Az imádság könnyű és magától értetődő, amikor valamilyen külső vagy belső nyomorúság miatt kétségbeesetten kiáltunk Istenhez, vagy amikor a szívünk tele van Isten dicséretével. Sokszor viszont nincs bennünk ehhez hasonló belső sürgetés vagy tűz, egyszerűen csak imádkozni szeretnénk, de a gondolataink elkalandoznak, a szavaink elfogynak, a szívünk nem hangolódik Isten jelenlétére, vagy esetleg bűntudat gyötör és nem vagyunk biztosak abban sem, hogy Isten meghallgat, ha hozzá kiáltunk. Ilyen esetekben segítséget jelent, ha van egy vezérfonalunk az imádsághoz. De tulajdonképpen mindig hasznos lehet valamiféle liturgia, ami terel bennünket Isten jelenlétébe. Valami séma vagy sablon, ami nem fojtja el a spontaneitást, de ha akarjuk, vezeti, keretbe foglalja az Istennel való beszélgetéseinket. Hadd mutassak öt vezérfonalat, amit én gyakran használok, amikor imádkozom.

A Miatyánk

Maga Jézus tanította nekünk ezt az imát, nem azért, hogy gépiesen ismételgessük, hanem hogy legyen a fejünkben egy útvonal, amikor Istennel beszélgetni akarunk. Ezt az utat én rendszeresen végigjárom: van, hogy reggel felkeléskor, vagy napközben, lefekvéskor, esetleg az uszodában, az edzőteremben, vagy séta közben, autót vezetve, beszélgetések előtt, szinte bármikor, amikor néhány percre el akarok Isten előtt csendesedni. Már a megszólítás útba igazít, mert tudatosítja bennem, hogy Isten a mennyei Atyám, sőt, nem is csak az enyém, hanem azé a népé, amelyhez tartozom. Emlékeztet, milyen fontos, hogy Istent szentnek tartsam a szívemben, és minden helyzetben neki adjak dicsőséget a cselekedeteimmel és a szavaimmal. A Miatyánk abban is segít, hogy alávessem magam Isten uralmának, amely már most jelen van, de a jövőben fog kiteljesedni, valamint hogy kifejezzem az Atyától való függésemet az anyagiak terén is. Figyelmeztet, hogy újra és újra rendezzem a bűneimet, elengedjem mások adósságát, és kérjem, hogy Isten soha ne engedjen át a gonosznak, hanem vigyázzon rám egészen addig, amíg eljön az ő országa annak teljességében. (Itt olvasható egy minta, hogy hogyan imádkozom az Úrtól kapott imádságot. Máshogy is lehet imádkozni, én is sokféleképpen teszem, de nagyjából ezt az utat szoktam bejárni.)

A Szentsátor

Liviu Mocan szobrász mondta egyszer, hogy a Szentsátor olyan, mint egy kiállítás, amelyen hét tárgy van szemlére téve. Szeretek úgy imádkozni, hogy magam elé képzelem a Szentsátort, valamint annak szent tárgyait, és mintha Jézus lenne a tárlatvezetőm, őt követve egyesével végiggondolom azok jelentőségét. Természetesen tudom, hogy jóval többről van itt szó, mint tárlatról, de nem véletlen, hogy Isten vizuális eszközöket adott Izráelnek, hogy azokon keresztül megértsék, hogyan lehetnek vele közösségben. Lélekben ezt az utat is gyakran bejárom. Elindulok kintről, és fokozatosan haladok befelé, a szentek szentjébe. A Sátor emlékeztet arra, hogy Isten jött közel hozzánk, ő alázta meg magát, vett fel emberi formát, hogy közöttünk lakjon. Isten megközelíthető. Az égőáldozati oltár Jézus áldozatára emlékeztet, ahol a bűneimért elégtételt adott. A rézmedencénél a belső megtisztulásért imádkozom. A szentélybe lépve a mécstartónál időzve hálát adok, hogy Isten világossága által láthatok világosságot, és hogy én is világosság lehetek őbenne. A kenyerek asztalánál azon elmélkedem, hogy Krisztus az élet kenyere, az illatáldozati oltárnál, hogy benne Isten jóillata árad, a függönynél, hogy az fentről lefelé kettészakadt, és Jézussal, a főpapommal beléphetek a legszentebb helyre. Ott pedig a szövetség ládája és az engesztelés fedele kapcsán belefeledkezem Isten dicsőségébe, a helyreállított Éden reményébe, ahol a kerúbok kettényílnak és átengednek az élet fájához. Ennek az útvonalnak a bejárása rengeteg örömöt adott már és nagy békességet. (Itt olvasható erről is egy minta imádságom.)

