„…a kárpit válassza el a szentélyt a szentek szentjétől!” (2Móz 26,33)
Uram, ha most egyszerű pap lennék a régi szövetség idején, meg kellene állnom a függönynél. A függöny mögé, ahol a bizonyság ládája van, csak a főpap mehetne be. Ez a kárpitfüggöny jelzi, hogy te szent vagy. Mérhetetlenül szent. Nem joga az embernek, hogy eléd járuljon, és az a veszély fenyegeti, hogy szent jelenlétedben meghal, mint Nádáb és Abihú. A függöny közbeiktatás: a szentet védi az illetéktelentől, és az illetéktelent védi a szenttől. Ha a régi szövetség lenne érvényben, legfeljebb a füstölőoltár jelezné számomra, hogy az imám a főpap által eljut a trónterembe. De már új szövetség van! A főpap – a szentély igazi, nagy főpapja – bement a szentek szentjébe a saját vérével, és amikor bement, a kárpitfüggöny fölülről lefelé kettéhasadt! Megnyílt az út számomra, hogy általa bemenjek a legszentebb helyre, oda, ahol a bizonyság ládája és a kegyelem fedele van. A kettéhasadt kárpitfüggöny mutatja, hogy nagy volt az elválasztás, a kettéhasadása jelzi, hogy megnyílt az út. Jézus Krisztus által belépek a trónterembe. Légy irgalmas hozzám, bűnöshöz! Ámen.
„Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok, Isten tulajdonba vett népe, hogy hirdessétek nagy tetteit annak, aki a sötétségből az ő csodálatos világosságára hívott el titeket; akik egykor nem az ő népe voltatok, most pedig Isten népe vagytok, akik számára nem volt irgalom, most pedig irgalomra találtatok.” (1Pe 2:9-10)