Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Egyén

Adventi liturgiánk

A mostani adventi időszakban Dórámmal egy liturgikus imakönyvet használunk, amit texasi barátainktól kaptunk, teleírva kedves jókívánságokkal. Ez az imakönyv segít ráhangolódni arra, hogy megfelelőképpen imádjuk az Isten Fiát, akinek a megtestesülését ünnepeljük minden Karácsonykor. Ez ugyanis egyáltalán nem mindig sikerül. A liturgia szavakat ad a szánkra, amelyeket időnként nehéz megtalálni önmagunkban, pláne az ünnepi rohanásban. Ezek a szavak most pont úgy mosnak át, ahogy a mindennapi mosakodás, és hasonló rutinszerű elköteleződést is kívánnak. A napi szövegmennyiség elolvasása kb. 20-30 percet vesz igénybe, mert sok elemből áll.

bővebben

Hodász Andrásnak válaszolunk

A Tűzfal podcast negyvenegyedik részében Hodász András „Égbekiáltó bűn a homoszexualitás?” című youtube videójára reagálunk. Ha emlékeztek, írásban már válaszoltam a videóra, de most Bolyki Lacival együtt szóban is megtesszük. Azért, mert fontos. Fontos, mert András az egyik cikkemmel vitatkozik, de nem hangoznak el az érvek. Fontos, mert a videó súlyos kérdéseket vet fel és sokakra hatással van. Fontos, mert örök sorsokról van szó. A beszélgetésünket megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is. Ha tetszett, iratkozzatok fel a...

bővebben

C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei

A Tűzfal podcast harminchatodik része is az ördögről szól, de kissé könnyedebb, viszont jóval személyesebb formában, mint az előző. Lewis népszerű könyvéről beszélgetünk, amely egy Csűrcsavar nevű ördög beosztottjához, Ürömvölgyihez írt fiktív leveleit tartalmazza. A levelekből közvetve sokat megtudhatunk a lekünkért folyó háború apró részleteiről. A beszélgetést megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.

bővebben

Szabad-e megsértődniük a keresztényeknek, amikor Jézust gúnyolják?

Az olimpiai megnyitó blaszfém jelenetei világszerte kifejezetten meglepő, nem várt mértékű felháborodást szültek, viszont a metronóm mérhető pontosságával érkeztek rá azok a nagyon is várható reakciók, amelyek leszidták a keresztényeket ezért. Van, aki azon akadt ki, hogy más keresztények kiakadnak az istentelenségen, holott annak is örülhetnénk, hogy Jézus egyáltalán téma lett. Van, aki felháborodva arra emlékeztetett, hogy a valódi keresztényeknek nincs idejük felháborodni, mert a valódi keresztények a szegények etetésével és a gyengék felemelésével vannak elfoglalva. Van, aki szerint a keresztények reakciója bárdolatlan csődületet, hitbuzgalmi köpködést, sőt, homofób, már-már genocíd közhangulatot eredményezett. A központi motívum ezekben a megszólalásokban a felemelt ujj, amely arra emlékeztet, hogy a keresztényeknek nem lenne szabad megsértődniük, és kifejezetten ostobák, ha mégis megsértődnek. Látszik más közös szál is, de azt talán majd máskor elemzem.

bővebben

Kétféle módja annak, hogy ne legyünk önmagunk

Most egy olyan bekezdés következik, ami elsőre nem biztos, hogy érthető lesz, de ha kibontom, némelyeknek akár az életét is teljesen megváltoztathatja. A halálos betegség (Göncöl Kiadó, 1993) című könyvében Søren Kierkegaard ezt írja az Énről: „Az Én [Selv, Selbst] olyan viszony, amely önmagához viszonyul, vagy a viszonyban az, hogy a viszony önmagához viszonyul; az Én nem viszony, hanem az, hogy a viszony önmagához viszonyul. Az ember a végesség és a végtelenség, a mulandó és az örök, a szabadság és a szükségszerűség szintézise, röviden szintézis. A szintézis két dolog viszonya.” (19) Elmondom, miért fontos ez a néhány bonyolult mondat.

bővebben
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK