Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Bibliai teológia

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (21) – Felkavaró

„Ha valaki rabszolgáját vagy rabszolganőjét úgy megüti bottal, hogy az meghal a keze között, annak bűnhődnie kell. De ha egy vagy két napig még életben marad, ne bűnhődjék az ura, hiszen a saját pénzéről van szó.” (2Móz 21,20-21)

Vannak olyan mondatok a Bibliában, amelyeket zavarunkban néha legszívesebben elrejtenénk, nehogy egy kétkedő vagy hitetlen ember véletlenül meglássa. Ez a két mondat pont ilyen. Először is mit keres a Tórában a rabszolgaság intézménye? Miért engedélyez ilyet a Mindenható? Hogy szabályozhat olyan gonosz intézményt, mint a rabszolgaság? Másodszor mi az, hogy ha a rabszolga nem hal bele az ütésbe, akkor az ura büntetlen marad, hiszen csak az ő pénze bánja? Hogyhogy büntetlen marad? Miért marad büntetlen? Mi ez egyáltalán? És hogy kerül a Bibliába?!

bővebben

Parancs fegyverletételre

A keresztények elbizonytalanodtak, ezért egyre ritkábban van szó arról, hogy Isten megtérésre szólítja fel a világot, amely engedetlenségben él vele szemben. Az evangéliumot is úgy ajánljuk az embereknek, mint pusztán egy lehetőséget, amelyet ha kedvük van, megragadhatnak, de semmiképpen ne vegyék tolakodásnak, hogy előhozakodunk vele. Ez lehetne bölcs taktikai meggondolás is, de félek, többről van szó. Az evangéliumot természetesen senkire sem kényszeríthetjük, és nem is a világ elítélése a feladatunk, hanem a kegyelem hirdetése, hiszen mi is kegyelmet kaptunk. Ez mégis időnként olyan értelemben tesz bennünket megengedőkké, ahogy Isten nem megengedő. Nemcsak a lázadást „engedjük meg” a világnak, ahogy Isten, hanem a lázadás világi értelmezését is. Ilyenkor akaratlanul is felmentjük a világot a felelőssége alól, ahelyett, hogy az Istennel való megbékélését sürgetnénk (2Kor 5,20). Hadd mutassak négy mondatot az Újszövetségből, amelyből teljes mértékben hiányzik ez a félreértelmezett nagyvonalúság.

bővebben

Megjelent: Az apostolok hagyománya

Tegnap kijött a nyomdából Az apostolok hagyománya című monográfiám a L’Harmattan Kiadó gondozásában, a Károli Könyvek sorozat részeként. A kötet közel áll a szívemhez, mert egy évtizedes gondolkodás és nagyjából öt évnyi intenzív kutatómunka gyümölcse. A Libri a borítószöveggel ajánlja: „Szabados Ádám könyve két nagy kérdésre keresi a választ: beszélhetünk-e történetileg igazolható normatív hagyományról az egyetemes egyház életében, és ha igen, hogyan lehet körülhatárolni ezt a hagyományt. A szerző szerint mindkét kérdésre az apostoli tekintély adja meg a választ. A könyv három nagy részből...

bővebben

Halál, istenképűség, emberiség(ek) és kozmológia: gondolatok Nagy Gergely felvetéseihez

(Az alábbi cikkem az Evangelikál Csoport honlapján jelent meg.) Néhány gondolat erejéig szeretnék hozzászólni ahhoz a teológiai vitához, amely Nagy Gergely Ádám elsőségével kapcsolatos felvetései körül bontakozott ki az Evangelikál Csoport honlapján. (Aki a vitát követi, ismeri már ezeket, úgyhogy eltekintek a részletezésüktől.) Gergőt tisztelem az apologetikai munkájáért, hálás vagyok a bátorságáért és a kreativitásáért, amit az evangélium szolgálatába állít. Az Ádám elsőségét megkérdőjelező felvetéseit is ennek a fényében látom. Gergő érdeme, hogy nyitottan vizsgálja a bibliai szöveget és...

bővebben

A pogányok megtérése bizonyítja, hogy Jézus a zsidók Messiása?

Jézus Messiás-volta mellett az egyik legerősebb érvet egy Messiás-hívő zsidó prédikátortól hallottam. Az érv rendkívül egyszerű, mégis el kell gondolkoztasson minden zsidót – és nem csak zsidót. Az elmúlt évezredek vallástörténetében az egyik legfurcsább jelenség az a szinte megmagyarázhatatlan tény, hogy a világ lakosságának nagyjából harmada (névleg vagy szívből) azt vallja, hogy egy kis nép (a zsidók) Istene (JHVH) az egyetlen igaz Isten, az ég és a föld teremtője, és ehhez az Istenhez egy zsidó rabbin, a názáreti Jézuson keresztül vezet vissza az út, aki a Dávid fia, a világ ura és...

bővebben
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK