Jézus ábrázolása a második parancsolat megszegése?
Az egyháztörténetben újra és újra felmerült a kérdés, hogy Jézus művészi ábrázolása vajon nem ütközik-e a második parancsolatba, amely tiltja a bálványszobrok készítését és imádását. A parancsolat szerint Istent nem ábrázolhatjuk úgy, hogy lealacsonyítjuk a teremtés mintázatára. Vajon a tiltás érvényes a Jézus-ábrázolásokra is? Ez a kérdés mostanában nem annyira a barokk katolikus templomokban látható vérző szívű Krisztus-szobrok miatt merül fel, inkább a különböző Jézus-filmek kapcsán, most épp a The Chosen sorozat Jézus-ábrázolása miatt. A dilemma az, hogy ha Jézus Isten, akkor Jézus ábrázolása ugye Isten ábrázolása, tehát Jézus ábrázolása beleütközik a második parancsolatba, vagyis ennek alapján a The Chosen Jézusa is súlyos vétség Isten ellen. De vajon helyes-e ez a gondolatmenet?
Jézus forradalmai
Megnéztem a Jesus Revolution c. filmet, amely a 70-es évek elején Chuck Smith kaliforniai gyülekezetében kibontakozó, majd onnan tovább terjedő hippi ébredést mutatja be. A filmben Lonnie Frisbee szerepét az a színész játssza, aki a The Chosen sorozatban Jézust. Ez lehet jó választás, tekintve hogy az ébredés idején Lonnie is úgy nézett ki, mint Jézus, csak visszafelé is elsülhet, ha mostantól Jézusban meg a bohém Lonnie-t látjuk visszaköszönni. De ez most a középpontban lévő mellékszál, és nem esztétikai kritikát akarok írni, hanem egy rövid, személyes reflexiót. Az eredeti történetet jól ismertem, a Costa Mesából induló Jézus-mozgalom közvetve az én életemre is hatott, a film mégis meg tudott lepni és őszintén szólva meg is rázott.
Tisztázó közlemény a Fiducia supplicans nyilatkozathoz
A Hittani Dikasztérium 2024. január 32-i közleménye tisztázó kiegészítéssel látta el a Tanítóhivatal „Ferenc pápa lelkipásztori szemléletén alapuló”, módosított áldásteológiáját, amelyet még decemberben a Fiducia supplicans nyilatkozat rögzített a világ katolikusai számára. A kiegészítés a lehetséges félreértéseket elkerülendő tovább tágítja az áldás fejlettebb fogalmát, és lelkipásztori érzékenységgel új területekre is alkalmazza azt. A Dikasztérium kiegészítése alapján mostantól nemcsak az azonos neműek közötti párkapcsolatokat lehet megáldani, hanem megáldhatók a férj és szerető, feleség és szerető, tanár és diák, főnök és beosztott, apa és lánya, apa és fia, nagyszülő és unoka, nagybácsi és unokahúg, nagybácsi és unokaöccs, nagynéni és unokaöccs, nagynéni és unokahúg, családi barát és gyermek, valamint egyéb közelebbről nem specifikált, rendezetlen erotikus kapcsolatok is. A párkapcsolatok megáldását végző papnak hangsúlyoznia kell, hogy az erotikus kapcsolatokban csak azt áldja meg, ami közelebb visz Istenhez. Az áldás nem tarthat tovább tíz másodpercnél, a papnak erre az időre ki kell gombolnia az ingujját, továbbá semmi olyat nem tehet, ami az áldásmondás közben megkérdőjelezné a házasság szentségét. A kulturális különbségekre való tekintettel az ember és háziállat közötti párkapcsolat esetén a papnak különösen körültekintően kell eljárnia. A közlemény a felmerülő kérdések kapcsán azt is tisztázza, hogy a papok mostantól megáldhatnak kaszinókat, bordélyházakat, abortuszklinikákat és kínzókamrákat is, csak az áldásmondáskor semmiképpen ne keltsék azt a látszatot, hogy az áldás minden cselekedetet szentesít ezekben az intézményekben. A közleményt a Szentatya jóváhagyásával V. M. F. bíboros, a Spirituális örömszerzés és eksztatikus sikolyok című középiskolásoknak szánt tankönyv szerzője jegyzi.
Makoto Fujimura: Művészet és hit
A Tűzfal podcast huszonnegyedik részében a művészet és a teológia kapcsolatát egy japán festőművész, Makoto Fujimura szemüvegén át vizsgáljuk meg – a Művészet és hit (Harmat, 2023) című könyv alapján –, és magunk is rácsodálkozunk, mennyi szépség és igazság van ebben a kalandban! Fujimura művészeti krédója bennünket is hitvallásra késztet, mégpedig olyan hitvallásra, amelyben az új teremtés játssza a főszerepet. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a csatornánkra és osszátok meg másokkal is!...
Mi maradt Dawkins népéből?
Tizenöt évvel ezelőtt a brit szigeteken még nagy csinnadrattával zajlott Richard Dawkins ateista buszos kampánya, melynek fő szlogenje valahogy így szólt: „Valószínűleg nincs isten, úgyhogy ne aggódj, élvezd az életet!” Két évvel előtte jelent meg az ateista etológus The God Delusion című könyve, mely magyarul az Isteni téveszme címet kapta. A könyv a vallás és a keresztény hit megsemmisítő kritikája akart lenni, és sokakra kétségkívül így is hatott. Akkoriban kifejezetten trendi volt ateistának lenni, és leginkább Dawkins vitte a lángot és verte a tam-tam dobot. Az internet összes bugyrában megjelentek a Repülő Spagettiszörnyről szóló analógiák és az a metafizikai kérdés, hogy vajon ki teremtette Istent. Sokunknak ezek a hasonlatok és érvek őszintén szólva már akkor is rendkívül szerencsétleneknek tűntek, de a mozgalomnak tagadhatatlanul volt belső ereje, lendülete és sodrása.
A Sokszínű Szarumán
„Szóval eljöttél, Gandalf” – mondta komolyan, de szeme fehérben izzott, mintha hideg nevetés bujkálna a szíve mélyén.
„Igen, eljöttem – mondtam – a segítségedért, Fehér Szarumán.” – E megszólítás mintha dühítette volna.
„Igazán, Szürke Gandalf? – mondta gúnyosan. – Segítségért? Ezt is ritkán hallotta valaki, hogy Gandalf, a ravasz és bölcs Gandalf, aki örökké a világot járja, s mindenbe beleártja magát, akár az ő dolga, akár nem, segítséget kérjen.”
Legjobb olvasmányaim 2023-ban
Olvasmányokban gazdag év volt az idei is, nagyon sok jó könyvet olvastam. Ezek ablakot nyitnak a világra és inspirálnak, gondolatokat, szándékokat ébresztenek bennem. Olyanok, mint egy külföldi utazás, vagy akár egy időutazás. Válogatás következik a legjobb olvasmányaimból a szokásos hármas felosztásban: teológia, spiritualitás, kultúra. Van, amit több kategóriába is tehetnék, de hát a kategorizálás mindig kicsit szubjektív tevékenység. Sokkal nehezebb döntés a legjobbakat kiválasztani.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK