Az ATV A tét című beszélgetős műsorában Bánó András minden alkalommal elmondja: „A tét az, hogy mi lesz ezzel az országgal.” Ebben a blogban én is szeretnék tétről beszélni, és már az elején tisztázni akarom, hogy szerintem mi az. A tét az, hogy részünk lesz-e Isten eljövendő örök országában.
Tudom, sokaknak ez nem valódi tét, inkább rózsaszín álom, melyre nem érdemes sok szót vesztegetni. Örök életet ígér a Kétfarkú Kutya Párt is. Annakidején középiskolában filozófiaórán be kellett magolnom a vallás definícióját: „A vallás a világ torz visszatükrözése.” Tóta W. Árpád kendőzetlenül a szemünkbe mondja ma is: a kereszténység kamu. Nagyhatású piramisjáték, melyben a profitot a halálon túlra ígérik. Jézus személye ettől persze még lehet érdekes, mint más vallásalapítóké, újfajta erkölcs hirdetőié vagy ügyes sarlatánoké, de a tanait csak annyira érdemes komolyan venni, mint a pi-víz csodatevő hatását.
Ha ez így lenne, akkor is hihetném, hogy a posztmodern nyelvi játékban mindenki részt vehet, és reménykedhetnék abban, hogy ha a blogom érvényességét igazságigénye nem is, érdekessége még igazolhatja. Legalább azok előtt, akik idetévednek és valami miatt vissza is látogatnak. De nem osztom sem marxista tanáraim sem Tóta W. meggyőződését a kereszténységről. Szerettem a filozófiatanáromat, bizonyos értelemben tiszteltem ateista dogmatizmusát is, de a világnézete nem volt számomra sem vonzó sem meggyőző. A filozófus Pascal megtérése, az igen! Kiselőadást is tartottam belőle. „Tűz – Ábrahám Istene, Izsák Istene, Jákób Istene, nem a filozófusok és a tudósok Istene. (…) Ez az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.” Ehhez a tűzhöz képest a tanárom ateizmusát sivárnak, hidegnek, hazugnak éreztem. Jézus követőjeként éltem meg a szocializmus végét, és azóta is Jézust tartom Mesteremnek. Hiszem, hogy ő ma is él. Ez a blog tehát arra a meggyőződésre épít, hogy Isten létezik, a názáreti Jézus feltámadt a halálból, és feltámadása által Jézus Isten Fiának bizonyult. Nem igényel különösebb bizonyítást, hogy amennyiben igaz a premissza, hogy Jézus Isten Fia (hiszem, hogy igaz), akkor végtelen jelentősége van mindennek, amit valaha tanított. Annak is, amit a követéséről, és annak is, amit a vele kapcsolatos döntésünk tétjéről mondott.
Jézus egy alkalommal például így szólt tanítványaihoz: „Ha valaki én utánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem. Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja. Mert mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Vagy mit adhat az ember váltságdíjul a lelkéért? Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” Az egyik ember megnyeri az egész világot (hírnév, vagyon, siker, boldogság), mégis elveszíti még saját lelkét is. A másik lemond mindenről azért, hogy Jézust kövesse, és Jézus kiváltja őt a kárhozatból. Jézus követésében megtalálja és megnyeri önmagát, és Isten országát is. Az ítélet napján Jézus lesz érte a váltságdíj. A názáreti kérdése hozzánk: melyik utat választjuk?
Ez a tét az, amiről ebben a blogban közvetve vagy közvetlenül, újra és újra beszélni akarok. Illetve ennek a tétnek a tudatában akarok minden másról is írni.
Kedves Ádám!
Folytatom a blogod olvasását, és tennék ide néhány észrevételt:
„Ez az örök élet, hogy ismerjenek téged, az egyedül igaz Istent,”
Igen, ezt én is fontosnak látom, ezért nagy kérdés az, hogy valóban azt hirdetik-e a keresztények?
„és akit küldtél, Jézus Krisztust.”
A Krisztus tulajdonnévként való használatát helytelennek vélem. Ez egy jelző, aminek történeti alakulása fogalommá tette, majd megszemélyesítve egy transzcendens lénnyé.
„Jézus követőjeként éltem meg a szocializmus végét, és azóta is Jézust tartom Mesteremnek.”
A kérdés az, hogy aki Jézust követi, az miért hirdeti a Pál evangéliumát, és az ószövetség istenét?
„Isten létezik, a názáreti Jézus feltámadt a halálból, és feltámadása által Jézus Isten Fiának bizonyult.”
Jézus nem a feltámadása által lett Isten fia, már előtte is az volt. Aki őt követi azok is mind Isten gyermeke. Ezért imádkozunk így: „Mi Atyánk…”
„végtelen jelentősége van mindennek, amit valaha tanított.”
Pontosan így van, ezért baj, hogy kivégezték, mert nem folytathatta a tanítást. És pontosan emiatt kéne az eredeti tanítást kihámozni az evangéliumokból.
„Mert aki meg akarja menteni az életét, elveszti, aki pedig elveszti az életét énértem, megtalálja.”
Ez a mondás azért szintén változott!
Nézzük a variációkat:
A János 12:25-ben: „Aki szereti életét, az elveszíti, de aki gyűlöli életét ebben a világban, az megmenti az örök életre.”
Tipikus gnosztikus tanítás. Az anyagi test rossz, bűnös, e világ szintén. Aki tehát ragaszkodik az anyagi világhoz, nem kaphat semmit az egeken túl. Az ilyen mondatokra lehet békésen leülni egy fa tövébe, és megvárni, míg az éhség által lemondva a testről a túlvilágra juthatunk.
Mátéban kétszer 10:39, 16:25
„Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.”
„Aki meg akarja menteni életét, elveszíti, aki azonban értem elveszíti, az megtalálja.”
Itt azért módosul a mondás, nincsen szó lentről meg fentről, és belép az értem, azaz, hogy Ő érte kell elveszíteni, ez még a Jánosban nem így volt. Az ilyen mondatokat lehet tipikusan félreérteni és zelóta módra rohanni egy forradalomba követve a messiást.
Márk 8:35 „Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét.”
Itt is módosul, az evangéliumért-tal egészül ki. De itt már lehet úgy érteni, hogy a tanítás fontosabb, mint az életünk, mert magasabb célt szolgál. Azaz, nem meghalni kell érte, mert akkor nem tudunk tanítani.
Lukács 9:24 „Mert aki életét meg akarja menteni, elveszíti. Aki meg elveszíti értem az életét, az megmenti.”
A mondás direkt áldozat megtételére buzdít. A saját életedet alárendeled, mindenki más életének. Jánosnál ellentétes a szituáció, hiszen nem Jézusért vagy az evangéliumért kell áldozatot hozni, hanem az embernek saját magáért. Össze lehet egyeztetni őket (feltéve ha nem értjük félre mint írtam) azzal, hogy másokat szeretsz és előtérbe helyezed őket, végső soron magadnak is kedvezel.
„akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.”
Ez egy nagyon fontos mondás, hiszen kiderül, hogy nem a hit, hanem a cselekedetek a döntőek. Itt van egy lényeges különbség a későbbi tanítványok és a páli hirdetés és Jézus között.
„Az ítélet napján Jézus lesz érte a váltságdíj.”
Nincsen szó semmiféle váltságról Jézusnál! Istennek az emberek a gyermekei és nem piaci árú, már a gondolat is Isten ellenes!!! Az evangélium, vagyis örömhír tartalma is változott, a szinoptikus evangéliumokban az Isten országának az evangéliumát hirdeti Jézus, a többi újszövetségi iratban, a páli krisztus evangéliuma hirdetése található, amely a váltsággal van összefüggésben. Jézusnak tulajdonítják a vérrel való új szövetség megkötését, de az Mózes, Pál, Zakariás és főleg Jeremiás próféta szövegei alapján készült el, a gyülekezet hitét tükrözve. Főleg Pál hatására, aki maga mondja, hogy nem is apostoli hagyomány, hanem ő maga kapta azt. Pál levelei előbb voltak, mint az evangéliumok.
„Ez a tét az.”
A tét az, hogy a keskeny utat és kemény eledelt szeretnéd e vagy a tejet.
üdv
Ákos
Itt válaszoltam.
„Nincsen szó semmiféle váltságról Jézusnál!”
Akkor valószínűleg nem ugyanazokat a szinoptikusokat olvassuk:
Mt 26,26-28; Mk 14, 22-25; Lk 22, 15-20 …
Kedves dzsaszper, a ti érettetek, az nem a világ, hanem a tanítványok, de légyszíves gyere át az én blogomba, mert nem írok ide többet.
üdv
Ákos
A posztból vett idézet is nyilvánvalóan a tanítványokról szólt, nézd meg a szövegkörnyezetet.
Nem látom értelmét átmenni a blogodra.
Látom nem érted. Jézus abban reménykedik, hogy az apostolokat békén hagyják ha elfogják a főkolompost vagyis őt. Az elfogatásnál is mondja, hogy értem jöttetek őket hagyjátok. Az Istent azért nem kell engesztelni, mert az Isten nem haragszik, az egész áldozati rendszer Isten ellenes, pláne az emberáldozat. Ha tudnátok mit jelent irgalmasságot akarok és nem áldozatot, az ószövetségben is szerepel és Jézusnál is. Szeretet kívánok és nem áldozatot, Isten ismeretét. Ha megbocsátunk egymásnak Isten is megbocsát azaz nincsen szükség az áldozatokra. nem csoda hogy a főpapság féltette az amúgy is borsos jövedelmeit. Sőt az ószövetség külön kiemeli, nem szóltam atyáitoknak a törvény felől mégis bevezették! Mivel nincsen eredendő bűn Jézusnál, ezért a Páli gnózisból vette át a kereszténység. Ki vétkezett ez vagy az apja-egyik sem mondja Jézus. Nincsen kollektív bűn, minden csecsemő ártatlan, csak személyes bűnök vannak, és azt Jézus szerint kell rendezni. Jézusnak a tanítása volt fontos. Isten úgy bocsát meg ha mi is megbocsátunk de ez sem üzlet, hanem hasonulás, azaz olyanokká válunk lélekben mint ő akkor fog tudni közösséget vállalni velünk odaát. Pál a platóni gnózist vette át ugyanaz a felsorolása, és az ősbűn elméletet, nem is tanácskozott az apostolokkal hanem arábia ment évekre, onnan már úgy jött vissza, hogy összekapcsolta a zsidó törvénykezést és áldozati rendszert a gnózisi eszméivel és ebből készült a megváltás elmélet, ami természetesen hamis, és Jézus ellenes. Mint már említettem az úrvacsorai szövetség újjítás nem Jézustól származik, Pál maga mondja hogy az Úrtól vette, ez került bele az evangéliumokba. A haragvó jahve kultusz az amelyik büntet bosszút áll stb, Jézus a zsidóság másik istenét az elohimot hozta vissza a köztudatba.
Kedves Ákos,
Jézus szavába adsz olyat is, amit ő nem mond a Szentírás szerint: miszerint ő másik Istent hozott volna vissza; illetve egy csomó dolgot meg mintha nem vennél figyelembe, amit meg mondott, pl. sokan mondják, hogy Uram, Uram… vagy a juhok és kecskék szétválasztását…
És bizony, tudott ő is haragudni, amikor a templomot rablók barlangjává tették, vagy keményen ki tudta osztani az akkori írástud=kat.
János evangéliuma szerint Jézusnál van egyfajta kollektív bűn: „az, hogy nem hisznek bennem”.
Értem, hogy az a feltételezésed, hogy egy csomó minden Páltól csorgott vissza az evangéliumokba és szerinted ez torzította az evangéliumokat. Ezzel két komoly gondom van:
1. a feltételezés / alapos gyanú / egy lehetséges magyarázat / tény közül lényegében megragadsz a feltételezésed szintjén, és azt meg sem próbálod alátámasztani, illetve ha valamivel alátámasztod, akkor az saját magára alapozod.
Márpedig egy ilyen hipotézist külső független tényekkel kellene megtámogatni. Ehhez képest az érved kb. annyiból áll, hogy nem lehet, mert nem lehet (vagyis mert különben hamisnak bizonyulhat a hipotézised?)
2. Péter levelelében elismerően ír Pálról, és az Apostolok Cselekedetei beszámolója akárcsak az apostoli zsinatról sem enged arra következtetni, hogy Jézus első tanítványainak problémái lettek volna Pállal. Sőt, nem hallottam az sem az első százabdólsem a második századból semmi olyan biztos és eredeti forrásról akár az Újszövetségen kívül is , amiben Péter, vagy János vagy bármelyik másik tanítvány Pált vádolta volna azzal, hogy elferdíti mesterük tanítását…
A kedvedért nem Pállal vélaszolok arra, hogy Jézusnak csak a tanítása lett volna fontos — bár az első gondolatom egy péli idézethez kötődött volna — ha csak Péter második levelének az elejét nézzük, akkor kiderül, hogy ott is sokkal többről van szó.
Arról nem is beszélve, hogy az Ószövetség egy halom prófécián és bizony még az áldozati rendszeren keresztül is előre mutat Krisztus halálára. No meg az Újszövetég maga is egy sor helyen, a szőlősgazda, aki a fiát küldi? János evangéliumában a lábmosás előtt a megjegyzés, hogy tudva, hogy elérkezett az óra? (Megjegyzem a Jn 13-16 tanításainak a súlyát épp ez adja. Jézus tudva, hogy elérkezett az óra, még összefoglalja a lényeget). Vagy háromszor szólt előre hogy „Az Emberfiát az emberek kezére adják. 23Megölik, de harmadnap feltámad.”
Egy szó mint száz: kikiáltod magad a Szentírás fölötti ítélőbzrónak, mondván ye képviseled Jézus tanítását, de sehol egy akár csak második század eleji elfogadptt kézirat, vagy bármi hasonló erejű történeti bizonyíték amellett, hogy te valóban Jézus tanítását képviselnéd. Amiről meg volna kézirat (legyen az péteri levél, jánosi levél, evangélium, Apostolok Cselekedetei, ószövetségi szöveg, lényeglben bármi megbízható forrás) azt a Szentírás bírájának szerepében tetszelegve te magad ollózod ki és hígítod fel a felismehetetlenségig. Ádámnak teljes mértékben igazat adok: amiről te beszélsz, az a te evangéliumod, nem Jézusé.
Elnézést a tegnap esti sajtóhibákért. Kicsit küzdöttem a számítógépemmel ami nagyon lassú volt. A lényeg talán az elgépelések ellenére kivehető.
Ha Jézus ugyanazt az isten hirdette volna, akkor szerinted miért ölték meg?
Vedd észre a különbséget a jhvh és a Mennyei Atya között!
pl, a mennyei atya jókat ad – jhvh tüzes kígyót ad mt 7 4mózes21
http://jezusvagymozes.andreanum.hu/jezus_es_a_torveny.htm#p0406mennyeiatya
Ezen a linken van egy cikk a Mennyei Atya kontra Úristen. De érdemes elolvasnod az egész tanulmányt.
„sokan mondják, hogy Uram, Uram”
nem hagytam figyelmen kívül sőt, éppen neked akartam írni.
„a juhok és kecskék szétválasztását”
ezt szintén nem hagytam figyelmen kívül, sőt, pont ez Jézus álláspontja, hogy a jó cselekedetek illetve azok mulasztása alapján lesz a különválogatás, és nem hit alapján!!
Mert itt miről van szó?
Éhezőnek ételt adni, ruhátlannak ruhát hajlék nélkülinek hajlékot.
Tehát kizárólag a jó cselekedetek alapján van a szétválasztás. De ez a prófétai örökség, nem Jézus találmánya, Ezékiel 18-ban is ott van. És az Ézsaiás 58-ban is!
„Nem az-é, hogy az éhezőnek megszegd kenyeredet, és a szegény bujdosókat házadba bevigyed, ha meztelent látsz, felruházzad…”
persze, csakhogy ez sem a kezdete, a zsidó kultúrába bekerült rengeteg elem (pl maga az angyalhit, a feltámadáshit /a Tóra szerint nincs is feltámadás/ a perzsáktól, aszíroktól, ám az irgalmasság:
„Rossz tett helyébe jót cselekedjél!
Ne tégy rosszat ellenségeiddel.
Gonoszat ne szólj soha senkiről.
Csak szépet ér jót, bárki kérdez is.
Ellenséged iránt irgalmas légy.
Igazságos légy még azok iránt is, Akik bántanak és szorongatnak.
Ám hadd örvendjenek csak fölötte azon, Hogy te a rosszat jóval fizetted vissza!
Sose járj a rosszak tanácsán!
Nem dárda, nem fal, nem zár, nem vagyon ¬ Csak Isten óv meg a veszedelemtől.
Amit titkon vallanak meg, Azt könyörületből felejtsd el.
Kenyeret szelj az éhezőnek, bort tölts a szomjúhozónak, a szűkölködőt fölruházzad, tiszteld az alamizsna kérőt.
Segíts a segítséget kérőn, Tégy jót mindig – örökké.”
Nem, nem az Újtestamentumból, nem Jézus szájából szóló szövegek ezek.
Habár igaz, Jézus szóról szóra ezeket mondotta.
e szövegek legalább 5000 éves sumér oktatások.
„János evangéliuma szerint Jézusnál van egyfajta kollektív bűn: “az, hogy nem hisznek bennem”.”
Ez hol kollektív? Ez személyes, ám megint csak keresztény félremagyarázás, miszerint ez azt jelenti, hogy hinni kell vérben váltságban krisztusban stb.
a pistis szó, elsődlegesen azt jelenti bizalom, tehát Jézus azt kéri: Bízzál bennem! Vagyis abban hogy amit mondok neked szól igaz és életbevágó!
És mi feltételezés abban, hogy az eredeti Páli levelek az evangéliumok előtt keletkeztek?
Pál nem is ismerte Jézust. Pál találta ki a szövetségkötést és a szereztetési igéket, az első gyülekezetek lirurgikus része ez. Maga Pál is összevissza mondja el mi történt a damaszkuszi úton. Ha valakivel találkozott az lehet, de hogy Jézussal nem az biztos.
És alapozni, pedig arra alapozom, hogy megvizsgáltam, hogyan változnak a legendás elemek a Jézus történetben, pl:
Máté idézi még honnan veszi Jézus születését, persze többszörösen módosítva az ószövetséget, ezek után Lukács már elhagyja a konkrét idézetet, de hozzávesz még egy Ézsaiást, és átírja a Mátét, majd plussz történetet kreál hozzá az ószövi és máté alapján.
Ha kell szívesen részletezem ezeket, ha így nem érthető. Független tények maguk a szövegvariánsok.
Péter nem írt semmiféle levelet, mondjuk úgy az ő nevét használták fel. ez a kor szokása volt, több tucat levél keletkezett az apostolok nevében. ezért is hoztak kritériumokat, hogy a hamisat az igaztól megkülönböztessék. és mi volt ez? a legfontosabb nekik már a krisztushit volt, ezért ezt tették meg kritériumnak a levelekkel kapcsolatban, vallja, nem vallja. ezt is tudom részletezni ha érdekel.
Sőt Pál megfedi Pétert, aki félt Jakabtól, a vezetőtől, és elkülönülve evett. Volt vitájuk a törvény maga. de egyzségre jutottak körülmetélés és körülmetélentlenség evangéliumában, szétosztva a szolgálatot. Hogy a megváltáselméletben nem mondtak semmit az apostolok? Így van. Nekik is új volt, nem tudtak mit kezdeni vele elsőre, aztán, elfogadták Pált, aki elég karizmatikus egyéniség volt. Vagy elfogadást, vagy halált váltott ki önmagával szemben.
Az egy teológiai értetlenséget árul el, mikor valaki azt mondja, hogy az ószövetség Jézusról szól. Persze oka a zsidó levél, meg hasonlók. A próféciákat módosítják és kiveszik eredeti értelmezési körükből, majd ráruházzák őket Jézus történetére, ez igaz a születésétől a feltámadásáig, de ez nem jelenti azt, hogy róla szólna az ószöv.
Áldozati rendszer semmire nem mutat, maximum az ókor blutaritására. Jézust kivégezték, és nem feláldozták. Ha csak a vére kellett volna, akkor elég lett volna csecsemőkorában kivéreztetni, akkor miért is foglalkoznak a keresztények a tanításával? Majd Pál utólag megmagyarázza, ki volt. Vagy mégsem? Vagy mégis mondott valami fontosat? Többet is mondhatott volna, ha nem végzik ki. Jézus sejthette, hogy megölik, de nem volt biztos benne. Azért jöttem, hogy hirdessek-mondja. Csak úgy tudott hirdetni, hogy nem rohant ajtóstul a falnak, ha azt teszi rögtön az elején megölik. Ám eljött egy pont, amikor Jeruzsálembe kellett mennie.
Az emberfia kifejezésbe most ne menjünk bele. Az a szomorú, hogy dobálóztok a teológiai kifejezésekkel, anélkül, hogy egyiket is tisztáznátok. egy-egy válaszban egy tucat teológiai kifejezést tesztek be, ez ugyan bizonyítja a keresztény szóhasználat sajátosságait, de ahogyan használjátok, az meg azt bizonyítja, hogy nem értitek a szavak jelentőségét és jelentését.
Ez a sztori a harmadnappal szintén át lett írva. A ,,feltámadt harmadnapon” kiegészítés nem történelmi, hanem teológiai adat: ,,három” képletes jelentőségű szám pl: Jónás próféta három napig volt a hal gyomrában.
Márk 8:31-ben a „három nap múlva fel kell támadnia” helyett harmadnapra lett átírva a szöveg, az időrendi bonyodalmak elkerülése végett.
Három nap
A három nap és éjjel a föld gyomrában Jónás történetéből való hasonlaton alapul:
„Ő pedig felelvén, monda nékik: E gonosz és parázna nemzetség jelt kiván; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele. Mert a miképen Jónás három éjjel és három nap volt a czethal gyomrában, azonképen az embernek Fia is három nap és három éjjel lesz a föld gyomrában.” Máté 12:39-41 vö. Jónás 2:1-11
Mivel az időrenddel gond volt, ezért itt szintén módosítottak a szövegben a Márk evangéliumában. Márk 8:31 „három nap múlva fel kell támadnia” helyett „harmadnapra” lett átírva a szöveg.
A Márk evangéliumban is követeltek jelet, de Jézus ott csak annyit mond, hogy nem adatik jel nekik. Magyarán semmilyen további csodát nem tesz a farizeusok számára, ahogyan nem tett Jónás sem.
“Minek kér jelet ez a nemzedék? Bizony mondom nektek, ez a nemzedék nem kap semmiféle jelet!” Márk 8:12 Márk viszont egy hajózási keretbe helyezi a szituációt, ami nem egyezik a másik két evangéliummal. Lukács evangéliuma említi ugyan Jónás jelét, ám csak, mint olyan személyt, aki megtérésre hívta szintén a népet, mint Jézus. Lukácsnál sincsen szó feltámadásról meg pokolra szálásról. Jézus maga a jel, ne kívánjanak több jelet, hiszen naponta gyógyított, így a jelkívánás egyrészt nem volt őszinte, másrészt vádolásra adhat nekik okot (Belzebub által űz ördögöt).
