Van egy új, szövevényes, de kifejezetten érdekes jelenség a világban, amit röviden a következőképpen tudnék összefoglalni. A radikális feministák egykor megalázónak tartották a patriarchális elveket valló kereszténységet, ezért összefogtak a melegmozgalommal és együtt, a kulturális intézmények elfoglalásával a világra szabadították a nemek binaritását és biológiai meghatározottságát tagadó transzmozgalmat. (A történelmi kapocs vitathatatlan, gondoljunk csak Simone de Beauvoir, Michel Foucault, Kate Millett vagy Judith Butler szerepére a queer- és genderelméletek születésében, vagy arra, hogyan vált a nőmozgalom az LMBTQ-ügy előzménytörténetévé és emocionális felhajtóerejévé.) Szóval a feminizmus különböző hullámai egy új kulturális hegemóniát alkottak, amely legyőzte és meghaladta a kereszténység patriarchális világát, és egy szürreális másik világot eredményezett. Ez az első felvonás.
Csakhogy a radikális feministáknak aztán a „nő” valóságát megkérdőjelező transzmozgalom vált megalázóvá (itt pedig gondoljunk mondjuk Lia Thompsonra, aki az úszásban évek óta férfi DNS-sel tarolja le a női mezőnyt, a kövér és csúnya fiú-lányra, aki a tini szépségversenyen vitte el a lányok elől a trófeát, vagy a női öltözők megnyitására biológiailag férfiak előtt), és ez a fejlemény (a nők újfajta megalázása) váratlan fordulatot eredményezett a kultúrharcban is. Mivel az új kulturális hegemóniát maximálisan kiélvező melegmozgalom nem vesz tudomást a nők friss sérelméről, hanem az egyre hosszabbra nyúló prájdokon továbbra is az LMBTQIA betűsorral bíbelődik (a T és Q betűk jelentik itt a kulcsot), sőt inkább megbélyegzi és fóbiával vádolja a transzmozgalmat kritizáló feministákat, a feministák az egyszer már meghaladott keresztényekben találnak hallgatólagos, valószínűtlen szövetségesekre (akik ezt megértő, beavatott mosollyal nyugtázzák: “been there”).
Tudjátok még követni? A lényeg, hogy a progresszív világnak most az a dilemmája, hogy a keresztényekkel egy platformra kerülő radikális feministák (a transzok szerint TERF-ök, vagyis Trans-Exclusionary Radical Feminists), vagy a T betűt is magába olvasztó melegmozgalom betűsora mellé álljon-e. Vajon merre halad innen tovább a szőrtelenített történelem? A teljes női önrendelkezés, vagy a szabad szexuális önmeghatározások felé? Ne becsüljük le a dilemmát, bármilyen abszurd cicaharcról is van szó, mert talán nincs ennél fontosabb törésvonal ma a nyugati kultúrában. A jövő számos húsbavágó kérdése e mentén dőlhet el egyik vagy másik irányba. J. K. Rowling és más TERF-ök vesszőfutása és a transzmozgalom forradalmi lobbiereje ellenére én talán most inkább a nőkre, pontosabban a feministákra fogadnék.
És itt jön az újabb csavar. Ha a transzmozgalom elbukik (ami a biológia makacs valósága és az őrület véges mozgástere miatt szerintem valószínűsíthető), a keresztények és a feministák kényszerszövetsége is minden bizonnyal fel fog bomlani. Nem „ez a harc lesz a végső”. A tapasztalat az, hogy a közös ellenség meggyengülésével az alkalmi szövetségek is megszűnnek. Antonius és Octavianus végül egymás ellen fordultak, az amerikaiak és a szovjetek frigye is csak Berlin elestéig tartott. Bár a keresztényeknek talán most egyfajta megkönnyebbülés, hogy az őrülettel szemben végre nincsenek egyedül, sőt, kifejezetten kényelmes a feministák és a transzok küzdelmét akár egy kávét kérve, fotelből is nézni, nem szabad elfelejtenünk Simone Weil sokat idézett szavait: „Ha korszerűek akarunk maradni, valami örökkévalót kell mondanunk.” Hallottuk azt is, hogy „aki a korszellemmel köt házasságot, hamar megözvegyül”, és ez igaz arra is, aki mindig csak a pillanatot próbálja uralni.
Ebben a sajátos egyenletben kizárólag a kereszténységnek van örökkévaló üzenete. A kereszténység üzenete a korszerű üzenet a nők, a feministák és az identitásukban összezavarodott emberek számára, no meg a férfiak számára is. Tegnap is, ma is, holnap is, és akkor is, ha megaláz vagy ellentmond a szabad önrendelkezés egyébként pokoli gondolatának. A keresztény üzenet azért releváns, mert a forrása is és a célja is örökkévaló, nem függ alkalmi szövetségektől. Nem is tehetjük azoktól függővé, mert akkor az evangélium az idő és a kulturális változás foglya lesz, és előbb vagy utóbb érvényét veszíti. Örökkévalót kell mondanunk. Olyat, ami holnap is releváns. Úgyhogy keresztények, nők és férfiak, ha ki is kértétek már azt a kávét, legyetek inkább éberek, álljatok meg a hitben: ἀνδρίζεσθε! (1Kor 16,13)
„Nem a keresztényekhez tartozik az igazság, hanem ők tartoznak az igazsághoz, ezért bízzák rá magukat.”
(Földesi Barnabás – internetről)
.
„Az igazság nem a miénk – mi szolgáljuk az igazságot.”
(Pietro Parolin – internetről)
Ez a 9 perces interjú tökéletesen illusztrálja a fentieket:
https://youtu.be/y8nViKYmEhU
„………… Úgyhogy keresztények, nők és férfiak, ………….., legyetek inkább éberek, álljatok meg a hitben: ἀνδρίζεσθε! (1Kor 16,13) ”
Elolvasva a posztot, majd annak konklúzióját, egy figyelmeztetés zeng szívemben, ami a királyi széken ülőtől (Jelenések 21:5-6) hangzik évezredek óta, aki az Alfa és Omega, a kezdet és a vég:
„A ki igazságtalan, legyen igazságtalan továbbra is; és a ki szennyes, legyen fertelmes továbbra is; és a ki igaz, legyen igaz továbbra is; és a ki szent, maradjon szent továbbra is.” (Jelenések 22:11)
„”He that is unjust, let him be unjust still: and he which is filthy, let him be filthy still: and he that is righteous, let him be righteous still: and he that is holy, let him be holy still.” (Revelation 22:11) /King James for./”
Az ördög célja az emberiség lecserélése, olyan test megalkottatásával, amiben tud létezni. A nemváltás a robotok természetes világa, az emberek csak modellezik ezt a világot, mi csak kísérleti nyulak vagyunk. Azt gondoljuk, hogy ez a „felszabadító” mozgalom rólunk szól, de ez tévedés, egy tragikus tévedés. Itt semmi sem rólunk szól. Az emberiség bódultan rohan a pusztulás felé, amíg ezt az ámokfutást valaki meg nem állítja, mert jön majd valaki, aki megállítja mielőtt túl késő.
@Ádám – ez a video rendkívül szórakoztató volt! 🙂
Sosem volt az jó, amikor a keresztények összefogtak az egyik keresztényellenes állásponttal azért, hogy a másik ellen hatékonyabban tudjanak harcolni. A német keresztények azért támogatták Hitlert, mert ugye Hitler antikommunista volt, anti-liberális és persze német hazafi. Von Galen érsek, aki pedig bátran elítélte – például – a fogyatékosok kiirtását, azt mondta az egyik náci vezetőnek: „Bármilyen bajaink is legyenek Önökkel, mindig el fogjuk ismerni az önök hazafiságát.” Ennek pedig tragikus következményei lettek.
Ha most a feministák valamiért a transzneműek ellen fordultak, az semmit sem változtat azon, hogy a kereszténységgel mindkét álláspont összeegyeztethetetlen. A kereszténység szerint a nő feleség- és anyaszerepe, és az, hogy a közdolgokban (Pál szerint is), lehetőleg ne vegyen részt – az Isten által akart természetes rend része (amely természetesen megengedhet kivételeket – például ha egy hölgy alkalmatlan fizikai okokból az anyaságra, és ezért az orvosi hivatásának él, akkor azt nem hiszem, hogy a keresztényeknek kifogásolniuk kell).
A feministák azt állítják, hogy a nő női hivatása, az, hogy elsősorban gyermeket szülnie és gyermeket nevelnie kell, egy „társadalmi konstrukció” , amely az „elnyomó viszonyok” eredménye és azokat szentesíti, aminthogy szerintük minden tény (legalábbis minden társadalmi tény) társadalmi konstrukció és „valójában” az uralmi viszonyokat kifejező ideológia (ez a marxizmus tanításának a félreértése és torz módon való „radikalizálása” – Marx és a klasszikus marxizmus ugyanis nem állította azt, hogy nincsenek tények és törvényszerűségek az emberi társadalomban – és az például, hogy a nők és a férfiak testfelépítése eltér egymástól és ezért más szerepük van az emberiség életében, egy ilyen tény.) A transzneműek továbbviszik ezt a gondolatot: szerintük nem csak a nemi identitás és a nemi identitásra épülő társadalmi szerepek, hanem maga a nemek fizikai különbözősége is társadalmi konstrukció – és ezért megkérdőjelezhető, és lebontható/lebontandó. MIndkét álláspont összeegyeztethetetlen a kereszténységgel, amely szerint a nemek közötti különbség, a nemek különböző szerepe a társadalomban, és az apára-anyára-gyermekre épülő hagyományos család Isten akarata – amely nem csak a Bibliából, hanem (vö. Róm. I. 20. ) a természet rendjéből is kiolvasható.
„És mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt tegyék, ami nem illik.” (Pál levele a rómaiakhoz 1.28.)
Tacit agreement. Hallgatólagos megállapodás. Nem is igazi megállapodás, csak egy egybeesés. Egy témában – a nő fogalma – közös érdekeink vannak, és közös ellenség támad, tehát taktikai megfontolásból célszerű a keresztények és a feministák közötti konfliktus felfüggesztése. Mivel a társadalmi viszonyokban agresszív térfoglalásra törekvő transzlobbi nagyra nőtt, értelemszerűen létrejönnek olyan helyzetek, amikor egymással másban egyet nem értő felek hallgatólagos taktikai szövetségre lépnek.
Van még ilyen, például a szólásszabadság ügye. Itt Elon Muskkal kerültek egy platformra a keresztények, ez is megérne egy misét … izé … áhítatot 🙂
Még két pikírt megjegyzés:
Örülök, hogy arról, amit sokan hitvallási helyzetnek (status confessionis) gondoltak, kiderült, hogy valójában micsoda: egy társadalmi konfliktus, kultúrharc, amit nem teológiai eszközökkel, hanem taktikai, szakmai eszközökkel (kommunikáció, jog) kell megvívni. Én már korábban szóltam 😉
„Szőrtelenített történelem”. Na, erről van szó! Kultúrharcban így kell odacsapni, gratulálok, csak így tovább!
Mindkettő. Társadalmi konfliktus (kultúrharc) és status confessionis. A társadalom változása miatt jött létre az egyházban hitvallásos helyzet. Az egyházban teológiai eszközökkel is védekezni kell, mert a kulturális térfoglalás teológiai formát is öltött.