A Tűzfal podcast huszonharmadik részében a szeretet szót igyekszünk megmenteni az elkárhozástól. Vajon mit jelent ez a szó, és hogy jelenthet gyökeresen eltérő, néha egymást is kizáró dolgokat? És ami talán még izgalmasabb: mi lehet a fogalom mélyén, ami mégis indokolja a szó többféle használatát? És hogy kapcsolódik a szeretet fogalma, ami a Karácsonyt is körbefonja, Erószhoz, a jó, az igaz és a szép utáni vágyakozáshoz, amiről az előző részben beszélgettünk? Ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat Bolyki Lacival. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Eutanázia-vita: inkább szeressük a szenvedőket!
Az utóbbi hetekben fellángolt Magyarországon is az eutanázia-vita. Nehéz erről a kérdésről érzelmek nélkül beszélni, és talán nem is szabad, hiszen megoldhatatlannak tűnő emberi sorsokat érint. Olyanokat, mint Karsai Dánielé, aki gyógyíthatatlan, ijesztő lefolyású betegsége miatt fordult az Európai Bírósághoz, hogy nálunk is engedélyezett legyen az eutanázia lehetősége. Ha valaki még nem élt át elviselhetetlen fájdalmakat, vagy nem volt olyan ember közelében, aki igen, aligha tudja elképzelni, milyen lehet a halált kívánni. Ültem haldoklók ágyánál, láttam lehetetlen, darabokra tört, kilátástalan élethelyzeteket, beszélgettem depressziós, reménytelen emberekkel, hallottam pokoli fájdalmak között jajgatókat, azt hiszem, értem, miért gondolják nemesebb kimenetelnek a mesterségesen előrehozott halált. A lelki sötétség mélységeivel is találkoztam: rokonaim, barátaim, ismerőseim körében többen követtek el kétségbeesésükben öngyilkosságot. A mostani vita mégis mély aggodalommal tölt el, mert a kultúránk megint olyan ösvényre lépne, amerre szerintem nem szabad elindulnunk. Mindjárt elmondom, miért, de előtte tisztázzunk egy fontos különbséget.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (25) – Kié a föld?
„A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam.” (3Móz 25,23)
Az erec (אֶ֫רֶץ), vagyis a föld, amit ma Palesztinának vagy Izraelnek neveznek, nem az araboké, de végső soron nem is a zsidóké, hanem Izrael Istenéé. Az ÚRé. JHVH az erec tulajdonosa. Bár Izrael törzseinek adta birtokba, ők inkább használói voltak a földnek, hiszen JHVH volt a valódi tulajdonosa. Ez a tény arra is kötelezte őket, hogy az adósság miatt eladott földdarabok visszaválthatók legyenek minden ötvenedik évben. Hiszen az ÚR adta birtokul a földet minden nemzetségnek, azt nem lehetett végleg elidegeníteni.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (24) – Valaki otthon van
„Szombatról szombatra így kell megteríteni az ÚR előtt, állandóan: örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait.” (3Móz 24,8)
Az ÚR két dologra emlékezteti Mózest: „Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. Gondoskodjon róla Áron, hogy az a kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül estétől reggelig állandóan égjen az ÚR előtt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az ÚR előtt égjenek.” (1-4)
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (23) – Szent ünnepek
„Ezek az ÚR ünnepnapjai, a szent összejövetelek, amelyeket a megszabott idejükben egybe kell hívnotok…” (3Móz 23,4)
Byung-Chul Han koreai filozófus szerint a szent ünnepek közösséget teremtenek, az események önmagukban azonban nem képesek erre. A szent összegyülekezés nem csupán tömegrendezvény, hanem kilépés a termeléskényszer profán folyamatosságából és belépés a szent nyugalom ciklusába. „Az ünnepet megüljük. A munkát azonban lehetetlen megülni. Az ünnepet azért ülhetjük meg, mert szilárdan áll, mint egy építmény. Az ünnep ideje álló idő. Nem múlik, nem folyik el. Ezáltal lehetségessé teszi az elidőzést.” (Han: A rítus eltűnése, 57)
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK