Erosz a különbözőség szeretete: a világban lévő másság és „hierarchia” teszi rendkívül erőteljessé. Erosz akkor van igazán elemében, ha legalább kettő közül választhat, és választását a másik értéke motiválja. Erosz szívesen mondja, hogy szeretetének egyik tárgya szebb, jobb vagy igazabb, mint a másik. A választás hiánya viszont Eroszt egy idő után közönyössé, szárnyaszegetté teszi. Erosz számára a férfi és nő kapcsolata a legizgalmasabb, hiszen mindkét nem számára az ellenkező nem mássága jelenti a megkülönböztető értéket. Erosz esetében tehát a másság elsősorban a heteroszexuális vonzalom.

Az emberiség nem elhanyagolható hányada számára az erotikus vonzalom mégis elsősorban (vagy kizárólag) a saját nemükhöz tartozók felé nyilvánul meg. A homoszexuális erosz tehát úgy tűnik, nem a különbözőség, hanem az azonosság szeretete, ahogy a neve is utal rá. „Meleg” embertársaink arról számolnak be, hogy számukra a szerelem ugyanolyan intenzív, ugyanolyan ellenállhatatlan, és ugyanolyan izgalmas, mint a többség számára, akik az ellenkező nemmel kapcsolatban élik ezt át. Mi akkor az igazság?

Azt gondolom, nincs jogunk megkérdőjelezni a homoszexuális erosz erejét, és azt sem, hogy az valódi vonzalom. Igazságtalan azt mondani, hogy a saját nemükhöz vonzódó emberek csak és kizárólag valamiféle testi, szexuális cselekedetre vágynak. Való igaz, hogy a homoszexuális kapcsolatok lazábbak és rövidebb ideig tartanak – legalábbis a statisztikák szerint –, mint a heteroszexuális kapcsolatok, de ne feledkezzünk meg arról, hogy vannak hűséges homoszexuális kapcsolatok, ugyanakkor számos heteroszexuális ember váltja rendszeresen partnereit.

A kérdés az, hogy egy homoszexuális kapcsolat milyen módon lehet valódi másság, hogyan lehet a különbözőség szeretete. Erre viszonylag egyszerű a válasz. A saját neme felé vonzódó ember is különbséget tesz a nemek között (még ha ez a különbségtétel meghökkentő is), és nem vonzódik saját nemén belül sem mindenkihez (ahogy a heteroszexuális vonzalom sem irányul mindenki felé a másik nemből). A homoszexuális ember számára éppen a saját neméhez tartozó a „más”, és az ellenkező nem tagjaiban nem találja azt a „másságot”, mely belőle erotikus vonzalmat váltana ki. Valódi erosszal van tehát dolgunk.

Izgalmas kérdés viszont, hogy ezekben az esetekben egy férfi miért egy másik férfit, egy nő pedig miért egy másik nőt érez másnak. Az identitás igen bonyolult kérdés, melynek talán egyik legösszetettebb aspektusa a nemi identitás kifejlődése. Vajon mitől érzi magát egy férfi férfinak, és mitől érzi magát egy nő nőnek? A homoszexualitás etiológiájával kapcsolatos tudományos kutatások még nem zárultak le, de már most határozottan kimondható, hogy a családi szerepek, gyerekkori traumák, lányok esetében szexuális bántalmazás illetve férfiakkal kapcsolatos csalódások, fiúk esetében az apa hiánya és egy domináns anya, valamint korai homoszexuális élmény gyakran összefüggésbe hozhatók a homoszexuális hajlam kialakulásával.

A másság vonatkozásában azonban Daryl Bem EBE-teóriája („Exotic Becomes Erotic”) külön is figyelmet érdemel (Exotic Becomes Erotic: A Developmental Theory of Sexual Orientation, 103 PSYCHOL. REV. 320, 1986). Bem szerint a nemi identitás kialakulása (tehát a homoszexuális hajlamé is) gyerekkorban kezdődik, amikor a saját nemmel való azonosulás normális esetben megvalósul. A másik nem ekkor „egzotikusnak” számít, és kamaszkorban az egzotikus válik majd erotikussá. Ha azonban gyerekkorban probléma van a saját nemmel való azonosulással, például a kisfiú mindig csak lányokkal játszik, éppen a saját nem válhat egzotikussá, ami azt eredményezi, hogy kamaszkorban nem a másik, hanem saját neme felé fog erotikus vonzalmat érezni.

