Az idősebb Pieter Brueghel Ártatlanok mészárlása című olajképe az 1565-ös németalföldi lázadás kontextusába helyezi a betlehemi csecsemők legyilkolását, olyan dermesztő hatást kölcsönözve a festménynek, mint Márai 1956 Karácsonyán írt „Mennyből az angyal” című versének iszonyú képe, hogy a magyar nép lóg cukorkaként a karácsonyfákról. Brueghel festményének közepén egy asszony ül a havon bepólyázott gyermekkel az ölében, körülötte síró nők, lándzsák és kivont kardok. Az egyik kard minden bizonnyal a gyermeket vágja ketté és a havon ülő asszony szívét járja át. Ráhel, a mindenkori Ráhel értetlenül néz Heródes, a mindenkori Heródes szívébe, és megdöbben azon, amit ott lát. Majd felnéz a keresztre, ahol a gyermeke függ, és megtörténik az epifánia.
Nagyjából ezer évvel korábban Fulgentius, Ruspe püspöke az aprószentekről szóló homíliájában a mindenkori Heródest szólítja meg:
„Mi zavar téged, Heródes?
Mert a zsidók született királyáról hallottál, zavart lettél, gyanakvások között hánykolódsz, az irigység ösztökéje lángba borít, és ezért arra vetemedsz, hogy megöld a megszületett királyt. Ám hiábavaló háborgásod, és hamarosan meghiúsul terved.
Mert ez a király, aki most született, nem azért jött, hogy háborúval győzze le a többi királyt, hanem csodálatos módon meghalva hajtsa őket igájába. Nem is azért született, hogy a te utódod legyen, hanem azért, hogy a világ hűségesen higgyen benne.
Mert nem azért jött, hogy élve harcoljon, hanem hogy megölve arasson győzelmet.
Nem azért jött, hogy a többi népből zsoldért hadsereget verbuváljon önmagának, hanem azért, hogy a megváltandó népekért vérét ontsa. Hiábavaló volt irigy félelmed az utódtól, akit inkább hittel kellett volna keresned mint megváltódat.
Mert ha hittél volna benne, vele uralkodhattál volna. És ahogyan tőle kaptad az időleges uralmat, megkaphattad volna az örökkévalót is.
Mert ennek a gyermeknek az uralma nem evilágból való, hanem általa uralkodnak mások a világon. Mert ő Isten Bölcsessége, amelyről a Példabeszédek könyve mondja: általam uralkodnak a királyok (Péld 8,15).
Ez a gyermek Isten Igéje, ez a gyermek Isten Ereje és Bölcsessége.
Fondorlatoskodj, ha tudsz, Isten Bölcsessége ellen. Nem is tudod, és saját vesztedre ármánykodsz.
Mert semmiképpen sem lehetne tied a királyság, ha nem kaptad volna attól a gyermektől, aki megszületett.
Mert a most született gyermek, akit a mágusok a zsidók királyának neveznek, ugyanő az angyalok teremtője és Ura.
Ezért, amely szülött gyermekségétől félsz, annak ítélő mindenhatóságától még inkább félned kellene!
Ne királyságod utódát féld, hanem tulajdon hitetlenséged legigazságosabb kárhoztatását féljed!”
És Ráhel megvigasztalódik. Ez az epifánia.
Vízkereszt napjára & e cikk margójára: https://www.evangelikalcsoport.hu/2020/01/09/vizkereszt-hagyomanya-epifania-es-paruzia-kozott/