„Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek: mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle kisebb állattal, amely a földön mászik! Mert én vagyok az ÚR, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Móz 11,44-45)
Isten szentsége és saját szentségük a két legfőbb oka annak, hogy Izráel fiai nem ehettek meg mindenféle állatot. „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” Kádós áni (קָד֖וֹשׁ אָ֑נִי), vehajítám kedásím (וִהְיִיתֶ֣ם קְדֹשִׁ֔ים). Szent vagyok, ti is legyetek szentek! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná azzal, hogy tisztátalan állatot esztek!
De miért tenné őket tisztátalanná az, hogy megeszik a földön csúszómászó állatokat, meg a többit, amit Isten tisztátalannak nyilvánított? Miért tenné őket tisztátalanná az, ha megeszik a nem hasított körmű állatot, vagy azt, amelyik nem kérődzik, vagy a vízi élőlényt, amelynek nincs uszonya és pikkelye?
A válasz az, hogy Isten ezeket tisztátalanná nyilvánította számukra. Később, az új szövetség idején ezek az állatok is tisztává válnak (ApCsel 10,9-16), de ekkor még nem, mert Isten elválasztotta őket. Isten azt akarta, hogy a népe szent legyen, ahogyan ő is szent. Elválasztotta Izráel fiait a többi néptől, és elválasztásukat mindennapos élménnyé tette számukra a tiszta és tisztátalan ételek megkülönböztetésével.
Isten szava tett különbséget tiszta és tisztátalan, tiltott és szabad étel között, ahogy kezdetben is Isten szava mondta: erről a fáról ne egyetek! A parancs az engedelmesség lehetőségét és dicsőségét, a hozzá tartozást jelentette. A szentség pozícióját. Bár az ember kiűzetett a paradicsomból, Izráel most újra közeledhetett hozzá: szentté válhatott a szent Isten oldalán.
Ez a megkülönböztetés a zsidók és a népek között ideiglenes volt, Krisztusban szűnt meg (Gal 3,28), aki a testében zsidót és pogányt egy, új emberré alkotott (Ef 2,11-22). Ezért oldotta fel Isten az étkezési törvények rendelkezéseit is, és parancsolta meg Péternek, hogy most már egyen a tisztátalan állatokból is, hiszen másnap Kornéliusz házába kellett mennie, ahol a pogány is Isten szent népének tagjává lett. Kádós.
„Urunk, a legnagyobb kiváltság, hogy szentek lehetünk! Köszönjük, hogy elválasztottál magadnak egy népet, és köszönjük, hogy a népek közül is elválasztottál magadnak bennünket! Segíts, hogy ezt mi se felejtsük el életünk egyetlen napján se!”
„1Pét 1:13-25 Ezért övezzétek föl értelmetek derekát, legyetek józanok, és tökéletesen reménykedjetek a kegyelemben, amit Jézus, a Messiás hoz nektek, mikor megjelenik. Mint engedelmes gyermekek, ne kövessétek korábbi vágyaitokat, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek; hanem ahogy szent az, aki elhívott titeket, ti is váljatok szentté egész életmódotokban, mert meg van írva: „Legyetek szentté, mert én szent vagyok!” És ha Atyának szólítjátok azt, aki részrehajlás nélkül hoz ítéletet mindenki fölött saját tettei szerint, akkor félelemmel éljetek vándorlásotok ideje alatt, hiszen tudjátok, hogy nem mulandó ezüsttel vagy arannyal lettetek megváltva apáitoktól rátok hagyott, értéktelen életmódotokból, hanem a Messiás – mint hibátlan és tiszta bárány – drága vérével. Ő egyrészt el is volt rendelve erre a világ alapjainak letétele előtt; másrészt meg is jelent az idők végén a ti érdeketekben, akik általa hisztek Istenben, aki föltámasztotta Őt a halottak közül és dicsőségben részesítette, hogy ti Istenben higgyetek és reménykedjetek. Lelketeket tisztítsátok meg képmutatástól mentes testvéri szeretetre az igazságnak való engedelmességben a Szellem által; és tiszta szívből, el nem múlóan szeressétek egymást, hiszen nem romlandó, hanem romlástól mentes magból születtetek újjá, Isten szava által, amely él és megmarad örökre. Mert „minden test olyan, mint a fű, és az ember minden dicsősége olyan, mint a mező virága. A fű kiég, virága lehull, de Isten beszéde megmarad örökre.” Ez pedig az a beszéd, amelyet nektek örömhírként hirdettek.” „Máté 5:48 Legyetek tehát tökéletesek, ahogyan mennyei Atyátok tökéletes!” „Zsid 12:14 Törekedjetek békére mindenki iránt, és a megszentelődésre, amely nélkül senki sem fogja meglátni az Urat!” „Zsid 10:29 mit gondoltok, mennyivel keményebb büntetésre lesz méltó az, aki az Isten Fiát lábbal tapossa, a szövetség vérét, amellyel megszenteltetett, hétköznapinak tartja, és a kegyelem Szellemét sértegeti?! „2Móz 29:37 Hét napon át végezz engesztelést az oltáron és szenteld meg azt, hogy legyen az oltár szentek szentje; mindenki, aki az oltárhoz ér, szent legyen.” „1Pét 2:7-10 Tehát nektek, akik hisztek, tisztelet jár; de az engedetleneknek „a kő, amelyet az építők megvetettek, lett a sarokkő”, és „botlás köve és megbotránkozás sziklája”: ők, engedetlenek lévén, megbotlanak az Igében – erre is voltak kijelölve. De ti kiválasztott törzs, „királyi papság, szent nemzet”, megőrzésre szánt nép vagytok, hogy hirdessétek annak kiváló tetteit, aki a sötétségből az Ő csodálatos világosságára hívott ki titeket, akik régen „nem nép” voltatok, de most „Isten népe” vagytok; „együttérzés/kegyelem/könyörület/szánalom nélküliek” voltatok, de most „együttérzésben/kegyelemben/könyörületben/szánalomban részesülők” vagytok.” Uram Jézus, könyörülj meg a Te népeden, hogy a meglátogatásod napján szent nemzeteddé váljon!
„……. a pogány is Isten szent népének tagjává lett. … „…köszönjük, hogy a népek közül is elválasztottál magadnak bennünket!” …”
Annak felismerése, hogy Isten választott a maga számára, majd a hit útján haladva, ezen valóság egyre mélyebb birtokbavétele, gyökeres változást generál identitásomban. Most néhány ezek közül:
Tanú vagyok és szolga, mégpedig azért, hogy megismerjem és higgyek az Úrnak. Megértsem, hogy Ő van, előtte Isten nem teremtett, és utána sem. Ő az Úr, és mellette nincs más megmentő.
„Ti vagytok tanúim, így szól az Úr; és szolgám, akit választottam, hogy megtudjátok, higgyetek nekem és megértsétek, hogy én vagyok az, előttem Isten nem alkottatott, és utánam sem lesz! Én, én vagyok az Úr, és rajtam kívül nincs megmentő!” (Ézsaiás 43:10-11)”