„Azután ezt mondta Mózesnek az ÚR: Szólj Izráel fiaihoz, és mondd meg nekik, hogy csináljanak bojtokat a ruhájuk szegélyére nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a szegélyen levő bojtokra kék bíbor-zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy valahányszor ránéztek, emlékezzetek az ÚR minden parancsolatára, teljesítsétek azokat, és ne csábítson el titeket sem a szívetek, sem a szemetek, amelyek paráznaságba vihetnek benneteket, hanem emlékezzetek, és teljesítsétek minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy Istenetek legyek. Én, az ÚR, vagyok a ti Istenetek!” (4Móz 15,37-41)
A felejtés valódi probléma a bűn elleni harcban. Az ezüst trón c. mesében Jill instrukciókat kap Aslantól, hogy mit és hogyan tegyen. „Utoljára figyelmeztetlek, hogy semmit el ne felejts!” – mondja Aslan a patak partján a megszeppent kislánynak. „Mindig gondolj a négy feladatra. Ismételd meg magadban reggelenként, amikor fölkelsz, esténként, amikor lefekszel. Állandóan az eszedben tartsd. Bármi történjék veled, attól soha el ne térj. Még egy utolsó tanács: itt most nyíltan, szemtől szembe beszéltem hozzád. Narniában nem így lesz, vagy legalábbis ritkán fordul majd elő. Itt, ahol a levegő tisztább, mint bárhol másutt, ahol senki és semmi sem zavar- a te fejed, gondolataid, eszed is friss. Narniában más lesz a helyzet. Vigyázz, semmi ne zavarjon össze, el ne térítsen kitűzött célodtól. A jelek, amiket keresel, nem azonnal és nem úgy fognak mutatkozni előtted, ahogy te elvárod. Megtörténhet, hogy ott lesz előtted, mégsem látod. Fontos, hogy a szívedre hallgass, ne pedig az első benyomásodra. A látszat nem fontos! Higgyél nekem és emlékezz! Semmi más nem számít.” (Szent István Társulat, 24)
Isten parancsolatai homályos emlékekké válhatnak számunkra, ha nem véssük nagyon mélyen a szívünkbe azokat, és nem hívjuk elő az emlékeket naponta akár többször is. A paráznaságról szóló parancsolatokat az Újszövetség is megerősíti és a pogányokból lett hívőknek nyomatékosan kötelezővé teszi. Ezek betöltése a Szentlélek belső munkája által lehetséges, aki a szívünkbe írja Isten törvényét, a paráznasággal kapcsolatos igéket is. A szív és a szem ma is ugyanúgy elcsábítható, hogy paráznaságba vigyenek bennünket, mint Mózes idején. Isten azt akarja, hogy szentek legyünk, ahogyan ő szent, és ez többek közt a paráznaságtól való tartózkodásban nyilvánul meg, amit a fenti szakasz valamiért külön is nevesít, ugyanúgy, ahogy az apostoli tanács is kiemelte évszázadokkal később a pogánymisszió kapcsán. A szex szent, mert szent dolgot jelképez: Isten és népe szövetségi egyesülését. Emlékeznünk kell erre akkor is, amikor Aslant nem látjuk és a levegő bódító.
Isten parancsolatait soha nem helyettesítette a szeretet, az új szövetségben sem, hiszen János például, aki a szeretetről talán a legtöbbet beszél, leveleiben az Isten parancsolatairól ugyanilyen hangsúlyosan ejt szót. A szeretet a parancsolatok összefoglalása, nem pedig helyettesítése. A parancsolatok nekünk is fontosak, akik Krisztus-követők vagyunk, nem szabad elfeledkeznünk róluk. Az új szövetségben természetesen nem minden parancsolat maradt érvényben a régi szövetség parancsolataiból, de a paráznasággal kapcsolatosak történetesen igen, és ezek a parancsok is azok közé tartoznak, melyeket a Szentlélek a szívünkbe vés. Ellentmond tehát nem csak a Tízparancsolatnak, hanem az Újszövetség tanításának (sőt, Jézus egyértelmű tanításának is), aki a szeretet nevében helyesli azt, amit a törvény paráznaságnak nevezett.
Mik lehetnek számunkra azok a „ruhabojtok”, melyek segítenek, hogy ne feledkezzünk meg Isten parancsolatairól? Mi emlékeztet bennünket arra, hogy a szemünk és a szívünk ne csábuljon el, ne tegyen és ne is helyeseljen olyat, amit az Úr világosan rossznak nevezett? Hogyan tudjuk megóvni a lelkünket a paráznaságtól? A betű önmagában megöl, csak a Lélek elevenít meg, azonban a Lélek használ eszközöket, és ilyen eszközök lehetnek a „ruhabojtok”, melyekre valamilyen formában nekünk, újszövetségi hívőknek is szükségünk van. A bódító légkör és a felejtés miatt. Láttam anyukákat, akik a konyhában helyeztek el igéket, hogy napközben emlékezzenek Isten ígéreteire és figyelmeztetéseire. Én hosszabb vezetés közben igehirdetéseket szoktam hallgatni, hogy az elmém és a szívem tele legyen az ige lelkületével és útmutatásával. Van, aki a telefonjában helyez el emlékeztetőket. Pál azt tanácsolja, hogy gazdagon lakjon bennünk a Krisztus beszéde, intsük egymást zsoltárokkal és dicséretekkel, énekelve az Úrnak.
Sokféle „ruhabojt” van, használjuk őket, hogy amikor elnehezedik körülöttünk a levegő, se a szemünk, se a szívünk ne csábítson el bennünket! Soha nem árt az elővigyázatosság, még nekünk sem, akikben ott van Isten Lelke.
Az 5Mózes 6-ban is emlékezésről, emlékeztetésről ír a Szentírás, aminek summája: „vigyázz: ne feledkezz meg az Úrról!”, „Az Urat, a te Istenedet féld, őt tiszteld!”
Ismételgetésről, az Úr által adott igékről beszélésről, emlékeztető jelekről, a házakra felírásról is ír. (zsidóknál ma is imaszíjak, mezuza, napi imák, és a cicesz is az emlékeztető bojt/rojt az alsó ruhán, imaleplen ezeket szolgálják)
5Mózes 6,6-9.
„Maradjanak a szívedben azok az igék, amelyeket ma parancsolok neked.
Ismételgesd azokat fiaid előtt, és beszélj azokról, akár a házadban vagy, akár úton jársz, akár lefekszel, akár fölkelsz!
Kösd azokat jelként a kezedre, és legyenek fejdíszként a homlokodon;
írd föl azokat házad ajtófélfáira és a kapuidra!”
Paráznasághoz:
13Továbbá ezt teszitek: könnyel öntözitek az ÚR oltárát, sírtok és sóhajtoztok, mert nem tekint már az áldozatra, és nem fogadja kegyelmesen tőletek. 14Ezt kérdezitek: Miért nem? – Azért, mert az ÚR a tanúja annak, hogy hűtlen lettél ifjúkorodban elvett feleségedhez, pedig ő a társad, feleséged, akivel szövetség köt össze. 15Egy ember se tesz ilyent, akiben maradt még lélek. De mire is törekszik az ember? Arra, hogy utódot kapjon Istentől. Vigyázzatok azért magatokra, és ne legyetek hűtlenek ifjúkorotokban elvett feleségetekhez! 16Gyűlölöm azt, aki elválik feleségétől – mondja az ÚR, Izráel Istene -, mert erőszak tapad ruhájára – mondja a Seregek URa. Vigyázzatok magatokra, ne legyetek hűtlenek!
Mal 2,13-16
Egy rövid kis videó az emlékeztető bojt/rojtról, vagyis a ciceszről, ahogy azt imához az imasállal felveszik, egy mai hírlevélben pont a 4Móz 15,38-cal kaptam,
ezzel a képpel:
https://gallery.mailchimp.com/4fa45612f586d56cd75be0d1c/images/1b71412f-d72b-46cd-b584-5dd200f0a74d.jpg
és ezzel a videóval:
http://www.breakingisraelnews.com/3565/how-to-wear-a-tallit/
és a kék színező festéket is megtalálták 1400 év után hozzá, ui. sokan fehér színt használtak eddig a ciceszhez, mert nem tudták milyen festékkel biblikus kékre festeni, ahogy a Biblia előírja, mert elveszett a történelem vihgarai között ez az információ:
http://www.breakingisraelnews.com/34086/blue-biblical-tekhelet-dye-revives-lost-mitzvah-jewish-world/#059di1oYZTDUT3tu.97
A bibliai emlékeztető rojt, a cicesz mindig megfogott, de soha nem hordtam, mivel nem zsidó környezetben nőttem fel, ahol minden napos viselet, legalább a reggeli imánál a vallásukat megélő zsidóknál.
Engem pl. igés tollak is szoktak emlékeztetni, amikor írok velük, és megfelelő pillanatban olvasva az is sok erőt, bátorítást, vigaszt ad, de egy-egy áhítat is és sokszor kapok belőlük tanácsot, vezetést, tanítást is. Jó szokások ezek használata, amelyek Istenre emlékeztetnek bennünket, Istenre és az Úr Jézusra, a Messiásra irányítják újra és újra a figyelmünket.
Ehhez a részhez két videó:
„A paráznaságról szóló parancsolatokat az Újszövetség is megerősíti és a pogányokból lett hívőknek nyomatékosan kötelezővé teszi. Ezek betöltése a Szentlélek belső munkája által lehetséges, aki a szívünkbe írja Isten törvényét, a paráznasággal kapcsolatos igéket is. A szív és a szem ma is ugyanúgy elcsábítható, hogy paráznaságba vigyenek bennünket, mint Mózes idején. Isten azt akarja, hogy szentek legyünk, ahogyan ő szent, és ez többek közt a paráznaságtól való tartózkodásban nyilvánul meg, amit a fenti szakasz valamiért külön is nevesít, ugyanúgy, ahogy az apostoli tanács is kiemelte évszázadokkal később a pogánymisszió kapcsán. A szex szent, mert szent dolgot jelképez: Isten és népe szövetségi egyesülését.”
Wilkerson tiszteletes sokat beszélt a mindig(és általában mindig ugyanaz) a bűn visszatéréséről.Általában a hivő embereknek egy bűnnel birkóznak.Küzdenek,győznek aztán megint kudarcot vallanak ugyanabban a bűnben.Erről nem nagyon beszélnek hivő körökben.Különösen a férfiak vannak kitéve ennek a veszélynek mert az internet mindezt nagyon könnyen hozzáférhetővé teszi.A megboldogult Bob Jennings egy nagyon erős üzenete ebben a témában.A cime is elég provokativ:Vágd le Góliűt fejét!Nem elég csak kővel megütni,RADIKÁLISAN le kell számolni vele:
https://www.youtube.com/watch?t=177&v=QkrL6iX9mB0
Ez a harc egyáltalán nem könnyű,a test nagyon nagy visszatartó erővel rendelkezik.Legyünk őszinték:nem hiszem,hogy közöttünk sok olyan testvér lenne aki életében legalább egyszer nem kattintott volna egy „olyan”oldalra.
Elbukok,harcolok,bevallom bűnömet,aztán rövidebb-hosszabb ideig legyőzöm ezt a kisértést,azután egy gyönge pillanatomban,unalmamban,vagy valamilyen belső feszültség levezetése miatt beleesek ugyanabba a bűnbe.És kezdődik előről a kör addig amig az ember teljesen felőrlődik vagy a bűn súlya alatt összeroppan.Jennings radikális megoldást ajánl.
Ryan Fullerton talán nem annyira radikális megoldást ajánl mint Jennings(habár ő is elég radikális!):a menekülést!:
https://www.youtube.com/watch?v=Yy5gCEEXD_8
Lehet,hogy OFF ami itt irok,de szerintem ezek is ruhabojtok.A hivők életébe állandó visszatérő bűnről kevés tanitást lehet hallani,keveset lehet olvasni.De lehet,hogy csak én nem vagyok képben.Engem ez a jelenség hosszú ideje foglakoztat.Általában sztereotip válaszokat kap a visszatérő bűn rabságában szenvedő:imádkozz,böjtölj,olvass többet Bibliát.Ezek jó ajánlatok,ezeket meg is kell tenni-de gyakran nem vezetnek eredményhez:a vergődő kudarcot vall,visszaesik és egyre inkább frusztrálttá válik.Nem képes kitörni ebből a bűvös körből.Kintről is lehet segiteni,egy olyan ember segitsége szükséges akiben az illető teljes mértékben megbizhat.Hol talál ma ilyen emberre?!Mi akkor a megoldás?A levágás vagy a menekülés?Talán a menekülés a könnyebb,de nem sokkal…Hány hivő élet futott zátonyra azért mert egy adott bűntől nem volt képes megszabadulni?Eladom a számitógépet és megszabadulok a kisértéstől…?Viszont a számitógépre nagy szükségem van.Az ma már nem luxus hanem nélkülözhetetlen hiszen nagyon nagy segitség sok dologban és a sok szenny mellett nagyon sok hasznos dolog is van az interneten.Hogyan kezeljem a kisértéseket…?Lehet,hogy nincs sok bűnöm de attól az egy kisértéstől majd bűntöl nagy harcok árán sem tudok szabadulni.Lehet,hogy azért mert a harcom eszközei testiek és izomból akarok győzni a kisértés felett.Azt hiszem,hogy erős vagyok…illúzió.
Én itt a pornográfiát emeltem ki mint kisértést(a bibliai időben nem volt pornográfia)de a visszatérő bűn más is lehet.Melyek azok a ruhabojtok amelyek ilyen helyztekben segitenek.
Szia Arpicus,
igen, az internet pornó egy nagyon komoly probléma, ha nem a legkomolyabb, ami a férfiakat sújtja. Sőt, nem csak férfiakat, hanem már kora-tizenéves kortól borzalmas romolást kezd végezni a fiatalokban is. Nagyon brutális az, hogy a kísértés ott van az ember otthonában, „belső szobájában”, a zsebében folyamatosan az okostelefon formájában – pár kattintással a legdurvább dolgok elérhetők úgy, hogy a „lebukás” veszélye minimális. Nagyon stabilan kell ahhoz állni, hogy egy valaki ennek kísértésnek ellen tudjon állni. Nem tudom, hogy mi a megoldás, ami ezt a jelenséget kezelné az egyházban, de az erkölcsi megtántorodás (pl. meleg kérdésben is) és általában a keresztény megújulás 2000-es évektől tapasztalható felhígulása, elgyengülése a nyugati országokban erre vezethető vissza.
Velem is személy szerint előfordult, hogy rákattintotam „olyan” oldalra. Szerencsére ez ma már talán kevésbé okoz személy szerint problémát (de persze a veszély mindig ott van), viszont a fiaim felől, akik nemsokára serdülő korba lépnek, komolyan aggódok, és kérdés számomra, hogyan fogjuk tudni kezelni ezt a kérdést bölcsességgel, de megfelelő szabadságban úgy, hogy ugyanakkor mégis professzionálisan megtanulják használni a modern eszközöket. Az egészben az a nehéz, hogy megtiltani az internet használatot nem lehet, mert enélkül nem tudnának majd érvényesülni, ha nem akarunk kivonulni a társadalomból.
Nálam a megoldás kulcsa az, hogy alapvetően megtérésem óta, több mint 20 éve minden reggel imádkozom, és ha ilyen dolgokat nézek, akkor utána olyan súlyos lelkiismeret-furdalást élek át, hogy gyakorlatilag a megszokott imádkozásom ellehetetlenül, egészen addig, ameddig nem tartok nagyon őszinte bűnbánatot (illetve volt, hogy úgy éreztem, hogy csak úgy tudom kezelni a kérdést, ha pásztori segítséget kérek). Viszont ha nem nem térek meg és nem imádkozok, akkor egész egyszerűen borzalmasan érzem magam, annyira az életem részévé vált ez. Néhány ilyen eset után komolyan megtanultam, hogy az internetes pornónak egyszerűen olyan nagy személyes ára van, hogy a dolog nem éri meg. Ha már látom, hogy egy kattintásra vagyok valami rossztól, vagy elfog az a tompa/fáradt hangulat, amikor az ember felelőtlenül tud viselkedni, inkább leállok, mert tudom magamról, hogy néhány ilyen felelőtlen percet a lelkiismeretem egyszerűen nem tud feldolgozni, és utána mekkora tortúra újra egyenesbe jönni Istennel és saját magammal (talán ez utóbbi a nehezebb). De mire eljutottam erre az állapotra, az egy folyamat volt, aminek része volt az imádkozó életforma (személyesen azt gondolom, hogy ez a legfontosabb), valamint a bukásaim és az azt követő gyötrelem.
Teljesen együtt érzek és megértem azokat, akik bukdácsolnak ezen a területen, de mégis azt mondom, hogy ha az ember elesik akár századszorra is, akkor sem szabad feladni, vissza kell térni, az Úr megbocsájt, megtisztít, van engesztelő áldozatunk és közbenjárónk a mennyben, és meg lehet szabadulni és tisztulni ezen a területen is. Jézus azt mondta a tanítványainak, hogy egy nap 70×7-szer is meg kell bocsátaniuk a másiknak ha őszintén bocsánatot kérnek, ez a mondás Jézust magát is „kötelezi”, ő így áll hozzánk, ha őszintén hozzá megyünk.
Steve
Szia Steve,
Nagyon jókat irsz!Tetszik ahogy őszintén kommunikálod ezt az összetett kérdést.A következőkben röviden reagálnék fontos megállapitásaidra:
Mondod:” hanem már kora-tizenéves kortól borzalmas romolást kezd végezni a fiatalokban is. Nagyon brutális az, hogy a kísértés ott van az ember otthonában, “belső szobájában”, a zsebében folyamatosan az okostelefon formájában – pár kattintással a legdurvább dolgok elérhetők úgy, hogy a “lebukás” veszélye minimális. Nagyon stabilan kell ahhoz állni, hogy egy valaki ennek kísértésnek ellen tudjon állni. Nem tudom, hogy mi a megoldás, ami ezt a jelenséget kezelné az egyházban, de az erkölcsi megtántorodás (pl. meleg kérdésben is) és általában a keresztény megújulás 2000-es évektől tapasztalható felhígulása, elgyengülése a nyugati országokban erre vezethető vissza.”-teljesen egyet értek veled.Viszont ez nem csak fiatal(kamasz)férfiak problémája,hanem minden korban levő férfiaké.Én magam lassan közelebb vagyok a hatvanhoz mint az ötvenhez és beismerem vannak ilyen irányú kisértéseim.Egyszer elmondta nekem egy 75 éves hivő bácsi,hogy szexuális téren nagyok a kisértései,főleg azért mert a felesége elzárkózott előle nemi téren.És itt meg kell emlitenem a hivő feleségek felelősségét.Ahogy azt nekem anno egy bölcs hivő asszony mondta némely hivő asszonyról:”elég jó mélyen elrejtették a zsebükben a hálószoba kulcsát.Mert ugye a hivő férj nem léphet félre….Kemény lesz amit mondok(lehet,hogy a nőtestvéreknél kihúzom ezzel a gyufát)de ez zsarolási felület.Nem akarok általánositani,remélem a hivő feleségek döntő többsége nem erre használja a nemi életet…de egy ilyen téren elhanyagolt férj sokkal hajlamosabb lesz arra,hogy bizonyos oldalakon kompenzáljon.Ezzel tkp.nem követi el a házzaságtörést(hiszen nem feküdt le senkivel)csak virtuálisan élvezi a képeket és videókat.És ha „ügyes”és okos akkor ezt a tevékenységét inkognitó módban végzi vagy az oldalak látogatása után törli az előzményeket-igy az asszony nem jön rá mit is csinál.Viszont olvastam arról,hogy az asszony épp akkor toppant be a szobába…vagy emberünk „figyelmetlen”volt és az előzményekben hagyta a dolgokat az asszony pedig megtalálta…mekkora szégyen,mekkora vereség-lelepleződtem!Viszont nem muszáj,hogy az asszony legyen a hibás,lehet,hogy a hivő férje már a házasságkötés előtt is állandó fogyasztója volt a pornónak…Az emlitett idős bácsinak nem volt számitógépe,amikor elkeserdett akkor egy kicsit többet ivott(nem volt alkoholista!)végül eljött hozzám,hogy megbeszéljük a dolgot.Sajnos nem találtam hivő nőt aki a feleségével megbeszélte volna a dolgokat.Idős embereknek is vannak ilyen irányú kisértései.A múltkor egy 81 éves nénike panaszolta el nekem,hogy 8o éves férjének „igényei”vannak.Ez a dolog elkiséri az embert egész idős koráig.
Igazad van:nagy stabilitásra van szükség,hogy ennek a kisértésnek ellene tudjon állni,hogy le tudjon állni ezzel a tevékenységgel.Ha nem kezeli a dolgot akkor idővel rezisztenssé válik a bűn irányába:
https://www.youtube.com/watch?v=tH1MJmcJIRQ
Ehhez hozzjárul az általad emlitett felhigulás és elgyengülés a nyugati kereszténységben.A lazitás,az „ezt még megengedhetem magamnak”,az „ez még belefér a keresztyénségembe”gondolkodás „gyümölcsei ezek.
Amit a fiatalok megkisértésről mondtál,ahhoz nincs mit hozzáadnom.Talán csak annyi,hogy nem csak a pornó veszélyezteti őket az interneten hanem az internetes játékok is.Hosszú órákon képesek játszani ezeket-a főleg elég brutális-háborús játékokat.És nem csak a fiúk játszanak,hanem meglett férfiak is.Megkötözi őket a játék és játék démoni szellemisége.
Köszönöm őszinteségedet amelyet a harmadik bekezdésben irtál a harcodról.Hidd el,nem vagy magad ezekben a harcodban!A YT-on több videó van azok bizonységtételével akik évekig harcoltak a pornó függőségükkel.Nagyon erős harc volt és hosszú évekig tartott mig véglegesen szakitani tudtak ezzel a megkötözöttséggel és bűnnel.Előbb az ember játszik a bűnnel azután a bűn kezd játszani az emberrel.
„Saját bűnei fogják meg a bűnöst,és saját vétkei kötözik meg.”-Példabeszédek 5,22!Nagyon fontos ez a gondolatod:” Néhány ilyen eset után komolyan megtanultam, hogy az internetes pornónak egyszerűen olyan nagy személyes ára van, hogy a dolog nem éri meg.”-igen nagy ára van.Lehet,hogy elsőre nem úgy tűnik de később súlyos teherré válhat az illető számára amelyet nem képes kezelni.Sajnos hitehagyás is lehet a nem kezelt bűnnek a következménye, ahogy arról a belinkelt videón beszél Dun Currin.Többek között ezt mondja:”Eljön a nap amikor egyre inkább hasonlitani fogsz a világra,és már nem leszel képes felismerni a bűnödet.”Na itt már nagy a tét.A kulcsszó szerintem(te is használtad)a LEÁLLÁS.Le kellene állni.Tudom,hogy nem helyes amit most teszek,de egyszerűen nem vagyok képes leállni.Nem olyan könnyű leállni ha az ember fogékonnyá vált a dolog iránt.Nincs időm,meg laikus is vagyok,de érdekes volna a kisértés pszichológiájáról olvasni,hallani valamit.Nem akarom megtenni,de mégis megteszem.Valami kényszerit.Erről a belső harcról beszél többek között Pál apostol a Róma 7-ben.A lelkem ellensége ismeri ezt a bűnös hajlamomat és amint teheti csapdát fog nekem állitani.Én látom a csapdát,mégis belelépek…nagy dolog észrevenni a csapdát és kikerülni azt.Nem kevés lelki erőre van ehhez szükség.Amid e testben vagyunk esendőek vagyunk és gyakran el is bukunk.Ez nem kibeszélés sem alibi.Szinte minden nap meg kell harcolnunk ezeket a harcunkat.A terápiát te magad adod meg az utolsó bekezdésben.Viszont a jó terápiához elengedhetetlen a pontos diagnózis felállitása:ebben a dologban igen esendő vagyok.Az első hozzászólásomban nem voltam elég preciz:azt mondtam,hogy a hivők egy része általában egy visszatérő bűnnel viaskodik élete folyamán.Elfelejtettem oda tenni,hogy biztosan vannak más bűnei is…de ez az egy dominál és mindig visszatér.Igazad van az ÚR megbocsát ha őszinte bűnvallást teszünk,de óvakodjunk attól,hogy az Urat amolyan „bűnbocsátó automatának”tartsuk.Elkövettem azt a bűnt,az Úr megbocsátott majd újból megismételem azt a visszatérő bűnt…szerintem az ÚR türelmének is megvan a határa.Végül ki fogja szolgáltatni az ilyen embert a vágyainak…Erről is beszél Don Currin a videóban.
Végül:vannak enyhébb esetei a megkötözöttségnek.Én nagyon szeretem az angol focit.Nem vagyok rajongó de szeretem a minőségi focit.Vasárnap du. van, például a Liverpool-Manchester United rangadó.A gyülekezetben pont abban az időben alkalom van de én otthon maradok és megnézem a meccset.Nemrég-sajnos ez megtörtént velem.Fontos a Premier Liga de vannak sokkal fontosabb dolgok.Fontos kijelölni a prioritásokat.Mi élvez elsőbbséget és miről kell lemondani(vö.Filippi 3,7-8).Aki komolyan akarja élni a hivői életet annak őszontén be kell vallania,hogy egyáltalán nem könnyű hivői életet élni.Igénybe veszi az embert.A komoly hivői életnek komoly követelményei vannak.Egész embert követel.Sokan mondják:nem kell ezt ennyire komolyan venni,lazábban is lehet…aztán végül hitehagyottá válnak.Sokan végleg otthagyják a hitet és hitehagyottá válnak.Viszont hány hitehagyott ember ül a gyülekezeti padokban,akik megalkuvásban élnek,megtűrik a bűnt az életükben,sőt ha lelepleződnek akkor meg is tudják azt „magyarázni”.Kiveszni látszik egy fontos gyülekezeti diszciplina:a gyülekezeti fegyelem.Nincsenek igazán tekintélyek,hiszen sokunknak „van vaj a fején”:”te mondod ezt nekem,aki…”Ezért is gyengék és erőtlenek többek között a gyülekezetek,ezért pang a misszió.Egy jó irás a témában:
http://www.teologiablog.hu/keszen-allsz-a-missziora/
Végül a megtűrt bűn még egy veszélyére hivnám fel figyelmet:ez a dolog fékezi,megakasztja a lelki fejlődést.Aki nem rendezett bűnnel él az jobbik esetben stagnál de inkább a visszaesés jellemzi.Valaki azt mondta a Filippi 3,16 alapján:”Isten nem vezet tovább a lelki életben bennünket,amig nem kezdünk engedelmeskedni a már felismert igazságnak.”
Bocsánat a hosszú válaszért és hozzászólásért,de én szélesebb körben látom a problémát.Amiről beszélünk az a mai keresztyénség egyik lakmusz papirja.Nem vagyok amolyan önmarcangoló,látom én a jó dolgokat és látok még komoly keresztyénedket és örvendetes fejleményeket, de a dolgok döntő többsége nem megfelelő irányba halad,ez pedig az,hogy megmagyarázzuk a bűnt,toleráljuk,bagatellizáljuk vagy pedig már nem is használjuk magát a bűn kifejezést hanem valami enyhébbel helyettesitjük(hiba,tévedés stb.)
Pál apostol azt mondja,hogy az utolsó idők egyik jellemzője az általános hitehagyás lesz(aposztázia).Ennek jelei ma már észrevehetőek.Lehetsz hitehagyó úgy,hogy megmaradsz az egyház kötelékén belül…Isten óvjon meg ettől az állapottól bennünket!Sajnos sok keresztény játssza a „kinn is vagyok benn is vagyok”játékát(vö.Jer.3,1o).Ezt azonban nem lehet a végtelenségig csinálni.Isten türelmének is megvan a határa.
Lehet,hogy kicsit elkalandoztam-bocsássatok meg-de késztetést éreztem,hogy leirjam azt ami foglalkoztat mostanában ebben a témában.Keresem a ruhabojtomat,amelyet valahová elraktam…Szükségem van naponkénti figyelmeztetése és korrekcióra mert igen feledékeny és megengedő vagyok magam iránt 🙁
Szia Arpicus,
„Igazad van az ÚR megbocsát ha őszinte bűnvallást teszünk,de óvakodjunk attól,hogy az Urat amolyan “bűnbocsátó automatának”tartsuk.Elkövettem azt a bűnt,az Úr megbocsátott majd újból megismételem azt a visszatérő bűnt…szerintem az ÚR türelmének is megvan a határa.Végül ki fogja szolgáltatni az ilyen embert a vágyainak…”
igen, ezzel egyetértek. Az biztos, hogy ha az ember elesik, akkor fontos, hogy el tudja fogadni a bűnbocsánatot, és törekedjen arra, hogy a kapcsolata Istennel helyreálljon, és a lelkiismerete megtisztuljon Jézus vére által. Azt gondolom, ennek előfeltétele, hogy őszinte legyen a megtérés. Ha valaki ezt úgy éli meg, hogy rutinszerűen „megtér” azzal a tudattal, hogy majd legközelebb úgyis újra megcsinálja, az nem igazi megtérés, hanem a kegyelem bujálkodásra fordítása, ami pontosan hogy ítéletet szül. Viszont ha valaki (ahogy írod is) a bűn csapdájában van, nincs elég ereje arra, hogy ellenálljon, és bár megbánja amit tett, de közben mégis tart attól (ismerve magát), hogy legközelebb ismét elesik, az megint egy másik helyezet – szerintem ez esetben a bűnbánat és megtérés őszinte, inkább azt kell keresni, hogy tud az illető újra uralmat nyerni saját maga felett.
A szabadság megtartásához nagyon fontos a bűn súlyosságának megértése, Isten és parancsainak megszeretése (igével való rendszeres közösség), a régi természet halálba adása, a test kívánságainak megöldöklése ima által, és szükség esetén szabadulás démonoktól (bár tudom, hogy ez utóbbit többen vitatják, nem tudom, hogy Ádámnak mi a véleménye erről – én személy szerint azt tudom mondani, hogy fiatal keresztényként nekem ez nagyon jelentős fordulatot hozott). De a legfontosabb az, hogy az ember a szemét Jézuson tartsa ás élő kapcsolata legyen az Úrral. A megtisztulás és megszentelődés egy hosszabb folyamat lehet, eközben az emberidőnként elbukhat. Nagyon fontos az, hogy az embernek legyen látása Isten kegyelem nagyságáról, és hite arra, hogy ha már hússzor elesett, akkor is van számára bűnbocsánat, és ne adja fel. A kegyelem nagysága viszont nem arra szolgál, hogy a bűnt megideologizáljuk és kettős úton járjunk, hanem hogy a bűntől meg tudjunk szabadulni, és olyanokká válhassunk, mint Ő.
„Talán csak annyi,hogy nem csak a pornó veszélyezteti őket az interneten hanem az internetes játékok is.Hosszú órákon képesek játszani ezeket-a főleg elég brutális-háborús játékokat.És nem csak a fiúk játszanak,hanem meglett férfiak is.Megkötözi őket a játék és játék démoni szellemisége.”
Bevallom én szeretek játszani, fiatal korom óta, és még ma is játszok (bár főként építős és stratégiai játékokkal). A gyerekeimnek sem tiltom a számítógépes játékot, inkább arra teszem a hangsúlyt, hogy ez lehetőleg ez egy publikus tevékenység legyen (az internet használatnál is ez szerintem fontos) – nem jó hagyni, hogy valaki elvonuljon a kis tabletjével vagy mütyürjével a szobába, és ott órákig nyomkodjon valamit magában. Ha játék van, akkor az történjen közösségi térben (pl. nagy tévére kötött játékkonzollal), ellenőrzött körülmények között, transzparens módon, és olyan játékokkal, amik elfogadható tartalmúak. A játék a gyereknek szerintem mindenképpen jobb, mint a passzív tévénézés (de persze a kertben fociás még jobb). Különösen hasznosak lehetnek a közösen élvezhető játékok, mivel ezek a generációs szakadékot is át tudják törni. Más keresztény szülők időkorláttal operálnak (többeket ismerek, ahol pl. napi fél óra van engedélyezve), de én személy szerint úgy látom, hogy ez kontraproduktív is tud lenni, mert ezek a gyerekeknek ez a fél óra a nap fénypontjává válik, ami szerintem nem túl szerencsés. Ha ilyen gyerek jön hozzánk vendégségbe, azt azonnal fel lehet ismerni arról, hogy más sem akar, csak kitombolni magát valamelyik játékkonzolon, végre szülői kontroll nélkül. Nyilván nem arról beszélek, hogy azt támogatnám, hogy a fiatalok bezárkózzanak egy virtuális világba és napokon keresztül öljék a többieket.
A házastársak szerepével kapcsolatban szerintem egyetértünk. A bibliai alapelv az, hogy a házastárs nem ura a saját testüknek, és a házastársi szövetségbe ez bele tartozik. Ha esetleg a két fél szexuális étvágya eltérő, akkor is lehet ezt kezelni szeretettel, a házasságon belül, a Biblia elég nagy szabadságot biztosít. Az valóban nagyon rossz, ha az embernek azért kell szexuális frusztrációval szenvednie, mert a házastársa nem veszi figyelembe a jogos és természetes igényeit ezen a területen. Ugyanakkor én azt gondolom, hogy ha ez is a helyzet, vagy az ember nem talál házastársat és ez okoz problémát, akkor sincs az embernek joga az internet pornóba menekülni, vagy egyéb módon levezetni a felgyülemlett szexuális feszültséget (bár olvasom, hogy némely ministry újabban azt tanítja, hogy az önkielégítés nem bűn, amivel én egyáltalán nem tudok egyetérteni). Természetesen belátom, hogy ez nehéz lehet (különösen a mai teljesen szexualizált társadalmunkban), de azért nem lehetetlen, sőt, valójában egy idő után élvezetes is – én 17 évesen tértem meg és több mint 12 éven át egyedülálló voltam. Megtérésem után el tudtam hagyni ezeket a bűnöket, és ez idő alatt meg tudtam állni tisztán (bár azt nem mondom, hogy soha nem voltak kísértéseim), és sokakat ismerek, akik hasonlóan szent módon tudtak és tudnak élni. Erre a fiatalokat is meg kell tanítani. Külön probléma, hogy a mai korban a szexuális érés és a házasságkötés között olyan nagy időbeli szakadék van, hogy komoly kegyelem kell ahhoz, hogy ezt a keresztény fiatalok át tudják hidalni (miközben a média és a kultúra folyamatosan azt nyomja, hogy ha nem szexelsz, akkor szerencsétlen vagy).
Akárhogy is nézzük, ki kell mondanunk, hogy a keresztény élet és a szexuális bűnök egymással teljesen inkompatibilis dolgok, ha valaki hosszú távon mindkettőt gyakorolja, az egy teljesen skizofrén állapothoz vezet. Ahogy mondod is, nagyon veszélyes az, ha az ember megszokja a bűnt, és természetesnek veszi azt, hogy keresztény és bűnben él – ez talán már maga a halál.
ps. Ádám – elnézést, hogy ilyen témákkal foglalkozunk, ha esetleg valami nagyon kilóg a blog profiljából, akkor esetleg moderálj.
Szia Steve,
most rövidebb leszek. 🙂 Nincs semmiben sem vitám veled,ugyanazon az oldalon állunk.Mindenben egyetértek amit leirtál.Csak két dologra reagálnék.Az első:”Természetesen belátom, hogy ez nehéz lehet (különösen a mai teljesen szexualizált társadalmunkban), de azért nem lehetetlen, sőt, valójában egy idő után élvezetes is – én 17 évesen tértem meg és több mint 12 éven át egyedülálló voltam.”-az egyedülállóság problémája.Egy teljesen személyes példa:a fiam idén lesz 3o éves.Nincs felesége,nagylány sincs egyenlőre a láthatáron.Pedig most már ideje lenne megnősülni.A munkahelyén nagyon népszerű a munkatársnői között.Egy özvegyasszony(szinte az anyja lehetne)nagyon hajtott rá.Őszintén bepánikoltam és beszélgetést kezdeményeztem vele.Ő nagyon is akar hivő leányt találni,de nem nagyon talál…attól is tart,hogy amint egy barátját(aki szintén későn nősült)homokosnak fogják tartani.A fiam lelki fejlődése megtorpant egy kicsit(nagyon jól indult!)de ez nem csak a társtalanság hanem az ádatlan gyülekezeti állapotok is okolhatóak.A gyülekezetben van egy másik fiú is(kb.28 éves)akinek öccse és bátyja is egy éven belül megnősült.A fiú ezt nagyon nehezen éli meg,vesztesnek érzi magát,kétbalkezesnek aki nem tud egy lányt keriteni.Mondtam nekik,hogy jobb várni mint belerohanni egy rossz kapcsolatba.A lányom 26 éves és még nincs férje.Van(remélem volt)egy kapcsolata amelyben szerintem nem volt perspektiva.A fiú nem volt hivő.Az egydülálló „korosabb”hivő fiatalokkal a gyülekezeteknek többet kell foglalkoznia.Ők még inkább ki vannak téve a kisértésnek,hogy igy-vagy úgy könnyitsenek magukon.Látod nálam ez húsbavágó téma,ezért is merültem ennyire bele.Felelősek vagyunk gyerekeink testi de főleg lelki előremeneteléért!
A másik dolog az internet játékok.Véletlenül jelen voltam amikor a fiam és az egyik barátom egy háborús jétékot beszéltek meg amelyben mind a ketten részt vettek.Kértem mutassék meg nekem.Ez egy igen összetett logikai játék,sok szereplővel-de az alapgondolata egyszerű:minél több ellenséges haderőt kell harcképtelenné tenni.És ahogy néztem a játékot nem lehetet nem észrevenni a játék demonikus hátterét.Ezt a játékot az inetrneten nagyon sokan játsszák egyszerre.A fiamnak azt mondtam,hogy egy hivő ember efféle játékokat nem játszik.A barátomnak(aki egyébként akkor gyülekezeti vén volt)azt kérdeztem:János,hogy birsz részt venni vezető létedre egy ilyen játékban és részvételeddel legitiminálnod azt a fiam számára?Remélem,hogy a fiam és János is azóta abbahagyták ezt a játékot.Viszont hallottam,hogy a net-en egészen demonikus hátterű játékok is nagyon népszerűek.Ezek a játékok-bár szerintem-majdnem akkora szellemi veszélyt jelentenek mint a pornográfia.Mind a két terület szellemileg befolyásolja a használóját.Az egyik agresszivvá a másik zülötté teheti a fogyasztóját.De nem sokat tudok a játékokról és én nem is játszottam és játszok semmilyen internetes játékot.Nem is érdekel.Természetesen a TV szerepe is itt van mint nagyon befolyásos médiumnak.Nagyon nehéz a mai szülők helyzete.Amikor én kamasz voltam akkor még alig volt szines TV,nem volt mobil telefon,kazettás magnók voltak(akkor kezdtek elterjedni a walkman-ok)és lemezjátszón hallgattunk lemezeket.Azóta nagyott változott a világ.Ma egy fiatalnak sokkal nehezebb megtérnie hiszen annyi minden elterelheti a figyelmét.Lefoglalja a sok minden ami nem létzett amikor én kamasz voltam.Kisértések akkor is voltak(pl.szex-lapok stb.)csak nem ment a dolog ekkora méretekben és nem lehetett olyan könnyenhozzájutni mint most.Ha egy fiatal ebben a túl összetett és zavaros világban őszintén megtér az számomra egy csoda.Jennings-nek van egy fontos félmondata a Góliát feje videóban:ne érjük be FÉLGYŐZELMEKKEL.Kivivunk egy kis félgyőzelemet és azt hisszük,hogy a dolog le van rendezve,holott….A kis győzelmek fontosak mert elvezetnek a végső győzelemhez de a félgyőzelmek veszélyesek mert azok végül visszaeséshez vezethetnek.Mindent vagy semmit?!Na hosszabb lettem,csatlakozom Steve-hoz:Ádám,ha úgy gondolod,hogy ez az eszmecsere túlmegy az alptémán akkor moderálj vagy szólj rám,hogy ne folytassam.Meg fogom érteni.
u.i.:elnézést a helyesirási hibákért.Mindig újraolvasom a hozzászólásomat és utólag kijavitom a hibákat.Valami baj van a gépemmel,nem birok belenyúlni utólag a szavakba és nem birok javitani. 🙁
Szia Arpicus,
talán amire gondolsz játék, az a World of Warcraft. Ez egy elég népszerű netes játék, ami egy okkult világban zajlik. Az biztos, hogy nagyon sok olyan játék van, ami ami kifejezetten az okkultizmus köré épül. Ahogy a számítógépek fejlődnek, ezek a játékok ráadásul egyre realisztikusabban prezentálják mindezt. Az ilyen téma köré épülő online szerepjátékok teljesen be tudják szippantani a fiatalokat. A pornó mellett az okkultizmus a másik olyan terület, ami pusztít a keresztény fiatalok (és idősebbek) között. Nem csak a játékokra gondolok, hanem a nagyköltségvetésű okkult filmek befolyására is. De ami még megdöbbentőbb, hogy ha belenézel egyes ún. „gyerekcsatornákba”, akkor ott szinte mást sem látni, csak boszorkányos meg varázslós meséket.
Elég komoly kihívás megtartani az egyensúlyt aközött, hogy a gyerekek ne valami spártai, élettől elrugaszkodott környezetben nőjenek fel, de viszont mégis megmaradjanak tisztának. Nálunk alapvető, hogy semmi olyan dolgot nem nézünk vagy játszunk, ami bármi olyat tartalmaz, ami az okkultizmussal összefüggésbe hozható. Szerencsére ezt a gyerekek is teljesen jól megértették már kiskoruktól kezdve, és meglepően pontosan különbséget tudnak tenni aközött, hogy mit szabad, és mi az ami nem oké. Ha bármi olyat látnak ami nem kóser, azonnal mondják maguktól is, hogy az nem jó, és hogy kapcsoljuk le. 🙂
Steve
Steve, Arpicus,
teljesen belefér a blog profiljába, amiről beszélgettek, kapcsolódik is a cikkhez, és nagyon fontos. Olyannyira fontos, hogy egy kiváló református teológus ismerősöm meg is jegyezte egyszer szokatlan őszinteséggel és éleslátással, több évtizedes nemzetközi tapasztalatra támaszkodva: „Sok teológiai újítást motivált már pornófüggőség, vagy az a profán vágy, hogy az illető teológus szexelni akart valakivel, aki nem a házastársa.”
Sziasztok,
lenne egy megjegyzésem a hívő feleségek felelősségével kapcsolatban, amit most felemlegettetek; látom, hogy nők nem szóltak hozzá eddig a témához.
Érdekelne a férfiak őszinte véleménye a következőkről: a nők (pontosabban a hívő feleségek) felé támasztott elvárások mintha kettősek, és kissé ellentmondásosak lennének. Egyrészről elvárják a nőktől, hogy legyenek szerények, ne túlságosan kihívók, visszafogottak öltözködésben és sminkben, stb, ugyanakkor szerintem a férfiak mégiscsak jobban vonzódnak egy legalább valamennyire kacér nőhöz, hiszen aki semmilyen szexuális impulzust nem „küld” kifelé, annak nem lesz szexuális vonzereje. Holott a (hívő) férj – jogosan – várhatja el a feleségétől azt, hogy próbáljon számára szexuálisan vonzó lenni és maradni, vagyis mindig legyen benne egy kis kacérság, legalább egy minimális szinten megnyilvánuló, finoman kihívó viselkedés.
Mit gondolnak minderről a hívő férfiak; mennyire kell egy hívő feleségnek megőriznie és mennyire kell lepleznie szexuális vonzerejét, amit valószínűleg nem csak a férj, de mások is észre fognak venni rajta kívül?
/Persze egy vonzó feleség mellett is előfordulhat a pornó után nyúlás időnként, de talán mégiscsak kevesebb rá az esély/
Szerintem a vonatkozó igerész („A kinek ékessége ne legyen külső, hajuknak fonogatásából és aranynak felrakásából vagy öltözékek felvevéséből való, hanem a szívnek elrejtett embere, a szelíd és csendes szellem romolhatatlanságával, a mi igen becses az Isten előtt.”) nem azt jelenti, hogy a nők öltözködjenek unalmasan, hanem hogy a szépségük elsősorban belülről fakadjon. Ettől függetlenül vehetnek fel szép ruhákat és ékszereket, de ez legyen összhangban a belső tartalommal. Másrészt amit Péter ír, azt ókori közel-keleti kontextusban lehet talán jobban érteni, amikor a gazdag hölgyek annyi aranyat pakoltak magukra (orrakirától kezdve, fülbevaló-hegyek, fej beborítva aranydíszekkel, nyakdíszek tömkellege, stb.), hogy utána szinte alig tudtak közlekedni – mindez mai szemmel inkább mulatságosnak tűnne talán, mint esztétikusnak. A modern, ízléses európai női ruházkodás ehhez képest eleve rendkívül puritán. Más, de kapcsolódó kérdés, hogy egy magát valamire is tartó hölgy szerintem nem közlekedik az utcán alulöltözötten, akár keresztény az illető, akár nem.
Szia Steve,
igen,ha jól emlékszem arról a játékról van szó.Ami a gyerekcsatornákat illeti ott is valóban már szinte már nem is rejtik el az okkult dolgokat.
Régen ezt jobban „bepakolták”.Ma nincsnek sem pozitiv sem negativ szereplők.A gyereknek nincs lehetősége azonosulni a pozitiv szereplővel mert olyan nincs.Hogy ez mind hogy hat egy kisgyermek tudatára vagy még inkább a tudatalattijára az egy szakembernek való kérdés.Laikusként azt merem mondani,hogy rombolólag.Csukás Istvánnal néztem egy interjút aki kitért erre az új trendre.Hol van már a vizipók meg az ebbe kategóriába tartozó régi rajzfilmek?Ezek nem csak szórakoztattak hanem neveltek is.
A felnőttek világa sem jobb.Rám sokkolólag hatott a Sin City c.nagysikerű film.Erőszak,szex,okkultizmus.Vagy amikor megnéztem,hogy a katolikus Buenos Aires-ben,hogyan énekelnek,mozognak szinte önkivületben a fiatalok az AC/DC koncertjén,különösen a Highway to Hell és Hell Bells számok alatt.Megdöbbentő volt látni.Ezek hétköznap keresztények.Lehet,hogy eljárnak templomba,misére…A szellemi környezetszennyezés hatalmas méreteket öltött.Keverednek a dolgok és a jó keresztények az iránt rajongnak amitől fejvesztve kellene menekülniük!Az AC/DC(beirhatnék itt még sajnos sok más együttest is)és a kereszténység semmilyen szempontból sem kompatibilisek.Kizárják egymást.Az ilyen zene,az internetes játékok,az okkult filmek,az animációs filmek ugyanannak a „konyhának” a termékei.A szellemi kútmérgezés nagyban folyik.Nagy a szülők és a nagyszülők felelőssége.Ezt nem lehet eléggé túlhangsúlyozni!
Ádám!
Köszönöm a választ!Megkérnélek-ha akarod-hogy ezt a mondatod bővebben fejtsd ki mert számomra elég talányos(de eredeti és érdekes is!):
„Sok teológiai újítást motivált már pornófüggőség, vagy az a profán vágy, hogy az illető teológus szexelni akart valakivel, aki nem a házastársa.”-hogyan motiválhat teológiai újitást a pornófüggőség?!
Egyébként számomra megdöbbentő volt amikor arról olvastam,hogy Barth Károly a nagy teológus a felesége mellett szeretőt tartott és ez úgy igazán nem nagyon bántotta a lelkiismeretét:
http://literaty-nazo.blogspot.com/2013/01/csalodtam-xx.html
Kedves Gondnoknő!
Örülök,hogy elsőként mint nő jelentkeztél ennél a kérdésnél.Remélem több nő is kifejti majd a véleményét. :)A hivő házasságok sem problémamentesek.Sajnos sok a rossz hivő házasság is.Olvastam,hogy Amerikában a válások aránya szinte azonos a hivők és a nemhivők között.Ez egy lesújtó adat.Nem kellene igy lennie.Most csak röviden reagálok mert késő van.Egy hivő nő nem lehet kacér!Te magad is leirtad,hogy mi az elvárás velük szemben.Ő a férje számára ajándék és nem azért van,hogy más férfiak nemi érdeklődését felkeltse.Persze a nők nagy művészei annak,hogy hogyan kell egy férfi érdeklődését felkelteni!Néhány éve az egyébként eléggé szürke „Békehirnök”c.baptista hetilapban megjelent egy olvasói levél.Először is meglepett,hogy lehozták a levelet,azután pedig a levél témája.A levél irója felhivta a figyelmet egy negativ jelenségre amelyet néhány baptista gyülekezetben észlelt.Felhivta a baptista(keresztyén)nők figyelmét arra,hogy nagyon figyeljenek oda,hogy hogyan öltözködnek.Főleg a kamaszfiúk miatt.Ugyanis egyre inkább testhez simuló és kihivó ruhákban mozogtak a hölgyek.A hivő nő ne ezzel hivja fel magára a figyelmet.Öltözzön szolidan,ne régimódian de mértékletesen és a korához illően.A szexualitását és a vonzását a férje számára tartsa meg a házasságon belül.A férfiakat igy is éppen elég vizuális hatás éri naponta azokon a helyeken ahol megfordul.A nő akarva-akaratlanul is impulzust ad magáról.De erre ne játsszon rá!Ezt a mondatodat kérlek bontsd ki nekem:” Holott a (hívő) férj – jogosan – várhatja el a feleségétől azt, hogy próbáljon számára szexuálisan vonzó lenni és maradni, vagyis mindig legyen benne egy kis kacérság, legalább egy minimális szinten megnyilvánuló, finoman kihívó viselkedés.”-mi ez a finoman kihivó viselkedés?!Az befejező kérdésed nagyon jó de erre most nem tudok reagálni,ezen még gondolkodnom kell.
Az az ok amiért behoztam ezt a témát az a szexmegvonás jelensége volt.Az amikor a feleség büntetésből vagy más okból nem hajlandó házas életet élni a férjével.Hidd el mint valamikori gyülekezetvezető közelről láttam ilyen problémákat.Ez a dolog a hivő házasságokban(azoknak zártsága miatt)nagyon nehéz és kényes kérdés.Remélem kevés asszony folyamodik ilyen módszerhez.A du.emlitett 75 éves bácsi végül el kellett,hogy váljon a feleségétől aki végig hideg maradt irányába.Nem ő, hanem az asszony inditotta el a válást.Kiderült,hogy a néni nem volt megtérve,egy igazi érzelmi keresztyén volt.A gyülekezetben mindig és mindenkivel aranyos volt,de otthon egy egészen más személy volt.Ha egy magát hivőnek tartó asszony ilyen módszerhez nyúl(szexmegvonás) akkor annak a hivői életében negativ elmozdulások lehetnek…Egyenlőre ennyit.Remélem lesz még hozzászóló,női hozzászóló is.Egyébként nagy tiszteletem a hivő asszonyok iránt!Ezzel amit irtam nem azt akartam sugalmazni,hogy rajtuk mennek el a házasságot hanem csak egy létező problémát hoztam elő amely nagyon meg tud terhelni egy kapcsolatot és ha elhúzódik nehéz helyzetbe kerül a férj.Ma ebben a szextől túlterhelt világban érdemes erről a dologról is egy-két szót váltani.Bár szerintem,de lehet,hogy túlreagálom a dolgot…Engem érdekelnek és várom nőtestvérek véleményét!Fontosnak tartom,hogy ez a dolog egy nő szemszögéből hogyan néz ki.
Megkérnélek-ha akarod-hogy ezt a mondatod bővebben fejtsd ki mert számomra elég talányos(de eredeti és érdekes is!):
„Sok teológiai újítást motivált már pornófüggőség, vagy az a profán vágy, hogy az illető teológus szexelni akart valakivel, aki nem a házastársa.”-hogyan motiválhat teológiai újitást a pornófüggőség?!
Azt hiszem, arra gondolt az illető, hogy a keresztény ortodoxia lerombolását gyakran az motiválja (és ez nem feltétlenül tudatos), hogy az illető teológus meg akar szabadulni az ortodoxia által képviselt erkölcsi korlátoktól. Könnyebb kérdőjeleket támasztani a hit tartalmával kapcsolatban, mint szembeszállni feszítő belső vágyakkal. Bizonyos értelemben a gondolkodás is a szív funkciója, elválaszthatatlan legbelső indulatainktól.
Egyébként számomra megdöbbentő volt amikor arról olvastam,hogy Barth Károly a nagy teológus a felesége mellett szeretőt tartott és ez úgy igazán nem nagyon bántotta a lelkiismeretét
Vitatott, hogy Charlotte von Kirschbaum valóban szeretője volt-e Barth-nak, de az biztos, hogy minimum félreérthető és szerencsétlen volt közeli barátságuk. Isten látja Barth titkait, és azt is, hogy a gondolatait mennyiben befolyásolta házasságának válsága.
Gondnoknő,
szerintem van egy finom határ a csinos-nőies és a kihívó-kacér között. Örülök annak, ha a feleségem csinosan-nőiesen öltözködik és viselkedik (mások előtt is), ugyanakkor bizonyos gesztusait, melyek többre hívnak, csak nekem tartogatja. Ez a báj ünneplésének és a határok egyértelmű meghúzásának a művészete.
Szerintem valakinek a párja, legyen férfi, vagy nő, kifelé ne legyen kihívó, facér, a párján kívül más személy felé, befelé viszont, akár mások előtt is fejezze ki a ragaszkodását, szeretetét, elköteleződését. A férfi ékessége és koronája a társa, felesége, főleg, ha mások előtt is kifejezi, hogy tiszteli és engedelmes neki, és hűségesen ragaszkodik hozzá.
A mások előtti kacér stílusú viselkedéssel az a baj, hogy mindkét nem részéről félreértik, és hamis reményeket, vágyakat táplálnak emiatt, és joggal szül féltékenységet, bizalmatlanságot, félelmeket a társunkból. Nem magunkból helyes kiindulni, mert lehet egy nő nem féltékeny típus, de a férje az, és neki azt kell figyelembe vennie. Sajnos kísértéssé válhat egy félreértett kacérkodó, flörtölő stílusú nő, de férfi is a nők számára, ami akár lavina szerűen házasságtöréshez is vezethet. Szomorúan írom, hogy sajnos hívők között is láttam tökre menni emiatt házasságokat. A kettesben levés, közel kerülés (még együtt szolgálás) sem javasolt olyanokkal a másik nemből, akiket szexuálisan vonzónak találunk, vagy az minket, mert kísértéssé, bűn forrássá válhat, és ha beindul a lavina, akkor már nem nagyon lehet megállítani. Nyilván itt a külső megjelenés, öltözködés is sokat számít, nem csak a viselkedés. Emlékszem, amikor egy férfi testvér csinos felesége szinte miniszoknyában, szemet vonzó kinézettel a vasárnapi istentiszteleteken jól látható helyre ült és a lábait keresztbe téve kilátszottak a combjai, és komolyan kellett küzdeni azzal, hogy ne ezt nézzem, ami egyébként előttem volt, hanem azt figyelmen kívül hagyva az istentiszteletre. Megértem azt a zsinagógai, szerintem jó zsidó szokást, amikor elkülönítik pont emiatt a kísértés miatt a férfiakat és a nőket az istentiszteletek alatt, akár a karzaton helyet adva nekik, akár fehér, átlátszó, de takarást is biztosító függönnyel. Ez kicsit maradinak tűnhet, ahogy ma már a házasság, gyermekvállalás és hűség is néha megkérdőjeleződik a „felvilágosult, haladó” gondolkodásúak körében, de úgy gondolom, hogy ez is egy jó védelmi eszköz lehet más dolgok mellett, ha nem leuralás, hanem egy közös megegyezés és az isteni rend és szent élet motiválja azokat. Régebben nagyon kontrasztosan elütött egymástól a nyugati és keleti keresztyénség a nők kinézetére gondolva, a nyugati keresztyének kifestve (rúzs, smink, festett körmök, divatos frizura, festet, sokszor rövid haj), ékszerekkel, szép ruhákkal, a keletieknél egyszerű természetesség, hosszú haj, hitből, tiszteletből, engedelmességből befedett fej, kevés ékszer, talán csak jegygyűrű, vagy még az sem, és mánál letérdeltek férfiak és nők is. Nyugaton is találkoztam ilyennel, de csak elvétve és folyamatos elvilágiasodás zajlik minden téren, a hitét elvesztő világias nyugat hódító útján kiterjedésében keletebbre tolódik, a klasszikus keresztyén erkölcs pedig területeket veszt. Nem könnyű a világ hatásai között élve megmaradni a jó bibliai erkölcsi alapoknál, és akár szembe is úszni az árral.
Feszegetjük a határainkat, ahelyett, hogy a megbotránkoztatásba, elesésbe vivő dolgokkal vennének fel a harcot, és akár kizárnánk azokat bátran az életünkből, ahogy átvitt értelemben jobb levágni, vagy kivájni egy megbotránkoztató testrészünket, mint hogy az a bűnre csábítva a kárhozatra juttasson. Bölcsességre és éberségre van szüksége a világi kísértések sokaságával körülvett hívő embernek, ahol a szem kívánsága, az élettel való kérkedés, a hitetlenség lelkülete bűnre csábít, és az ördög ezeket használva csapdákat állít számunkra. A hívők közössége is meggyengül, nem figyelünk eléggé egymásra, kevesebb időt fordítunk arra, hogy vigyázzunk a mellettünk levő testvéreinkre, családtagjainkra, és akár önmagunkra.
Még fontosnak tartom megemlíteni a gyülekezeti környezetben a házasság előtt állók esetében is komoly problémát tud okozni a kacérkodó, flörtölő, vagy félreértésre okot adó túl közeli, baráti viselkedés, így szokott előfordulni, hogy több lány is egy fiúba lesz szerelmes és csalódnak, amikor nem őket kéri meg és veszi feleségül, miközben más fiúknak hiába tetszettek és kezdeményeztek feléjük a lányokban hamisan kialakult szerelem miatt azok labdába sem rúghattak, esetleg fájdalmas kikosarazásokat is adtak azoknak. Voltak fiúk és lányok is, akik egyszerre két személy felé is flörtöltek, legalább egy személyt ezzel összezavarva.
Nem egy esetben sajnáltam azokat a csalódott fiúkat, lányokat, akikben a felelőtlen viselkedés miatt szerelem ébredt, majd csalódást kellett átélniük, ami akár a közösség előtti szégyennel is járt, több kudarc után megbélyegzettséggel is, ami olykor kegyetlen mértékig, gúnyolódásig, ezzel közvetett módon a közösségből való elüldözésig is eljutott.
Az Énekek Éneke bibliai könyv figyelmeztetését érdemes megfontolni ilyen esetekre vonatkozóan a kölyök rókák szőlő pusztítása mellett, ne keltsük, ne ébresszük föl a szerelmet, amíg nem jött el az ideje annak, vagyis ne segítsünk rá, ne szaladjunk elé, főleg, ha tiltott, házas férfiról, vagy nőről van szó, akkor végképp ne.
Köszönöm a válaszokat! Mivel hasonló vélemények érkeztek, egyben válaszolok mindenkinek:
„Holott a (hívő) férj – jogosan – várhatja el a feleségétől azt, hogy próbáljon számára szexuálisan vonzó lenni és maradni, vagyis mindig legyen benne egy kis kacérság, legalább egy minimális szinten megnyilvánuló, finoman kihívó viselkedés.”
Szerintem nőként, „belülről” nem mindig lehet pontosan meghúzni a határt, hogy például egy viselet vagy éppen viselkedés a férfiak számára kihívó-e vagy nem, ugyanis ezt nem mindig érzi az ember (a nő). Nyáron például nehéz úgy öltözködni, hogy ne legyen egyetlen olyan ember sem, aki nem talál kifogást egy nő ruháján. Valakinek már az is sok, ha a combja egy kicsit kilátszik, vagy nem teljesen zárt a dekoltázsa, stb. Sőt, egyesek a kiengedett, hosszú hajat is kihívónak ítélik meg, vagy ha egy nő sokat mosolyog, nevet, stb.
Hogy ilyen szempontból mi az optimális, az egyéni ízlés kérdése is. Az optimális határt ezért is nehéz megtalálni – nem tudunk mindenkinek megfelelni -, illetve azért is, mert ha például egy nő jókedvű, vidám, azt is lehet kacérságnak tekinteni, szóval bennem felmerül a kérdés, mennyire kell visszafogni magunkat, és folyamatosan figyelnem kell-e arra, például egy kellemes nyári estén az utcán sétálgatva, vagy épp egy nagyobb társaságban, hogy minden egyes mozdulatomat mint valami házmester a saját házamban :), szondázzam és kontrolláljam. Ha minden hívő férfi ismerősöm igényeinek meg szeretnék felelni, akkor nem lehetek sem túl vidám, sem túl könnyed, térd fölé érő ruhát fel se vehetek, vagy túl színeset, stb.
Illetve az is lehetséges, hogy valaki olyasmit ért félre, amit a nő nem is flörtölésképpen mond, vagy csinál, tehát itt a férfiak képzelőerején is sok múlik :).
És az, hogy ki mennyire vonzó, nem is feltétlenül csak a külsőn múlik, lehet valakinek olyan kisugárzása is, ami nem a kacérság számlájára írható. Vagyis nem feltétlenül a nő tehet arról, ha vonzalmat ébreszt egy férfiban (és fordítva).
Szerintem engednünk kell némi lazaságot a másik nemnek ilyen téren, persze nem túlzott lazaságra gondolok, saját oldalunkon pedig önuralomra szert tenni, és talán ennek kellene előtérbe kerülni. Például egy strandon vagy egy uszodában elkerülhetetlen a hétköznapokhoz képest szokatlan kitárulkozás, és ott is tudnunk kell uralkodni magunkon. Persze más egy férfi és egy nő helyzete, én például tudom azt, hogy csak a külső önmagában nem vonzó számomra egy férfiban (és ez a férfiaknál általában nincs így), vagy éppen olyasvalamit találok vonzónak benne, amire ő nem is gondol, ezért nem tud rá odafigyelni (például egy kézfej). Ez a nőkre is állhat persze, akkor is vonzóvá válhatnak egy férfi számára, ha semmilyen lépést nem tesznek ilyen irányba.
De abban teljesen egyetértek, hogy istentiszteleten, és hívők közösségében fokozottan figyelni kell.
Azért is kérdeztem rá erre, mert kíváncsi voltam, hogy vajon egy (hívő) férfi vonzónak találhat-e egy olyan nőt, aki mindig rendkívül kínosan ügyel arra, hogy nehogy még a férjén kívül valaki vonzónak találja. Ráadásul egy közös programon ezt nehéz is megoldani, ha például együtt mennek valahova, hogy a férj azért gyönyörködjön benne, de más még véletlenül se.
Szóval szerintem jobb, ha inkább magunkat igyekezzük belül valamelyest megkeményíteni, „megedzeni”, mint a másikat teljesíthetetlen elvárásoknak kitenni. Én nőként azt mondom, valamennyire minden nő élhesse meg a saját szépségét, örüljön, ha van neki, és ne kelljen folyamatosan önellenőrzést folytatnia. Sőt, sok nőnek éppen abban kellene segíteni, főleg manapság, a modellek által meghatározott ideákkal együtt élve, hogy hogyan élhesse meg saját szépségét a maga teljességében és természetességében.
Egyébként én úgy gondolom, kifejezetten férfias tulajdonság az, ha egy férfi nem gyengül el minden neki tetsző nő láttán, hanem meg tudja őrizni a belső erejét, és képes teljes lelki nyugalommal nemet mondani.
És talán lehet a másikban úgy „gyönyörködni”, külsejét-belsejét beleértve, örülni a lényének úgy ahogy van, hogy meghagyunk neki egy kis szabadságot, és mégsem ébred bennünk érzéki vágy. Sőt, éppen a szabadságával együtt, a szabadságában szemléljük, örülünk, hogy láthatjuk őt így, de tudjuk, hogy a mi szívünk másé, és ezért még ha ő át is lépne egy határt, mi vagyunk azok, akik nem engedjük át a határon. Inkább önmagunkat korlátozva, mint a másikat.
A „kacérság” (bár lehet hogy ez nem volt a legjobb szó) egy nő részéről nem csak egy férfinak, vagy egyáltalán a férfiaknak szólhat, hanem lehet egy belső öröm, „túlcsordulás” eredménye is, amikor egyszerűen csak örülünk, hogy vagyunk és hogy ilyenek vagyunk.
Én szeretek magam körül ilyen embereket is látni, sajnos úgysincs belőlük sok manapság, nekem hiányozna, ha mindenhol csak önmagukra kínosan ügyelő emberekkel találkoznék.
Gondnoknő, nagyjából egyetértek azokkal, amiket írtál.
Ez most csak lazán kapcsolódik ide, az elfojtással kapcsolatban: azt hiszem Augusztinusz írta a cölibátusról valahol, hogy ha azt a hatalmas energiát, amit a fel nem használt szexuális vágy rejt magában, Isten felé fordítjuk, vagyis neki ajánljuk fel, akkor rendkívüli erőket tudunk mozgósítani.
Az önkorlátozásnak tehát szakrális jellege és célja is lehet, szóval hívőként akár „hasznot” is lehet húzni abból, ha valaki képes ezeket a korlátokat magában létrehozni – és ez is lehet az áldozat egy fajtája, melyet Istennek ajánl fel, és amit Ő nagyra fog értékelni.
Sőt, szerintem a vágyak korlátozása nélkül nincs is spirituális mélység, csak az apátia nő a lélekben. Az önkorlátozás nélküli vágyak olyanok, mint egy medréből kilépő folyó, mely szétterülve sekély pocsolyákká válik.
„a vágyak korlátozása nélkül nincs is spirituális mélység”
Igen-igen, szerintem is… hadd kérdezzek valamit itt. Ha jól látom, az általános felfogás a vágyaktól való megszabadulást inkább a bűn viszonylatában értelmezi, vagyis elsősorban a bűnön való túllépés miatt igyekszik megszabadulni tőlük. Szóval ez egy negatív kontextus.
De talán fontosabb a pozitív kontextus, hogy ha ezt a korlátozást nem elsősorban a bűnökre való tekintettel, hanem az Isten felé „benyújtott” áldozatként tekintjük. Ugyanis szerintem Isten számára fontos az, hogy mi a kiindulópontunk. Az, hogy valamit kimondottan Őérte, rá való tekintettel tegyünk (ez az áldozat), vagy az, hogy egy ennél alacsonyabb szintű aktusként, a bűntől való megszabadulásként tekintünk rá.
Szóval számára talán nagyon is fontos lenne, hogy ezt mi magunk is áldozatként fogjuk fel, de mintha a hívők felé inkább a másik, a „negatív” kontextus lenne jobban kommunikálva.
Ez így van?
Egyébként meggyőződésem, hogy társadalmi problémáink egyik főgyökere éppen az, hogy nem tudunk áldozatot hozni, mert nem vagyunk hozzászokva, nem része a kultúránknak, és hívő közösségeken kívül nem is hívják fel rá a figyelmet.
Nemrég olvastam a szakrális áldozatok jelentéséről, és nagyon hangsúlyozták azt, hogy az áldozat mindig az, amit „magunkból” adunk. Még a korabeli tárgyiasított áldozatok lényege is az volt, hogy az ember önmagából áldoz fel valamit, olyasmit nyújt át Istennek, ami számára fontos. És az az áldozat, ami nem járt ilyen belső felajánlással, az Istennek nem is jelentett semmit.
‘…a vágyak korlátozása nélkül nincs is spirituális mélység…’
Messzemenően egyetértek.
De szerintem ez a korlátozás nem elsősorban áldozat, nem azt értem ezalatt mint amit a Gondnoknő említett hogy ‘feláldozzuk’ magunkat, hanem a vágyak korlátozása megtisztítja/könnyíti előttünk az Istenhez vezető utat.
Mint ahogy a parancsolatok is, ebben segítenek, ha közeledni szeretnénk hozzá. Amelyeket nem azért ‘érdemes’ betartani, mert ha nem, megbüntet bennünket, hanem mert ha nem tarjuk be, távolodunk Istentől.
Kedves Ádám!
Köszönöm a válaszodat!Már az éjjel is gondolkodtam azon a kijelentésen és ez mai magyarázatod megértette velem a dolog lényegét.Valami hasonló csapódott le bennem is ha nem is tudnám ilyen röviden és frappánsan ezt összefoglalni.Nem akarok ötletet adni,de érdekelne-hogy ha léteznek ilyen teológusok és teológia-milyen formában jelenik meg és melyek a hatásai?!
Kedves Gondnoknő!
Köszönöm a kimeritő és korrekt hozzászólásaidat!Amolyan igazi női hozzászólások a tieid.Pozitiv értelemben.Szépen és árnyaltan fogalmaztad meg a gondolataidat.Tulajdonképpen egyetértek és elfogadható számomra az itt leirt érvelésed.Nagyon szép stilusban fogalmazod meg a mondanivalódat! 🙂
Kedves B.Laci!
Mig Gondnoknő inkább általánosságban fogalmazta meg a mondanivalóját addig te konkrétan a gyülekezeti életet elemezted ebből a szemszögből.Hozzászólásaid számomra nagyon hasznosak és épitőek voltak.Sajnos,hogy a gyülekezeti élet eme aspektusairól keveset beszélünk.Világos útmutatás és a a pozitiv gyülekezeti példák hiányában a fiatalok a gyülekezetekben ezekben a kérdésekben magukra vannak-sajnos-utalva,hagyatva.Kellenek a pozitiv példák,olyan keresztyének akikre a fiatal hivők felnézhetnek és ha szükséges tanácsot kérhetnek tőlük.Olyan keresztyénekre gondolok aki élhető keresztyénséget mutatnak a fiatalabb generációk számára.Nem egy törvényeskedő/legalista de nem is egy laza és mindent megengedő keresztyénséget.Élhető keresztyénséget…
Köszönöm,hogy a beszélgetés ebbe az irányba fordult át!Nagyon fontos meglátásokat olvastam ma is.Nem tudom,hogy a beszélgetés(vita tkp.nincs)hol fog partot érni,de nekem eddig is nagyon hasznos volt! 🙂
Most inkább csak olvasni szeretném a hozzászólásokat.Ez egy akkora téma,hogy nem hiszem,hogy ki lehetne meriteni hiszen minden újabb hozzászólás behoz egy újabb szálat az eszmecserébe.Jó nekem ez a nyugodt hangnem….
Az erkölcsös öltözködés és viselkedés kapcsán jutott eszembe, ha valakit foglalkoztat ez a téma, hogy ajánljak egy nemrég indult weboldalt, ami kóser divat néven fut, és ahol próbálnak pont ezzel a témával foglalkozni a cikkeikben. Vagyis hogyan lehet úgy nőiesen és divatosan, változatosan is öltözködni, hogy az erkölcsös maradjon, ne legyen illetlen, és mellette illemtanilag milyen viselkedés illik, amely megfelel az isteni mércének is, és nem botránkoztat meg másokat sem, vallásos férfiakra is gondolva. Érdemes bele-bele olvasni néhány megközelítésbe, és megnézni néhány összeállított fotót is hozzá. Én egyébként szeretem, ha egy nő nőies, és nőiesen öltözködik, de nem kihívóan, szeretem a nőkön látni a hosszabb szoknyákat, a hosszú hajat, és szeretem a természetes szépséget a belső szépség mellett, viszont a festett körmökkel, rúzzsal, ékszerekkel, természetellenes színűre festett hajjal már nem vagyok kibékülve, mert világiasnak és olykor csábítónak, vagy épp giccsesnek tartom. Szerintem az sem szégyen, ha valaki megőszül, nem feltétlenül kell hajat festeni és ezt elleplezni, de el tudom fogadni, ha valaki természetes színűre festeti és nem lesz emiatt különösebben feltűnő/zavaró sem.
Itt az egyébként elsősorban vallásos zsidó nőknek készült, de keresztének számára is hasznos weboldal címe és egy pici idézet is kedvcsinálónak, hátha valakinek segít, bár ez nem kell kimondott példa legyen, inkább mindent megvizsgálva, a jót megtartva, a rosszat kerülve elvet érdemes itt is alkalmazni (van, aki a nadrágot sem javasolja nőknek, mert férfi ruhának tekintik sokan, ahogy a kalapot is, bár női változatuk is van):
https://kosherdivat.wordpress.com/2015/07/31/hogyan-ertsuk-meg-a-cniut-fogalmat/
Ahhoz, hogy megértsük, mit is jelent maga a cniut (erkölcsös divat), mint vallásjogi fogalom, három alapvető szabályt kell tisztáznunk, amelynek áthágása nem megengedett.
Mi is ez a három kategória?
– Alkalmatlan ruha
– Hivalkodó öltözet
– Helytelen viselet
I. Alkalmatlan (elégtelen) ruhák
Ezek azok a ruhadarabok, amelyek megmutatják azokat a női testrészeket, amiket feltétlenül el kell takarni. Helytelen nyakkivágás, átlátszó (áttetsző) ruha, szorosan illeszkedő (testformát kihangsúlyozó) blúz, ruha vagy szoknya.
Az sem megengedett, ha ruhák a sliccelése túl magas vagy a blúzok ujja túl rövid.
Házas hölgyeknél a fedetlen fő szintén ebbe a kategóriába tartozik, hiszen túl sokat mutat meg a férjes nőből. (A fejfedő minőségére, milyenségére és méretére egy másik cikkben még visszatérünk)
II. Hivalkodó ruhadarabok
A hivalkodó kategóriába tartozó ruhák azok melyek a tekinteteket magukra vonzzák.
Természetesen itt a férfiak tekintetére gondolunk, ami bizonyos esetekben problémát jelenthet.
Például ebbe a kategóriába tartozik, ha egy nő élénk piros ruhát vesz fel, hiszen a piros szín természetétől fogva vibrál, ami feleslegesen feltűnő az utcán, zsinagógában, boltban stb.
Mindemellett a piros szín kiemeli a nők arcát, és ezt a színt lehetne akár a nőiesség szimbólumának nevezni.
És akkor a tűz-szimbólumról még nem is beszéltünk.
Éppen ezért sok ortodox közösségekben kvázi betiltották e szín viselését.
Hivalkodónak tűnhet a farmer nadrág, mivel ez a ruhadarab hangsúlyozza ki legjobban a női alakot. A hosszú – erotikus hatást sugárzó – kiengedett haj. A túl hangsúlyos ékszerek, rikító színű ruhák vagy akár az erős smink.
…
Egy elgondolkodtató előadás férfi-nő-ruha-öltözködés…témában:
https://www.youtube.com/watch?v=iSBR_yK8MVI
Kedves Arpicus,
szívesen.
Azért is szóltam hozzá a beszélgetésetekhez, mert éppen az elmúlt hetekben gondolkodtam ezen a témán, hogy mennyit kell elvárnom magamtól, mint nő és mennyit a férfiaktól, mi az, amit feltétlenül nekem kell megtennem ezen a téren, és mi az, amit nekik.
És a házassághoz kapcsolódva azért is látom különösen fontosnak ezeket a kérdéseket, mert amennyire nehéz lehet cölibátusban élni, legalább annyira nehéz lehet kitartani egyetlen ember mellett egy életen keresztül, sőt, talán még ennél is nehezebb az, hogy a másik félben az érdeklődést folyamatosan fenn tudjuk tartani. És ha őszinték akarunk lenni magunkhoz, akkor szerintem ehhez az is hozzátartozik, hogy egy nő ne folyamatosan a megfelelni akarás légkörében álljon, néha el is engedhesse magát, és a férje láthassa akár azt is, hogy a feleségén más férfiaknak is megakad a szeme, minden további következmény nélkül.
Szóval azért is kérdeztem rá erre, mert én úgy gondolkodom a férfiakról (persze ez lehet egy téves előfeltevés), hogy kevésbé mozgatja meg őket egy olyan nő, aki a tetszeni akarástól teljesen meg tud szabadulni. Persze, fontos, hogy megfeleljünk Isten elvárásainak, de ha családban élünk, egymásnak is meg kell felelnünk, és itt a férj-feleség kapcsolatban fontos az, hogy a vonzalom sokáig fennmaradjon.
Még egy fontos téma női szemszögből a saját testünkkel való törődés, ami a párkapcsolatunk miatt szintén fontos, mégsem szabályozza a kérdést például a Biblia. Ha egy nő teljesen megszabadul a női hiúságtól, akkor lehet, hogy a férje érdeklődését is elveszti hosszú távon.
Kedves Gondnoknő!
Tegnap esti hozzászólásod egy szép összegzése ennek a kis eszmecserének! 🙂
Méltó lezárása a témának.Talán csak egy dolgot emlitenék meg még igy a vita végén,egy kifejezést amit Washer is nyomatékosan használt az előadásában:az ÉRZÉKISÉG fogalma.Ez egy nagyon fontos szempont,nem is ragoznám hiszen Washer kifejtette miért elfogadhatatlan egy hivő nő számára az érzékiség sejtetése…De most ebbe nem mennék bele,benne van az előadásban.Ha valaki rászán egy órácskát a videó megnézésére akkor sokat megtanulhat erről a dologról.Mellesleg azt is láthatjuk,hogy Washer tud lazán viselkedni(pozitiv értelemben)és jó humora is van. 🙂
Ergo:számomra nagyon jó zárszó a témában a tegnap esti hozzászólásod és köszönöm,hogy részt vettél néhányunkkal együtt a téma körüljárásában!
Azt viszont sajnálom,hogy rajtad kivül más nő nem szólt hozzá.
Látom,hogy a blog továbblépett,új poszt van.Én is lapozok egyet.
Lehet,hogy a jövőben lesz még alkalom erre vagy hasonló témára eszmecserét folytatni.
A ruhabojtok témája – szó szerint az ima-emlékeztető – annyira megdöbbentett (pont előző napokban készítettem VALAMIT ! amit azóta boldogan viselek, a hatása nagyon meglepett!) hogy ilyenkor teljesen megnémulok … „talált, süllyedt” 😀
…közben a viharok miatt, meg saját „szocproblémám” (a saját internet kapcsolatom hibája) miatt, távol voltam, és látom most a gyönyörűen kibontakozott beszélgetéseket, milyen jó, hogy nem kotyogtam közbe 🙂
Egy IGAZÁN jó közösségben, a Jakab 5.16 működik „valljátok meg egymásnak bűneiteket” – ami itt is hasonlóan előbb, fent 🙂
Ha heti rendszerességgel találkozik egy kis valóban hívő közösség – álom ? alakuló gyönyörű valóság ? – tagjainak SEMMI titkolni valójuk nincs, sőt (eszembe jut, Lee Preston homoszexuális életének megvallása egy kis gyülekezetben, majd arra válasz az egyik fiútól: „legszívesebben lekevertem volna neked egyet, aztán arra gondoltam, hogy mit bocsátott meg nekem az Isten”… és odament hozzá, átölelte) miközben napjainkban épp a problémák elkendőzése folyik 🙁 Szerintem ma is megesik rajtunk az Úr Jézus szíve, mert „olyanok, mint a pásztor nélküli juhok” …
MG a hűség nehézségéről amit a valóság bizonyít csak azt tudom mondani, hogy sajnos kevés az olyan valódi házasság, amelyben csak egyre szorosabbá válik a kötelék: szerintem egy kezünkön meg tudjuk számolni azokat az IDŐS párokat – a neten egy-egy videóban néha látszik Derek Prince és felesége Ruth – akiknek élete Istenben fonódik össze, az eggyé lett test csak ráadás 🙂 Néha egy buszra ha felszállnak, vagy 1 ilyet tudok ismeretségi körben. A kötelék lazulása, hűségprobléma fel sem merül, mert csak a szorosabbá válás folyik/folyhat, látva az eredményét! EZ Isten terve, mi mondtunk ennek ellent, amikor a „keresi a párját” a kapcsolatok természetesnek VETTÜK: most már látom, és már csak annak tudok örülni, hogy múlt időben.
Egyébként a női öltözködés volna hivatott arra, hogy különbözőek legyünk mi magunk, „változatosak” a másik nem számára, mindig megújulva (mert a divat nem egy „követő”, utánzásos műfaj, szerintem):
Mennyire különböző egy lány vagy asszony
– egy virágos blúz- vagy nagy ingben, bermudával (vagy szoknyával)
– ez lehet egy laza fehér ing is, feltűrt ujjal (lenge anyagból is vagy anyagában mintással – fehér a fehérben, kedvencem)
– nadrágkosztümben ősszel, akár nyakkendővel, kalappal
– bő szoknyás kosztümben, mert lehet nemcsak egyenes, zakóval, váltott felsőkkel
stb. és általában a JÁTÉK ezzel, ami szerény pénztárcával majdnem megvalósíthatatlan. (Elnézést kérek a részletekért, de nem folytattam, pedig lehet 🙂 ugyanis 15 éves koromtól magam varrtam a ruháimat, később mindenféle kiegészítőt – táskákat, kalapot – csináltam, cipődivatot vállalkozásban, és tervező műhelyt, gyártó ágazatot hoztam létre … nem volt ízlésben anya-lánya vita, mert mindketten vásároltak nálam … de ez csak felvillant néhány évre az életemben: a fontosságát viszont nagyon ismerem 🙂 )!
Ha azt nézzük, hogy az egész világ milyen gyönyörű, változatos, hogy virágok „lehetnek” szépek akkor vajon miért nem lehetnek gyönyörűek – és változatosak – a lányok, az asszonyok? Sőt, feladatunk ez …
Amikor távol voltam az „egyháziaktól” és szinte „bibliám” volt egy valószínűleg Szentlélekben megújult szerző könyve (Győzedelmes élet) ronggyá olvasva találtam egyik nagynéném könyvtárában, van egy fejezete: „A ruha vallása” amit boldogan fedeztem fel. Tetszett, amikor a hívő keresztényeket figyelmezteti: azért mert hiszel, neked nem állott levegő és avult napsugár jut… Lehet ezt konvertálni az öltözködés stílusába is!
Én csak úgy fogalmaztam mindig, hogy „a ruha nem külsőség” mert a megújulás lehetősége, illetőleg annak kifejezése.
——————————————————
És végre a ruhabojtok … csak kerülgetem, majd a végén 🙂
Nekem is – ahogy Ádám írja az asszonyokról – vannak kártyáim, de fixen! Most csak kettőről: az egyik az ágyam mellett odaragasztva a szekrényre (nem kímélve azt) amit csak én látok, a párnámról: ISTEN lefegyverezte a fejedelemségeket és hatalmasságokat, Krisztusban diadalmaskodott … Kol 2.15 és a konyhában, a SÓ 🙂 felett, a szekrényen szintén: JÉZUS neve a kártya hátterén és előtte az írás „…mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és ezért általa van az ámen is… ” 2Kor 1.20
Végül beszámolok arról, amit a bojtokat illetően priviben szerettem volna – kivételesen – mesélni Ádámnak. Amit csináltam, azt a cikket kb. egy héttel megelőzően! Tehát már készen volt, amikor ez megjelent!
A katolikus „feszület” témájánál írtam erről, hogy milyen van nekem, illetve nincs viszont mennyire szeretném akár az ágyam fölé tenni a Jézus valódi arca c.videóban a lepelről „kivett” VÉRT … „vedd ki a vért” hangzott a kérése a kutatónak, nem nyomtattam ki, nem rémítek ezzel senkit hogy LÁTNI és érzékelni szeretném … folyamatosan!
Belenéztem egy kis füzetbe, ott egy ígéretbe, amit Szent Brigittának adott Jézus (anélkül, hogy annak hitelességét megkérdezném, főleg megkérdőjelezném, nem azért mert vakon fogadom el, hanem azért, mert az Úr Jézus alig VÁRJA hogy elhalmozzon ajándékaival: ez az, ami hitelesíti számomra ezt az üzenetet) és miután olyan SÚLYOS helyzetben vagyok, ezt a dolgot megragadtam … A súlyos helyzetre nézve pedig Pió atya mondata jut eszembe: legyen neked gyanús, ha nem vagy az ördögtől betámadva… szóval, nagyon. És miután azt gondolom, hogy én végleg és erősen gyökereztem, hogy „soha semmi nem szakíthat el szerelmétől” … így tehát ott vagyok támadva ahol csak lehet (a családomban) tehát nagy szükségem van a kegyelemre.
Egy (barnás)vörös színű karkötőt varrtam pertliből, csomókat kötöttem, és összevarrtam a végeit. Most külön örülök annak, hogy SEMMILYEN belépőt, SOHA nem fogadtam el a csuklómra, sem bélyegzőt, hogy „kifizettem a belépőt”: akkor oda inkább nem mentem el! Miután LESZ egy bélyeg, amit majd „kötelező” lesz felvenni … arra gondolva – hogy el ne felejtsem – ezért ezzel már jó előre kondicionáltam/kondicionálom magam. Így tehát a „megkímélt” 🙂 csuklómon Jézus hétszeri alkalommal történt vére-hullatását HORDOM!
Mikor csak gondolkoztam ezen, még egy kis pötty tépőzárral terveztem, hogy ne jöjjön le, de nem volt rá szükség, mert a csomókat lazítva szorosabbá válik 🙂 és még a Balatonban sem jött le 🙂
Nem feltűnő, ilyen kis madzagokat szoktak lányok hordani, sok évvel ezelőtt találtam gumi-karkötőt, „TRUTH” felirattal, majd egy másikat „PEACE” felirattal, egy rövid ideig (míg meg nem untam) hordtam ezeket.
DE ezt meg nem unom! 🙂 Sőt, a szívemben olyan változást hozott, annyira örülök, hogy így odakötöttem magam – a csomókkal – Jézus véréhez … és annyira örülök, hogy most írt a bojtokról Ádám 🙂 Köszönöm … hasonló piros árnyalat, mint a képernyőn az „elküldés” gomb 🙂