„A mai nappal befejeztem ennek a blognak az írását. Belefáradtam, nincs hova ragozni. Hat év után elegem lett a szócsatákból, vitákból, magyarázkodásból. Remélem, volt néhány olyan írásom, ami azért egy-egy olvasómnak jelentett valamit. De most úgy érzem arra van szükségem, hogy a vitáktól hátrébb lépjek, kiszálljak, megpihenjek.” Ezt írta Sytka tegnap a honlapján. A Megmondom blogon azóta roppant hollóként áll kitűzve a fekete zászló. „A szárnyán többé toll se lendül és csak fent ül, egyre fent ül” (Poe). Illendőnek tartom, hogy szóljak az elhantolt honlap emlékére néhány méltató szót.
Blogot vezetni – különösen azzal az elkötelezettséggel és következetességgel, ahogy Sytka tette – megbecsülhetetlenül sok időt és energiát jelent. Sytka bejegyzéseivel nem mindig értettem egyet, de mindig értelmesnek és elgondolkodtatónak találtam, amit írt. A magyar keresztény blogászatban ritka vállalkozás volt az övé. Sytka hangosan gondolkodott, nem félt félkész termékeit elénk tenni, és megkérdezni, mi mit gondolunk róluk. Mi pedig időnként megdicsértük, máskor meg korholtuk a felvetéseiért. Őszinte volt, nem bánta, ha kikandikál a szavai mögül a hite – vagy éppen a hitetlenkedése. Talán az előbbiből lett most kevés neki ahhoz, hogy folytassa. Pedig nagy szükség lenne az olyan hangra, mint az övé volt. Kicsit több evangéliumi bizonyossággal, mint az utóbbi időben, de ugyanazzal a nyelvi és gondolati finomsággal, mint éveken keresztül.
Szokták mondani, hogy az ittmaradtaknak mindig nehezebb, mint azoknak, akik elmentek. A búcsú fáj, de inkább magunkat siratjuk ilyenkor. Aki blogot vezet, az társakat is keres, mert a blogolás – a kommentek nagy száma ellenére is – magányos műfaj. Amikor egy blogtárs kihull, egy picit mi, többiek is gyengébbnek és sérülékenyebbnek érezzük magunkat. Mikor elkezdtem a blogírást, Török Gábor politikai elemző blogja volt az egyik minta előttem. Noha egészen másfajta honlapot csináltam, mint ő, rengeteget tanultam abból, ahogy ezt a műfajt képviselte. Ma a törökgáborelemez inkább csak vegetál, néha úgy érzem, egyenesen haldoklik. Rossz érzés. Most váratlanul Sytka blogja hullott el mellőlem. Ez is rossz érzés. Lehet, hogy bölcs döntés volt a hatéves blog bezárása, de az ilyen veszteségekkor azon gondolkodom, mint a gyászolók a sír mellett: vajon három év múlva leszek még? És lesz még Divinity? Isten tudja. Ha akarja, lesz.
Sytka, R.I.P. Aztán támadj fel, és írj még hasznos posztokat az Egyház javára! Az Úr adjon most békességet, aztán hitet és bizonyosságot, utána pedig ellenállhatatlanul nagy kedvet valami istenien kreatív folytatáshoz! A roppant holló „Mért károgja: ‘Soha már!'”?
Köszönjük az eddigi munkásságodat. Remek írások voltak, igazán épültünk általuk.
Kedves Ádám, óriási megtiszteltetés, hogy egy egész posztot nekem szántál, köszönöm!
Érdekes volt ilyen módon elmenni a saját temetésemre, de mivel a pap szépen beszélt, így nyugodhatok békében. 🙂
Túl mélyre azért ne temessetek: kommentek formájában elő fogok fordulni, s ha úgy érzem valamikor, feltámadok. De most nem ennek van ideje.
Még egyszer, köszönöm!
Sytka,
Azt írod, hogy 6 év telt el azóta, hogy elkezdted a blogodat… lehet, hogy csak egy „sabbath” év hiányzik most? 🙂
Kedves Kéfás, nem fogod elhinni, de tegnap nekem is pont ez jutott eszembe! Vagyis megvan az ideológia, miért kell kicsit pihenni! 🙂
🙂
🙁 ez szomorú! Bár megértem. Sytka, azért még ne földeld el magad teljesen. 😛 Hat év hosszú idő, talán hiányozni fog. Lehet, hogy egy átstrukturálás sokat segítene. Am, blogolni tényleg nem könnyű. Várunk vissza!
Szazsi
Kedves mindenki!
Örömmel tudatom, hogy Sytka blogja újra aktív! 🙂
http://megmondoka.blogspot.hu/2014/05/a-biblianak-tokeletesnek-kell-lennie.html?showComment=1401633387771#c3936204458923696606
„.: vajon három év múlva leszek még? És lesz még Divinity?
Isten tudja. Ha akarja, lesz.”
2013. március 5. – én írtad ezt Ádám. Íme, elmúlt három év
és itt vagy, mert Isten így akarja. Most jutottam e föntebbi
poszthoz. Előttem pedig e „kincsesbányának” (kommentelők jel –
lemzése) több mint három év anyaga, melyet miközben olvasok,
a felfedezés, ismeretszerzés örömét élem át. Köszönet érte.
Köszönöm a visszajelzést.:)