Keresztények gyakran kifejtik azt a meggyőződésüket, hogy a homoszexualitás (beleértve a leszbikus hajlamokat is) természetellenes vonzalom. Ezalatt általában azt értik, hogy egyes embereknél a természetes nemi önazonosság sérül, ezért számukra a többi ember „mássága” is saját identitás-zavaruknak megfelelően változik. A másság a saját nemükkel való azonosulás terén alakul ki először, az erotikus vonzalom csak ehhez igazodik. Tehát nem az erosz ereje, hanem annak iránya módosul, nem kis ijedtséget és szenvedést okozva azoknak, akik ezt önmagukban észlelik. Ez a nézet könnyen összeegyeztethető az EBE-elmélettel, de elsősorban inkább a Bibliára támaszkodik. „A természetes érintkezést felcserélték a természetellenesre…” (Róm 1,26-27)

Azok a keresztények, akik szeretettel kezdik el napjaikat – és vannak ilyenek is! –, nem ítélni, hanem gyógyítani akarnak. Ők nem lesznek soha homofóbok, mert önmagukat is a sokféle céltévesztett erosztól megmentettnek tekintik. A céltévesztett eroszt azonban nem fogják helyeselni, mert azt önmagukban is elutasítják. De megértéssel fordulnak azokhoz, akik szabadulásra vágynak. Tapasztalatból tudják, hogy a lélek gyógyulása lehetséges, de azt is, hogy az nem mindig egyszerű.

***

A bejegyzés az Erosz nyomában c. esszékötetem egyik fejezete. A könyv a Harmat Kiadónál vagy könyvterjesztőknél megvásárolható. Ár: 1200 Ft.

9 hozzászólás a “Másság” bejegyzéshez

  • Szabados Ádám says:

    A következő két hétben csak hébe-hóba leszek jelen a blogon. Megjelennek majd új cikkek, de a kommenteket sem jóváhagyni (új kommentelő esetében), sem megválaszolni nem fogom tudni.

  • Kal says:

    Ez a reklám ízű bejegyzés egy új poszt megírására inspirált: http://kaleidoscope.blog.hu/2012/07/13/megelhetesi_homofobia

  • guyana says:

    Az első normális (átgondolt, sablonok és előítéletek nélküli) keresztény cikk homoszexualitás témában. Köszönöm!

  • Sára says:

    Kedves Ádám!

    Bocsánat, amiért tegeződöm, ha illetlenséget sugall, váltok, csak így személyesebbnek/bizalmasabbnak gondolom a hozzászólást.

    Remélem olvasod majd ezt a kommentet. Előre elárulom, hogy számomra személyesen is fontos témáról van szó, amiről egyelőre nem akadt alkalmam keresztény felnőttel kielégítően beszélni. Nem szeretnélek magammal traktálni, de leírom egy részét a gondolataimnak, és felteszek pár kérdést. Előre leszögezem, hogy ilyen kérdéseket első sorban így tehát Istennek teszek/tettem fel, de úgy érzem megnyugtató emberi válasz híján vagyok.

    (Nem vagyok meleg.) A cikked eleje nagyon tetszett, az utolsó bekezdés is. De a homoszexualitás magyarázatában kételkedem. Tudom, hogy sokéves cikk, így nem tudom, mennyiben változott a véleményed azóta, de ez az, amit lényegében keresek. Tehát, az alapján hogy ‘a fiú csak lányokkal játszik’ vagy mondok mást, egy lánynak ‘csak bátyjai vannak és ezáltal fiús lesz’ nem jelenti azt, hogy ők melegek lesznek. És ez alapján könnyen össze lehet keverni a melegeket a transzneműekkel, nem? Mert ők azok, akik nem tudnak a saját nemükkel azonosulni, és ellentétes neműnek érzik magukat. A meleg férfi férfinak érzi magát, és van köztük olyan, aki férfiasabb, mint némelyik nőkhöz vonzódó férfi. Ennek fényében nem értem azt a bekezdést. Én úgy tudom, a genetikában keresik újabban a magyarázatot, de nem tudok semmilyen megdönthetetlen bizonyítékról.

    Mit gondolnak a keresztények az aszexualitásról? (Szexuális vonzalom teljes hiánya, határozottan nem egyenlő a cölibátussal. Van, aki emellett aromantikus is – és így romantikus érzelmeket sem táplál más iránt. Szeretni ugyanúgy képesek, csak szerelmet VAGY ‘eroszt'(?) nem éreznek. Néha egyiket sem.)

    Azt hiszem egy másik cikkedben olvastam, de a homoszexualitás biztos megváltoztatható? Mármint én ha akarnék se tudnék most meleg lenni, aztán heteróvá válni. Hiszem, hogy megtértem Istenhez, de… ez egyáltalán nem változtatott a szexuális beállítottságomon.

    Végül tanácsot szeretnék kérni. Mit gondolsz, kérdezhetek-e az én személyes kérdésemről egy hittantanárt vagy papot, vagy inkább ne terheljem le őket a magam gondjaival? Ha nem lennék hívő, nem lenne lelkiismereti kérdés, DE nem bánom, hogy az, sőt. De úgy érzem, Isten így is szeret. Nem hiszem és nem is akarom azt hinni, hogy “ezért” jut bárki pokolra, ha emellett jó ember és követi Jézust.

    Ne haragudj, amiért ilyen hosszú lett, remélem érthetően tudtam fogalmazni. Tényleg ne haragudj, további kellemes vasárnapot!
    Üdv

  • dzsaszper says:

    Úgy látom, a hozzászólásom a sok Ádám által írt cikkre mutató link miatt moderálósorba került.

    Addig is:
    A jobb oldalon a keresés a homoszex szótöredékre is tökéletesen működik 🙂

    A kérdés kicsit más tárgyalást igények keresztény közösségen belül és kívül:

    Ha valaki Isten szavát elfogadja legfőbb tekintélynek, és Isten akaratát keresi mindenek előtt, azzal a Szentírás vonatkozó szakaszairól érdemes beszélgetni — ld. pl. Ádám “A keresztény szexuális etika néhány sarokköve” illetve “Az evangéliumi hozzállás a homoszexualitáshoz” c. posztját. Számomra különösen fontos, hogy “Isten megteremtette az embert, saját képmására, az Isten képmására teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.” (Teremtés könyve 1:27), majd ezután látta, hogy minden, amit teremtett, igen jó (1:31), illetve a házasság alapigéje: “Ezért a férfi elhagyja apját és anyját és feleségéhez ragaszkodik, s a kettő egy test lesz” (Teremtés könyve 2:24), valamint az ahogy Pál apostol az Ef 5:31-32-ben ezt Krisztusra és az egyházra vonatkoztatja. A férfi és nő házassága tehát, ha töredékesen is, de Krisztus és az egyház szövetségét ábrázolja ki, amiben lényeges a két különböző nem és a nemekhez kapcsolódó különböző szerepek.

    Ádám óriási munkát fektetett be a mai kultúra elemzésébe (ld. pl. a “Téves előfeltevések a homoszexualitással kapcsolatban”, “Torzító narratívák homoszexualitás-ügyben”, “Áldozatok az identitáspolitika oltárán” című posztokat.) Nem keresztényeknek is megemlíteném, hogy a férfi és nő szövetsége egy keresztény ember számára az Isten és népe szövetségének szimbóluma, de itt inkább a reprodukciót, a társadalom öfenntartását és a nemi szerepek gyermeknevelésben betöltött szerepét firtatnám.

    Ami a genetikát illeti, érdemes az egypetéjú és kétpetéjű ikreken vett kísérletekre keresni — tömören: genetikai hajlam valóban van, de ez nem mindent eldöntő faktor, hanem egy tényező, a neveltetés, a gyermekkori traumák mind mind szintén bizonyíthatóan tényezők — önmagában a genetikai adottság még nem dönt el semmit. Ajánlom figyelmedbe dr. Falus András, a Semmelweis Egyetem Genetikai Sejt és Immunbiológiai Intézet igazgatójának 2003-as elődását a (református) Parókia portálon — link külön bejegyzésben, most el szeretném kerülni a moderálósort a blogszünet alatt — azzal a megjegyzéssel, hogy 2003 óta nyilván sok víz lefolyt a Dunán és nyilván nem a legfrisebb kutatási eredmények alapján készült az előadás.

    Végül, ajánlom figyelmedbe Ádám “Homoszexuális hajlamú testvéreimnek” posztját illetve az “Így is lehet? (1)”, “Így is lehet? (2)”, “Így is lehet? (3)” posztokban található interjút különösen akkor, ha a környezetedben van akit közvetlenül érint a kérdéskör.

  • dzsaszper says:

    Akkor csak lassú volt a blogmotor, vagy Ádám gyorsan jóváhagyta a kommentemet 🙂
    Itt az ígért link dr. Falus András 2003-as előadására.
    http://www.parokia.hu/v/bun-vagy-betegseg/

  • Sára says:

    Kedves Dzsaszper!

    Úgy tűnik sikerült jól időzítenem 😀 De köszönöm a linkeket, meg a levezetést is, sokat segítettél vele. És köszi, hogy kedves voltál, mindenképp utánajárok még ennek a témának.

Hozzászólás

Moderálási elvek
Új hozzászólók kommentjei és a több linket tartalmazó kommentek automatikusan moderálósorba kerülnek. Moderálási elveimről a Magamról fül alatt lehet olvasni.
Archívum