, azonnal nekiereszti a sarlót, mert elérkezett az aratás ideje.” (Mk 4,26-29) Minden megtérés azt bizonyítja, „milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, hívőkön” (Ef 1,19) Az Isten országa erő, amely legyőzi a lázadást.
3) Az Isten országa legyőzi a kárhoztatást: megigazítás
Az evangélium központi üzenete, hogy a mennyek országa megbocsátást és megigazítást hoz a vétkes embernek. Jézus együtt evett bűnösökkel és vámszedőkkel, és bűnbocsánatot hozott nekik ajándékba (Mk 2,15-17). Amikor megkérdezték, miért bűnösökkel eszik, ezt felelte: „nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem a bűnösöket (ἁμαρτωλούς)” (Mk 2,17). Azokat, akiknek bűnbocsánatra van szükségük. Az evangéliumokban újból és újból látjuk, ahogy Jézus az Isten országát hirdetve levette a kárhoztatást a bűnösökről.
Egy alkalommal magatehetetlen embert vittek elé. „De mivel a sokaság miatt nem vihették őt hozzá, megbontották a tetőt ott, ahol ő volt, és a résen át leeresztették az ágyat, amelyen a béna feküdt. Jézus pedig látva a hitüket, így szólt a bénához: Fiam, megbocsáttattak a te bűneid.” (Mk 2,4-5) Amikor az írástudók fennakadtak azon, hogy Jézus Istenként bocsátja meg egy ember bűneit, Jézus így felelt nekik: „Miért tanakodtok így szívetekben? Melyik a könnyebb? Azt mondani a bénának, hogy megbocsáttattak a te bűneid, vagy azt mondani, kelj fel, vedd az ágyadat és járj? Azért pedig, hogy megtudjátok, az Emberfiának van hatalma bűnöket megbocsátani a földön – így szólt a bénához: Neked mondom, kelj fel, vedd az ágyadat, és menj haza!” (Mk 2,8-11) Így derült ki, hogy az Isten országa valóban legyőzi a kárhoztatást.
Jézus egy példázatot is mondott a mennyek országa és a bűnbocsánat kapcsolatáról: „…hasonló a mennyek országa ahhoz a királyhoz, aki el akarta számoltatni a szolgáit. Amikor hozzákezdett, egy olyan embert vittek elé, aki tízezer talentummal volt adósa. Mivel nem volt miből fizetnie, megparancsolta az úr, hogy adják el őt és feleségét, gyermekeit és mindenét, amije van, és úgy fizesse meg. A szolga ekkor leborult előtte, és így esedezett: Légy türelemmel irántam, és mindent megfizetek neked. Az úr pedig megszánta a szolgát, elbocsátotta, és elengedte az adósságát.” (Mt 18,23-27)
Hogy milyen erő volt a megbocsátás mögött, azt csak Krisztus halála után tudjuk bizonyossággal. „Mert a keresztről szóló beszéd bolondság ugyan azoknak, akik elvesznek, de nekünk, akik üdvözülünk, Istennek ereje. […] És miközben a zsidók jelt kívánnak, a görögök pedig bölcsességet keresnek, mi a megfeszített Krisztust hirdetjük, aki a zsidóknak ugyan megütközés, a pogányoknak pedig bolondság, de maguknak az elhívottaknak, zsidóknak és görögöknek egyaránt az Isten ereje (δύναμις θεοῦ) és az Isten bölcsessége.” (1Kor 1,18.22-24) A megbocsátás mögött erő van: „Eltörölte a követeléseivel minket terhelő adóslevelet, amely minket vádolt, és eltávolította azt az útból, odaszegezve a keresztfára. Lefegyverezte a fejedelemségeket és a hatalmasságokat, nyilvánosan megszégyenítette őket, és Krisztusban diadalmaskodott rajtuk.” (Kol 2,13-15)
A kereszten elvégzett váltságmű miatt szűnt meg a Vádló ereje fölöttünk. Krisztus keresztjében van az Isten országa ereje, amely szabaddá tesz a kárhoztatástól. Krisztus kereszthalála miatt tudjuk legyőzni a Vádlót: „Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével…” (Jel 12,9-11).
4) Az Isten országa legyőzi a bűnt: képessé tesz a keresztény életre
Pál azért tudott Jézus tanítványává válni és aztán Jézus tanítványaként élni, mert Isten országának ereje működött benne. „Ezért fáradozom én is, és küzdök az ő ereje által, amely hatalmasan működik bennem.” (Kol 1,29) Ez az erő szerinte minden hívőnek rendelkezésére áll. Az efezusi hívőkért így imádkozik: „adja meg nektek dicsőségének gazdagsága szerint, hogy hatalmasan megerősödjék bennetek a belső ember az ő Lelke által” (Ef 3,16). Az Isten országa ereje a hívőkben a Szentlélek által valósul meg. Keresztelő János előre hirdette, hogy a Messiás Szentlélekkel keresztel majd (Mk 1,8). Az Isten országának ereje a megszentelő, kiáradó Szentlélek.
Az örömteli keresztény élet az Isten országa erejének a jele. „Hiszen az Isten országa nem evés és ivás, hanem igazság, békesség és öröm a Szentlélekben” (Róm 14,17). Ez a szenvedések idején is igaz lehet. „Titeket pedig Isten hatalma őriz hit által az üdvösségre, amely készen áll arra, hogy nyilvánvalóvá legyen az utolsó időben. Ezen örvendeztek, noha most, mivel így kellett lennie, egy kissé megszomorodtatok különféle kísértések között, hogy a ti megpróbált hitetek, amely sokkal értékesebb a veszendő, de tűzben kipróbált aranynál, Jézus Krisztus megjelenésekor méltónak bizonyuljon a dicséretre, a dicsőségre és a tisztességre. Őt szeretitek, pedig nem láttátok, őbenne hisztek, bár most sem látjátok, és kimondhatatlan, dicsőült örömmel örvendeztek, mert elértétek hitetek célját, lelketek üdvösségét.” (1Pt 1,5-9)
A szentség, tisztaság az eljövendő világ ereje a hívők életében. Péter szerint ugyanis „nem romlandó, hanem romolhatatlan magból” (1Pt 2,23) születtünk újjá. Olyan erő munkálkodik a hívőkben, amely bár nem vet még véget teljesen a gonosz uralmának, de győzelmet arat felette. János apostol szerint „múlik a sötétség, és már fénylik az igazi világosság” (1Jn 2,8), és „aki Istentől született, az legyőzi a világot, és az a győzelem, amely legyőzte a világot, a mi hitünk.” (1Jn 5,4) „Tudjuk, hogy aki Istentől született, nem vétkezik, sőt aki Istentől született, az megőrzi önmagát, és a gonosz meg sem érinti. Tudjuk, hogy Istentől vagyunk, és az egész világ a gonosz hatalmában van.” (1Jn 5,18-19) Ez az Isten országa ereje a hívőkben.
5) Az Isten országa legyőzi a betegséget: gyógyulás
Korábban láttuk, hogy az Isten országa hirdetése és a gyógyítás szorosan összetartozott Jézus szolgálatában. „Azután bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, hirdette a mennyek országának evangéliumát, és gyógyított mindenféle betegséget és erőtlenséget a nép körében.” (Mt 4,23 – vö. Mt 9,35 és Lk 9,11) Ugyanezt a kapcsolatot látjuk az Isten országa és a betegségek gyógyítása között a Tizenkettő (Lk 10,9) és a Hetvenkettő (Mt 10,7-8) szolgálatában, valamint Fülöp missziójában is (ApCsel 8,5-7.12). Isten országának ereje megmutatkozott a betegek gyógyításában.
Bár a kapcsolat az Isten országa és a gyógyulás között egyértelmű, ne felejtsük el, hogy az Isten országa egyszerre „már igen” és „még nem”, már jelenvaló és még eljövendő. Az Isten országának ereje még csupán kicsiny kezdet. Ez különösen igaz a testi gyógyulásra, mert a test megváltására nem ugyanolyan kronológiai garanciák vannak, mint a bűnbocsánatra. A bűntől való megigazítás a hit azonnali következménye már most, ebben a korban is (Róm 5,1), a betegségből való gyógyulás azonban nem feltétlenül következik még be (2Tim 4,20). A test megváltása Pál szerint még a jövő reménysége (Róm 8,23-25). Fontos megértenünk azonban, hogy az Isten országa a betegségek feletti uralom is. Egy nap Isten le fog törölni minden könnyet a szemünkről és nem lesz több fájdalom és jajkiáltás (Jel 21,4).
6) Isten országa legyőzi a démonokat: szabadulás
Jézus szolgálatában a gyógyítások mellett az ördögök kiűzése is nyilvánvaló jele volt az Isten országa jelenlétének. Jézus sokszor szabadított meg embereket démonoktól (pl. Mk 1,24.32-34), és egy alkalommal külön felhívta a figyelmet arra az üdvtörténeti tényre, hogy ez az Isten országa jelenlétének a jele: „Ha viszont én Isten Lelkével űzöm ki az ördögöket, akkor bizony elérkezett hozzátok az Isten országa.” (Mt 12,28)
Az ördögök kiűzése jel volt a tanítványok szolgálatában is. „Miután összehívta a tizenkettőt, erőt és hatalmat adott nekik minden ördög felett és a betegségek gyógyítására. Azután elküldte őket, hogy hirdessék az Isten országát, és gyógyítsanak.” (Lk 9,1-2) „Ezek után az Úr szolgálatba állított másokat is, hetvenkét tanítványt, és elküldte őket maga előtt kettesével minden városba és helységbe, ahova menni készült. […] Mikor a hetvenkét tanítvány visszatért, örömmel mondta: Uram, a te nevedre még az ördögök is engedelmeskednek nekünk! Ő pedig ezt mondta nekik: Láttam a Sátánt villámként leesni az égből. Íme, hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon, skorpiókon tapodjatok, és az ellenség minden erején; és semmi nem árthat nektek.” (LK 10,8.17-19)
A démonok kiűzése és az Isten országa közötti kapcsolatot Péter szolgálatában is látjuk: „Összegyűlt a Jeruzsálem körüli városok népe is, hoztak betegeket és tisztátalan lelkektől gyötörteket, akik mind meggyógyultak.” (ApCsel 5,16). Az Isten országát hirdető (ApCsel 8,12) Fülöpnél is: „A sokaság egy szívvel és egy lélekkel figyelt arra, amit Fülöp mondott, amikor hallgatták őt, és látták azokat a jeleket, amelyeket tett. Sok megszállottból ugyanis hangos kiáltással kimentek a tisztátalan lelkek, sok béna és sánta is meggyógyult, és nagy öröm volt abban a városban.” (ApCsel 8,6-8) Egyértelmű a kapcsolat Pál szolgálatában is, aki Efezusban „három hónapon át bátran szólt, vitázott, és igyekezett meggyőzni őket az Isten országának dolgairól” (ApCsel 19,8), és az Isten ereje következtében tisztátalan lelkeket is kiűzött emberekből (ApCsel 19,11-13).
7) Isten országa legyőzi a halált: feltámasztás
Jézus szolgálatában összesen háromszor találkozunk halott feltámasztásával. Az egyik Jairus leányának feltámasztása (Mt 9,18-26), a másik a naini ifjúé (Lk 7,11-17), a harmadik pedig Lázáré (Jn 11,38-44). A Tizenkettő kiküldésekor érdekes módon azonban a halottak feltámasztása is bekerül a munkaköri leírásba: „Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket!” (Mt 10,8) Péterről és Pálról is olvassuk, hogy egy-egy halottat feltámasztottak: Péter Dorkászt (ApCsel 9,36-43), Pál Eutikhoszt (ApCsel 20,9-10).
Vajon miért volt ezzel együtt viszonylag ritka ez a jel? Amikor az Isten országa így mutatkozott meg, az nagyon nagy erővel szemléltette, hogy Isten legyőzi a halált és megszabadítja annak foglyait. Ez történik az Isten országa eljövetelekor. De üdvtörténetileg a halál legyőzése Jézus második eljöveteléhez, az ország kiteljesedéséhez tartozik. Pál így ír erről: „Amikor pedig ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: »Teljes a diadal a halál fölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, hol a te fullánkod?«” (1Kor 15,54-55)
A halál legyőzése alapvetően a „még nem” része, vagyis a jövő reménysége. „Mert mi is, akik e sátorban vagyunk, megterhelten sóhajtozunk, minthogy nem szeretnénk ezt levetni, hanem felölteni rá amazt, hogy a halandót elnyelje az élet. Isten pedig, aki minket erre felkészített, a Lélek zálogát adta nekünk.” (2Kor 5,4-5) A mostani test egy esetleges feltámasztás után is meg fog halni, hiszen „test és vér nem örökölheti Isten országát, a romlandóság nem örökli a romolhatatlanságot” (1Kor 15,50). Új, romolhatatlan testre lesz szükségünk, a feltámasztás ezért olyan ritka jele most még az Isten országa erejének. Hiszen ez valóban csak jel, különb feltámadásra van szükségünk, mint amiben Lázár vagy a naini ifjú részesült.
„……… Isten dinamikus uralma, cselekvő erő, amely folyamatos mozgásban van a világban és hatást gyakorol. …….”
Erről az Isten dinamikus uralmáról, cselekvő erejéről, amely folyamatos mozgásban van világunkban és hatást gyakorol rá, kijelentést olvasok az Ap.Csel. 14:16-17 verseiben, ami véleményem szerint minden korszak emberére érvényes, így jelenünkre is:
„Aki (Isten) az elmúlt időkben hagyott minden nemzetet a maga útján járni. Mindazonáltal nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mivel jót tett, esőket adott nekünk az égből és termő időszakokat, betöltve szívünket étellel és örömmel.”
„…………. Isten országa ………… Betör az életünkbe is és mélyre ható változást hoz. …………”
Viszont Isten országának ereje, mely Jézus Krisztusban jött közénk, ami igazság, békesség és Szent Szellemben való öröm (Róma 14:17), csak azok életébe tör be, és hoz mélyreható változást, akik nyitottak ezen erő befogadására.
„Hallgatott minket egy Lídia nevű istenfélő asszony, egy Thiatirából való bíborárus, akinek az Úr megnyitotta a szívét, hogy figyeljen arra, amit Pál mond.” (ApCsel 16,14)
Nagyszerű példa a nyitott szív fontosságára, feltételére!
„Mert tiéd az ország és a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen”
„……….akinek az Úr megnyitotta a szívét, ……”
Ezen kijelentés annyira magával ragadja szívem, hogy továbbgondolva az alábbi igevers zendült fel benne:
„Mert Isten az, aki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jókedvéből.” (Filippi 2:13)