A zsoltárok

Sokat jelentenek az imádságban a zsoltárok is. Nem véletlen, hogy Isten népe évezredek óta imádkozza őket, és vannak olyan keresztény felekezetek, amelyek az énekeikhez is kizárólag a zsoltárokat használják. Dávid (valamint Ászáf és a többiek) zsoltárai a Szentlélektől ihletett imádságok, ezért nemcsak régi hívők lelkivilágába engednek betekintést, hanem Istenről is megbízható kijelentést adnak, meg arról, hogy hogyan lehet hozzá közeledni. Bármelyik zsoltár alkalmas arra, hogy imádkozzam, de az a jó bennük, hogy szinte minden élethelyzethez illik valamelyik zsoltár. Nehezen tanulok igeverseket (meg úgy általában verseket), néhányat mégis sikerült a fejembe vésni, azokat különösen szeretem végiggondolni az imádságaimban. Ilyen például a 23. zsoltár, amelynek képei gyakran jelentenek vigasztalást, vagy a 46. zsoltár, amelyikben Isten városát öröm járja át, vagy a 131. zsoltár, amelyik alázatban tart, vagy a 27. és a 63. zsoltár egy-egy képe, no meg a 32. és 51. zsoltár bűnbánó szavai. A zsoltárokat imádkozva mindig betölt annak a bizonyossága, hogy Isten a vele való kapcsolatra teremtett bennünket, és ez legalább annyira fontos, mint az, hogy az ő parancsolatai szerint igazságosságban járjunk.

A Márk-kísérlet

Egyszer megtanultam Márk evangéliuma eseményeinek sorrendjét, és azt kezdtem használni az imádságaimhoz elmélkedésként. Ehhez Andrew Page The Mark Experiment című könyve adta az ihletet és a segítséget, amit le is fordítottam magyar nyelvre (A Márk-kísérlet címen jelent meg). Évekig alapanyaga volt az imáimnak. Teljesen más volt úgy elmélkedni az evangéliumon, hogy a fejemben volt az egész, onnan tudtam előhívni az epizódokat. Imádságban elindultam valamelyiktől, és sorba haladva Istennel beszélgettem az egymást követő csodás kijelentésekről. Nagyon mélyen átjárt Jézus története, tanításai, rengeteget segített nemcsak a tanítványság útján való járásban, de a Krisztussal való kapcsolat szorosabb megélésében is. Mikor abbahagytam és másra tértem át, néhány hónap alatt nagyjából el is felejtettem az események pontos sorrendjét, ezért hosszú évekig nem tudtam így imádkozni. Pár éve aztán nekiálltam újra megtanulni az epizódokat (nem szó szerint, az nem ment volna, csak azt, hogy mi után mi következik), és ez megint felfrissítő időszakot eredményezett az imaéletemben. Jézus az üdvtörténet szíve, az evangéliumon való elmélkedés hozzájárul, hogy az én életemben is a középpontban legyen. Mindenkinek jó szívvel ajánlom a Márk-kísérletet.

Napi ige

Az imádságaim jelentős része egyszerűen a napi ige feletti elmélkedés. Minden reggel olvasom a Szentírást, és Istenhez beszélek arról, amit éppen olvasok. Szeretek napközben is visszatérni a reggeli igékhez. A régi szentek a napközbeni elmélkedést a kérődzéshez hasonlították, mint amikor az állat újra megrágja az egyszer már lenyelt ételt. Ahogy telik a nap, én is próbálom felidézni, amit reggel a Bibliában olvastam. Van, hogy elfelejtem, mit olvastam, vissza kell keresnem. Van, hogy nem volt az igében semmi katartikus, de már önmagában az a tény Istenhez segít, hogy az igék hozzá kapcsolódnak. Konkrét figyelmeztetések, intések, bátorítások, vigasztalások is lehetnek az igében, vagy Istennek valamilyen ígérete, esetleg önmagáról kijelentett tulajdonsága, ami felett jó meditálni. Ezeket magamban elismétlem, részekre bontom, gondolkodom a jelentőségükön, kérem Istent, hogy segítsen megértenem vagy alkalmaznom, ami rám vonatkozik. Hiszem és tapasztalom, hogy a Szentlélek az ige által formál engem. Az elmélkedés nem engedi, hogy a gondolataim elkalandozzanak, illetve ha mégis, az ige inspirálja a gondolataim jó irányba való kalandozását.

Lehetnek természetesen más vezérfonalak is az imához. Van, aki például hasznosnak találja a leírt imádságokat. Időnként én is erőt merítek régi hívők imáiból, Szent Ágoston vagy Kierkegaard fohászait például sokat forgattam. Van, akinek segít valamiféle konkrét tematika, beosztások, listák, megfogható sémák. Egyes hívők egész rituálékat, külső vagy belső szentélyeket csinálnak az imaéletük számára. Másnak a spontaneitás, a nyelvekenszólás, a dicsőítő zene, a Jézus-ima, vagy valami hasonló az alap, a rendezett, tematikus ima inkább csak ritka vendég. Nekem is fontos az imában a Szentlélektől jövő belső tűz, anélkül hosszú távon kimerítő és kiüresítő minden formaság. A fenti négy példát azért írtam le, hátha másnak is könnyebbé teszi az imádkozás gyakorlatát. Engem ezek a belső rendetlenségemből Krisztus által a Lélekben Istenhez visznek közelebb.