Bibliai teológia Archives - Oldal 4 a 24-ből

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (14) – A megtisztulás ára

2023. június 29. | Bibliai teológia, Divinity, Egyén, Exegézis, Spiritualitás | 0 Hozzászólások

„De aki szegény, és nem telik neki ennyire, az hozzon egy bárányt jóvátételi áldozatul felmutatásra, hogy engesztelést végezzenek érte, ételáldozatul meg egytized véka olajjal gyúrt finomlisztet és fél liter olajat. Hozzon két gerlét vagy két galambot is, ahogyan telik neki, az egyiket vétekáldozatul, a másikat égőáldozatul.” (3Móz 14,21-22)

Isten tisztaságot várt el népétől. A rituális tisztaság fontosságát mutatja, hogy a mózesi szövetség alatt élő zsidóknak a poklos betegségek után többszörös tisztulási szertartáson kellett átmenniük. Az első szertartás azt tette lehetővé, hogy bemehessenek a táborba (2-8), a második azt, hogy elmehessenek a sátorhoz (9), a harmadik után visszatérhettek a nép közösségébe (10-20). Az összetett, háromlépcsős tisztulási rituálékhoz különféle eszközökre (cédrusfa, bíborfonál, izsóp), állatokra (bárány, madár) és cselekedetekre (megborotválkozás, megfürdés, madár megölése, elengedése) volt szükség.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (13) – Tiszta és tisztátalan

2023. június 15. | Bibliai teológia, Divinity, Elmélkedések, Exegézis, Spiritualitás | 3 Hozzászólások

„Ez a gyapjú- vagy lenruhán, vásznon, szöveten vagy bármilyen bőrholmin levő poklos kiütés törvénye; ennek alapján kell tisztának vagy tisztátalannak nyilvánítani.” (3Móz 13,59)

A fejezet nagy gonddal részletezi, hogy hogyan lehet megkülönböztetni a tisztátalanságot okozó fertőzést attól, ami nem az. Táhér (טָהֵר): tisztának lenni. Tamé (טָמֵא): tisztátalanná válni. A különbségtétel a Tóra szerint elengedhetetlen, hiszen a Király lakhelyéről van szó, ahol a tisztátalan nem érintkezhet a szenttel, csak gondos tisztulási szertartások után. Minden izráelinek emlékeznie kellett a tisztaság fontosságára, hogy ne felejtsék el: maga a Szent lakik közöttük.

bővebben

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (10) – Tragédia a szentek szentjében

2023. június 1. | Bibliai teológia, Divinity, Elmélkedések, Exegézis, Spiritualitás | 3 Hozzászólások

„Ekkor tűz csapott ki az Úr színe elől, és megemésztette őket; meghaltak az Úr színe előtt.” (3Móz 10,2)

Alighogy felállt az ároni papság, és az áldozati rendszer, amely lehetővé tette, hogy a szent Isten Izrael népe között lakhasson, váratlan tragédia történt. Áron két fia, Nádáb és a Abíhú „idegen tüzet” (אֵשׁ זָרָה) vittek be a legszentebb helyre, az ÚR pedig halállal sújtotta őket. Valószínűleg arról lehetett szó, hogy nem a megfelelő időben, nem a megfelelő áldozatot vitték, és illetéktelenül egészen a szentek szentjébe, Isten tróntermében hatoltak be, amire nem volt felhatalmazásuk.

bővebben

Miért halt meg Jézus? (teljes sorozat)

2023. május 7. | Bibliai teológia, Divinity, Exegézis, Rendszeres teológia | 3 Hozzászólások

Néhány éve egy cikksorozatban körüljártam, hogy az Ószövetség milyen előképekkel építi fel azt a narratív keretet, amelyben Jézus halálát az Újszövetség értelmezi. Egy másik hosszabb cikksorozatban harminc példán keresztül azt mutattam meg, hogy az egyházatyák számára magától értetődő volt a helyettes bűnhődés, vagyis hogy Jézus a halálával a bűneink jogos büntetését szenvedte el. Az alábbi cikksorozatban pedig azt vettem sorra, hogy az Újszövetség legfőbb apostolai és evangélistái hogyan értelmezték Jézus halálának jelentését és jelentőségét. Péter, János, Pál, a Zsidókhoz írt levél szerzője, valamint Máté, Márk és Lukács egyaránt helyettes bűnhődésként értelmezték azt. Itt egyben olvasható mindegyik rész.

bővebben

A fundamentum

2023. április 26. | Bibliai teológia, Divinity, Egyén, Exegézis, Közösség, Rendszeres teológia, Spiritualitás, Teológia | 6 Hozzászólások

Valaki azt írta az egyik Jézus haláláról szóló posztom kapcsán (kissé epésen, de nem teljesen indokolatlanul), hogy beakadt nálam a lemez. Igaza van! Nagyhéten a szívem közepét találta el a Krisztus helyettes engesztelő áldozatát ért gúnyos támadás, belém mart és kiélesített. Úgy éreztem, most egy ideig én sem akarok másról tudni, csak Krisztusról, róla is mint a megfeszítettről. Azt éreztem, hogy nem hagyhatom annyiban, nem maradhat megválaszolatlanul, hogy a hitem legdrágább kincsét, Jézus bűneimért folyt vérét közönségesnek tartsák, Isten igazságát, amely a golgotai kereszten magára vette az adósságaimat, vérszomjnak nevezzék, és a kegyelem legcsodálatosabb, legszentebb, legfelszabadítóbb örömhírét éppen Krisztus halálának ünnepén a kegyetlenség evangéliumának nevezzék. Ráadásul nem ateista Dawkins-tanítványok, akiktől megszoktuk, hanem az ő vulgáris érveiket egy az egyben felkaroló keresztény prédikátorok. Nem, nem, nem!

bővebben