A Tűzfal podcast tizenharmadik részében minden idők egyik legismertebb képéről minden idők egyik legismertebb története alapján beszélgetünk. Két apa két fiúról, elveszettségről, megtaláltatásról, Isten apai szívéről. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Öntörvényű, vakmerő gyerek voltam. Soha eszembe nem jutott, hogy tettem gondok forrása lehet szüleimnek. Ennek ellenére nevelésükről a szelídség jut eszembe, ami inkább fokozta önfejűségem. Apukámmal való konfliktusom csak tovább mélyült, amikor szavakkal próbálta kapcsolatunkat megértetni: – Te az én gyermekem vagy! – Szívemben hárítottam, mert úgy gondoltam, ez korlátozza függetlenségem.
26 évesen, életem egyik mélypontján, utazás közben, ismeretlen nénin keresztül Isten szólt hozzám egy kis igés lapon:
„……… enyém vagy! (Ézsaiás 43:1 vége)
Az Úr, a Teremtőm, a mennyei Atyám szólt hozzám szelíden, de hatalommal. Szívemben a hárítás, a függetlenség utáni vágy megroppant, a kapcsolatra igent mondtam, és felzengett a hála. Hazatértem.
„Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti útjaitok nem az én útjaim – így szól az Úr.
Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknák, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.”
(Ézsaiás 55:8-9)
Nemcsak magasabbak, hanem jobbak is. Ami jó hír.
…………………
A tékozló fiúk példázatához:
1. Korábbi reakcióm volt:
Szeretnék egy harmadik gyermek lenni a tékozló fiú családjában: aki szereti apját is, testvéreit is; aki azt vallja, hogy nincs jobb az atyai háznál.
2. Mostani reakcióm:
Szeretnék olyan lenni, mint az Apám.
„Az apa azonban ezt mondta az idősebb fiúnak:
– Fiam, te mindig velem vagy, és mindenem a tiéd. Vigadnod és örülnöd kellene…”
(Lukács ev. 15:31)
.
„Jézusnak a farizeusokról mondott éles bírálata, valamint Jézus ellenfeleiként történő gyakori megjelenésük elhomályosítja azokat a jelentős területeket, ahol egyetértés volt közöttük…
Éppen mivel olyan sok mindenben azonos állásponton voltak, azok a kérdések, melyekben Jézus vitába szállt velük, élesen kiugranak.”
(Everett Ferguson: A kereszténység bölcsője, 433.old.)
.
.
„A szadduceusok azt állították, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek; a farizeusok pedig vallották mindegyiket.”
(Ap.csel. 23:8)
.
A farizeusok képviselték a helyes tanítást. Mit rontottak el? Amikor alázat és szeretet nélkül tették.
V.ö.: I. Kor. 13. rész., Jelenések k. 2:1-7
A „Tékozló” családban mindhárman magányosak. E tragikus helyzetben előáll egy bonyolult, rosszul induló, de végül csodálatos változás az apa és kisebbik fia között, aminek rendkívüli voltát és lehetőségét az idősebb (jó)fiú egyelőre nem képes felfogni.
Felettébb izgalmas résznél ér véget a példázat! (Mi következünk…)
.
.
„Reményik Sándor:
Sínek, az utolsó kocsi ablakából nézve
Mint az egy-sín, a lélek oly magányos,
Bár rokon fémből öntetett a társa:
S bár néha boldog, mert látszólag páros:
Egyedülség a szívnek valósága.
Körülöttünk vad pusztaság terül,
Csillogva futnak a vad messzeségnek,
Egymás mellett – és mégis egyedül –
A végtelenben talán összeérnek.
Barátság, testvériség, szerelem:
Minden érzés e súlyos sorsot hordja,
De néha enyhül ércbeöntött sorsa.
Olyankor vonat jár a sineken:
Fensőbb gondolat, fensőbb szeretet,
S a sinek benne összecsengenek.”
„A szeretet ellentéte a közöny.” (Philip Yancey)
„Csak azért az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam, és
szeretnek-e, nem kérdeztem.”
(Weöres Sándor)
A TÉKOZLÓ FIÚ APJA
Ablaknál meg-megáll, törli szemét,
távolba réved: hátha fia jön.
Egy nap fut s tárja ajtaját, kezét…
Ház népe ámul, mért e nagy öröm.
TÉKOZLÓ FIÚ:
Kínzó éhség, halovány remény
hajszol haza. Apám fut elém,
átölel. Sírunk mind a ketten.
Ünnepi asztal vár odabenn.
„Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak.”
(Préd.3:4)
„Örüljetek az örülőkkel, sírjatok a sírókkal.”
(Róma 12:15)
TÉKOZLÓ FIÚ
Hazafelé tartva azon tépelődtem:
mi vár rám otthon?
Nem gondoltam volna, egész meglepődtem:
Ki vár rám otthon!
Ézsaiás 55:7
„Hagyja el útját a bűnös, és gondolatait az álnok ember! Térjen az Úrhoz, mert irgalmaz neki, Istenünkhöz, mert kész megbocsátani.”
.
Mikeás 7:18
„Kicsoda olyan Isten, mint Te, aki megbocsátja a bűnt, és elengedi népe maradékának büntetését? Nem tartja meg haragját örökké, mert abban telik kedve, hogy kegyelmet ad.”
.
Lukács ev. 15:10
„Mondom nektek, így fognak örülni Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek.”
Reformáció. Magamon kezdjem.
Vissza az atyai házhoz.
„Szeretnél jó lenni?” – – „Igen.”
„Akkor térdeljünk imához.”
A TÉKOZLÓ FIÚ FOGADTATÁSA
Amire ő sem számított:
kikötött Apja karjaiban.
Átöltöztették legott;
nem mehet be semmi tisztátalan.
*
*
IMA
Bűnös vagyok! Nem érdemelnék semmi jót,
mégis, Atyám, ünnepi asztalhoz ültetsz.
Köszönöm a szép fehér ruhát.
Tudom, Jézusnak köszönhetem mindezt.