„A fáraó ezt kérdezte Jákóbtól: Hány éves vagy? Jákób azt felelte a fáraónak: Vándorlásom éveinek a száma százharminc esztendő. Életem rövid volt, tele rossz napokkal. Nem értem el atyáim vándorlása éveinek a számát. Majd áldást mondott Jákób a fáraóra, és eltávozott a fáraó elől.” (1Móz 47,9-10) „Márpedig minden vitán felül a nagyobb áldja meg a kisebbet” – mondja a Zsidókhoz írt levél szerzője (Zsid 7,7). Itt az egyiptomi birodalom ura fogadja saját országában a hozzá utazó nomád pásztort, hogy kisegítse őt az éhínség miatti biztos halálból. Minden földi értelemben a fáraó van felül, Jákób...
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
áldás
Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (33) – Megmenekült a lelkem
„Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Móz 32,31) Jákób áldott volt, mégis áldatlannak érezte magát. Lábántól ökrökkel, szamarakkal és juhokkal, szolgákkal és szolgálókkal jött el. Két tábort is tudott belőlük csinálni. Ézsau közelsége azonban áldatlanságára emlékeztette. Hiába kapta meg az atyai áldást, az Isten áldása hiányzott az életéből. Nem az anyagi áldás, hanem az Isten arca és az abból sugárzó békesség. Ézsauhoz közeledve Jákób szíve bűntudattal és félelemmel telik meg. Megmosolyogni való igyekezettel...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK