„Ne hányjon ki titeket is az a föld, ha tisztátalanná teszitek, ahogyan kihányta az előttetek levő népeket.” (3Móz 18,28)

A קִיא (kí) héber ige szó szerint azt jelenti: kihány, kiokád. A Tóra szerint a föld kiokádta (káá) az itt élő népeket, mert utálatos dolgokat cselekedtek és azokkal beszennyezték lakhelyüket. Kánaán olyan lett, mint egy émelygést, hányingert okozó gyomorrontás, és eljött a pillanat, amikor a föld nem tudta már magában tartani a fertőző tartalmat: kiokádta azt magából. A durva kép arra utal, hogy Isten megelégelte ezeknek a népeknek a gonoszságait és ítéletet hozott rájuk.

Olyan cselekedetekről van szó, amelyek a Teremtő szemében visszataszítóak, gyűlöletesek, függetlenül attól, hogy az azokat elkövetők szövetségben vannak-e vele vagy sem. A legsúlyosabbak ezek közül a házasságtörés (20), a gyermekáldozat (21), a homoszexualitás (22), és az állatokkal való közösülés (23). „Förtelem az.” (23) A förtelemnek fordított tevel (תֶּ֫בֶל) szintén erős szó: olyan utálatosságra utal, amely a teremtés isteni rendjének összezavarásából származik. A teremtés rendje szerint az ember elkülöníttetett az állatoktól, férfivá vagy nővé lett megalkotva, a férfi a nővel lép életre szóló szövetségre, és a kapcsolatukból fogant gyermeket szeretetben felnevelik.

Isten arra figyelmezteti szövetséges népét, Izráelt, hogy bármilyen különleges kapcsolatra is lépett velük, a föld őket is ki fogja hányni, ha azokat teszik, amelyek miatt előző lakosait is kivetette magából. Az a tény, hogy Isten örökkévaló szeretettel szerette Izráelt, nem teszi számukra megengedhetővé a házasságtörést, a homoszexualitást, a gyermekáldozatot, a fajtalankodást. Ezek Isten előtt utálatosságok. A szövetségi szeretet olyan tisztaságot kíván, amely megfelel a teremtés isteni rendjének is. Izráel ne tegye tisztátalanná a földet, hanem szentelje azt meg, különben őt is kihányja magából.

Isten népe ma sem fogadhatja el a fenti a kérdésekben a tisztátalanságot. Kegyelemből leszünk Isten népévé, de a kegyelem megtisztít bennünket. Ha Isten népe ugyanúgy összezavarja, felborítja a teremtés rendjét, mint a kánaáni népek, nemcsak méltatlanná válik Isten nevének a viselésére, hanem súlyosabb ítéletnek is teszi ki magát. Az az egyház, amelyik a szeretet nevében lemond a házassági hűség követelményéről, megengedi, hogy reprodukciós jogokra meg egyebekre hivatkozva gyermekeket áldozzanak fel a szeretet oltárán, ünnepli a homoszexualitást és a nemek összezavarását, sőt egyéb visszataszító szokásokra is nyitottságot mutat, Isten súlyos ítéletére számíthat (vö. 1Thessz 4,3-8).

„Urunk, szent és igaz Isten: vigyázz ránk! Te vagy a Teremtő. Te tudod, mi a jó és mi a rossz. A te utadon akarunk járni. Bocsáss meg, ha vétkeztünk, töröld el álnokságainkat, és nagy irgalmaddal moss le rólunk minden szennyet és tisztátalanságot!”