„Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra kijelölt emberrel a pusztába, hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy kietlen vidékre.” (3Móz 16,21-22a)
Az egész ószövetségi áldozati rendszer egyik legkifejezőbb képe a bűnbak. A nagy engesztelési napon a főpapnak először önmagáért és családjáért kellett bemutatnia egy bikát, majd két kecskebakot Izráel népének vétkeiért. A két bak együtt jelentette az engesztelést. Az egyik bakot vétekáldozatként kellett bemutatni az ÚRnak, a másikat bűnhordozó bakként a pusztába kellett küldeni. Ez utóbbi a bűnbak.
A bűnbakot Azázél-bakként is szokták emlegetni, mert a héber szöveg szerint ezt Azázélnek (לַעֲזָאזֵֽל) sorsolták ki. Nem teljesen világos az Azázél jelentése, a kifejezés utalhat egy pusztai démonra, vagy akár „köves helyre”, valószínűbb azonban, hogy egyszerűen „távozó bakot” jelent. Az egyik bakot az ÚRnak sorsolták ki áldozatul, a másikat eltávozó baknak. Az egyik bak azt jelképezte, hogy vérontás nélkül nincs bűnbocsánat, a másik azt, hogy az engesztelés eltávolítja a vétket Izráelből.
A bűnbak Izráel helyére állt. A főpap a fejére tette mindkét kezét, és megvallotta fölötte a nép minden vétkét és hitszegését. Ezzel a szimbolikus mozdulattal a vétkeket a bakra helyezte át, aki ilyen módon ugyanúgy helyettes áldozat lett, mint a másik bak, csak nem levágták, hogy a vérét a szentélybe vigyék, hanem elzavarták a pusztába, hogy elvigye a táborból Izráel bűnét.
Amikor Jézus a helyünkre lépett, főpapként a saját vérét vitte be a mennyei szentélybe, hogy engesztelést szerezzen a vétkeinkért. Ő hordozta a bűneinket és eltávolította azokat az útból, a táboron kívülre. Egyszerre töltötte be a főpap és a két kecskebak szerepét, amelyek együtt képezték az engesztelés nagy misztériumát. Jézus a mi bűnbakunk lett. Az ő fejére kerültek a mi vétkeink, hogy elvigye azokat az ÚR színe elől.
„Urunk, csodálatos, felszabadító szimbólum ez számunkra! Köszönjük, hogy Te szerezted számunkra az engesztelés nagy napját, amelyen a vétkeinkre bocsánatot nyerünk a helyettes áldozat vére által, és amelyen a vétkeink olyan messzire kerülnek színed elől, mint a napkelet a napnyugattól! Köszönjük Jézust, a bűnbakunkat, aki hordozta a világ bűnét, beleértve a miénket is! Köszönjük, hogy az ő vére engesztelő áldozat a mi vétkeinkért, köszönjük, hogy rá hárítottad azt, ami bennünket sújtott volna, köszönjük, hogy miatta nincs többé ítélet ellenünk!”
János ev. 1:29
„(Keresztelő) János látta Jézust, amint jön felé, és így szólt:
– Íme, az Isten Báránya, aki hordozza a világ bűnét!”