A szerkesztés jól látható, hiszen a Máté és a Lukács eleje és vége szó szerint egyezik, viszont a közepe más. Lukács nem fogadta el a három napos pokolraszállást, a lator kereszten való megtérésekor elhangzott hagyomány miatt nem teszi bele. A Márkot idézik, nem adatik jel, aztán mégis. Ha nem adatik jel akkor Jónás jele sem adatik, vagyis bővítés a jel szakasz, ha meg adatik, akkor nem kezdi úgy Jézus hogy nem adatik jel!
Akkor úgy kezdte volna, hogy a Jónás jele adatik, de a Márkban semmi ilyesmi nincsen. A bővítés jól látható, és a szerkesztés is. Mivel a Márk a 16:8-al véget ért, a feltámadásra több variáció is született és volt forgalomban: „A nap harmadik órájában az egész földkeregségre sötétség borult, s angyalok szálltak le a mennyből. Ő pedig az élő Isten ragyogásában feltámadt, és amint felszálltak vele a mennybe, azonnal kivilágosodott. Akkor ők (asszonyok) közelebb húzódtak a sírbolthoz.”
A feltámadás olyan ellentmondásosan van leírva, hogy azt még kibogozni sem lehet. ezt is szívesen részletezem, de ez megint más és nagy téma.
„de sehol egy akár csak második század eleji elfogadptt kézirat, vagy bármi hasonló erejű történeti bizonyíték amellett, hogy te valóban Jézus tanítását képviselnéd.”
már megbocsáss, de ha ti hivatkozhattok a bibliára, az jó nektek, akkor ha meg én teszem, akkor már nem jó bizonyíték?
elnézést kérek én is a helyesírásért de munka közben nem tudok írni folyamatosan, hanem gyorsan kell írnom.
üdv
Ákos
Kedves Ákos!
Mostantól moderálom a cikk tárgyához nem tartozó hozzászólásaidat (ezt még itt hagyom illusztrációnak). Ha egy cikk tartalmáról van konkrét gondolatod, elmondhatod, és ha nem csak innen-onnan összeszedett bibliakritikus toposzokkal dobálózol, hanem valódi párbeszédre is kész vagy, ígérem, fogsz figyelmes, átgondolt, elgondolkodó és elgondolkodtató válaszokat kapni. A missziód számára viszont nem kívánok felületet biztosítani. Arra ott van a te honlapod és ha még működik, az eretnek platform.
Kedves Ákos,
igyekszem az eredeti témánál maradni, a mellékszálakra nem igazán reagálok.
Örülük, hogy elismered, hogy Jézusnál — még szerinted is, aki szerint a szerető Elohimot hozta vissza az akkori zsidóság előtt a haragvó Jahvéval szemben; jóllehet ebben nem értek egyet veled — lesz válogatás, lesznek kecskék és lesz ítélet. Netalán gyehenna is…
(Szóval mondhatni az a tét, a poszt címével együtt, hogy bárány avagy kecske leszek-e, mert azon elég sok fog múlni).
Nekem nincs semmi problémám azzal, hogy Jézus, vagy a Szentírás bármely részének szerzője akár szó szerint idéz akár más kultúrkörből. Mintha provokálni akarnál, vagy egy képzeletlbeli vitapartnerrel vitatkoznál. Idézte. Na és?t
[A feltámadás időrendjével a magam résztéről nem látok feloldhatatlan gondot, de ez itt nem is kapcsolódik a témához de a korábbi vitánkhoz sem, ezért ebbe nem megyek bele. Csak annyit jegyzek meg, hogy magaddal keveredsz ellentmondásba, ha szerinted az időrendi zavarosság miatt hagyta ki Márk a harmadnapot, és szerinted Márkot használták fel a többiek. Ugyanis a tudatos kihagyással feltételezted, hogy Márk keletkezett volna később és ismerte a tövvi evangéliumot.]
A vélelmezett átszerkesztésre tömören csak annyit válaszolok, hogy ezer más oka is lehet az eltérésnek, pl. két külön tanú beszámolója, más hangsúlyok mondanivalóban és ezért más művészi szerkesztés stb. Túl messzire menő következtetést vonsz le a szövegek eltéréséből. Vagy nem vallasz be implicit feltétzéseket, vagy a következtetéshez ezek a premisszák nem elegendőek. Ehhez a következtetéshez igényelek további történeti bizonyítékot a filológiai elemzéseken túl. Azt gyanítom, hogy a következtetésnél implicit feltételezted a hipotézised, bibliakritikád igazát. Innentől kezdve a következtetést viszont nem használhatod fel a hipotézised alátámasztására, mert az körkörös érvelés lenne, hiszen a következtetésed eleve csak a bibliakritika feltételezése mellett volt korrekt.
Részemről ezt a témát itt ezzel lezártam, ha van ehhez jobban kötődő poszt, akkor ott esetleg folytathatjuk
Annak is örülök, hogy szerinted sem vitatkoztak Jézus eredeti tanítványai Pállal. Pál és Péter vitája pedig már csak azért sem releváns, mert Péter igazat adott Pálnak. Így viszont nagyon nehéz helyzetbe kerültél azzal az állításoddal kapcsolatban, hogy szerinted Pál félrevitte a kereszténységet.
Péter levelének szerzőjének kilétébe nem kívánok belemenni, legyen annyi elég, hogy a stílus- és karakterbeli eltérésekből egyértelmű, hogy nem Pál volt a szerzője.
Hadd előzzek meg egy félreértést. A Tóth Ákosnak írt válaszaim kapcsán remélem senki nem gondolja, hogy a magas szintű teológiai tudás a belépő ahhoz, hogy itt kommenteljen. Tóth Ákos maga tette a lécet jó magasra önmaga számára. Amikor a kereszténység alapjait értelmezi át, és a Bibliával, az evangéliumokkal és a történeti Jézussal kapcsolatban állít radikális és grandiózus dolgokat, minimális elvárás, hogy jól ismerje a releváns szakirodalmat és a szakmai párbeszédet. Aki azzal áll elő, hogy sikerült megcáfolnia Napóleon létezését, komoly bizonyítékokkal kell ezt alátámasztania, nem elég, ha csak annyit mond: „A történészek tévednek, ti is tévedtek, Napóleon nem létezett.” Tóth Ákos eddigi hozzászólásaiból és a honlapján található cikkekből számomra az derült ki, hogy az állításai mögött nincs megalapozott tudás, ezért voltam vele az átlagosnál keményebb. Aki nem teszi ilyen magasra a lécet, nem kell félnie attól sem, hogy leveri. Ez így remélem mindenkinek érthető. Örülök a hozzászólásoknak, az sem szokott zavarni, ha valaki nem ért velem egyet.
Valahogy ide keveredtem a blogod elejére Ádám, és egy mondatod annak folytatására bátorított. „Annakidején középiskolában filozófiaórán be kellett magolnom a vallás definícióját: ” A vallás a világ torz visszatükröződése.”
Én már erre nem emlékszem, viszont arra annál inkább, hogy Marx hogyan foglalta össze röviden a vallásról alkotott képét a hegeli jogfilozófia kritikája bevezetőjében: „A vallás a nép ópiuma.” Talán meglepő sokak számára, de már akkor is és azóta is maximálisan igazat adok neki ebben. Merthogy a vallás valóban sokakat elaltat, kábít, és ami a legsúlyosabb, homályossá teszi a szemet a valóság látására. És sajnos az élő hit nélküli keresztény vallástanítók és vallási vezetők ebben akaratlanul is a jobbjukat adják. Marx ezt jól látta, de ő csak ennyit látott. Azonban a valódi kereszténység, Jézus evangéliuma, amelynek írott formája a Biblia által jutott el hozzánk, nem csak a földi lét utáni boldogságot ígéri, hanem már itt e földön egy vele való élő kapcsolatot biztosít azoknak, akik elfogadják az Ő szabadítását. Már itt e földön igaz, hogy „akié a Fiú, azé az Élet.” Azt is e földön élő embereknek mondja Jézus, hogy „…aki hallja az én igémet, és hisz abban, aki elküldött engem, annak örök élete van; sőt ítéletre sem megy, hanem átment a halálból az életbe.”!