A szeretet az szeretet?
A Tűzfal podcast huszonharmadik részében a szeretet szót igyekszünk megmenteni az elkárhozástól. Vajon mit jelent ez a szó, és hogy jelenthet gyökeresen eltérő, néha egymást is kizáró dolgokat? És ami talán még izgalmasabb: mi lehet a fogalom mélyén, ami mégis indokolja a szó többféle használatát? És hogy kapcsolódik a szeretet fogalma, ami a Karácsonyt is körbefonja, Erószhoz, a jó, az igaz és a szép utáni vágyakozáshoz, amiről az előző részben beszélgettünk? Ezekre a kérdésekre keresünk válaszokat Bolyki Lacival. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy...
Eutanázia-vita: inkább szeressük a szenvedőket!
Az utóbbi hetekben fellángolt Magyarországon is az eutanázia-vita. Nehéz erről a kérdésről érzelmek nélkül beszélni, és talán nem is szabad, hiszen megoldhatatlannak tűnő emberi sorsokat érint. Olyanokat, mint Karsai Dánielé, aki gyógyíthatatlan, ijesztő lefolyású betegsége miatt fordult az Európai Bírósághoz, hogy nálunk is engedélyezett legyen az eutanázia lehetősége. Ha valaki még nem élt át elviselhetetlen fájdalmakat, vagy nem volt olyan ember közelében, aki igen, aligha tudja elképzelni, milyen lehet a halált kívánni. Ültem haldoklók ágyánál, láttam lehetetlen, darabokra tört, kilátástalan élethelyzeteket, beszélgettem depressziós, reménytelen emberekkel, hallottam pokoli fájdalmak között jajgatókat, azt hiszem, értem, miért gondolják nemesebb kimenetelnek a mesterségesen előrehozott halált. A lelki sötétség mélységeivel is találkoztam: rokonaim, barátaim, ismerőseim körében többen követtek el kétségbeesésükben öngyilkosságot. A mostani vita mégis mély aggodalommal tölt el, mert a kultúránk megint olyan ösvényre lépne, amerre szerintem nem szabad elindulnunk. Mindjárt elmondom, miért, de előtte tisztázzunk egy fontos különbséget.
Dicséret vagy hízelgés?
Talán mindnyájunk számára ismerős a szituáció, amikor egy ember dicsérete kellemesen érint bennünket, ugyanakkor valahogy mégis kellemetlenül érezzük magunkat tőle. Nem arra az egyébként szintén gyakori jelenségre gondolok, amikor önértékelési vagy más problémák miatt egyszerűen csak nehezen tudunk elfogadni bármilyen dicséretet, hanem azokra a konkrétabb esetekre, amikor bár jólesik a dicsérő szó, valahol mélyen mégis nyugtalanná tesz, vagy épp fordítva, a dicséretből áradó energiákat a nyugtalanságunk ellenére fogadjuk el. A nyugtalanságunk oka ilyenkor az, hogy a dicséret inkább hízelgésnek hat. De vajon mi különbözteti meg egymástól a kettőt?
Ha pontosan abban az irányban vagyunk próféták, amerre a világ halad, nem vagyunk próféták
Jézus tanítványi közösségét minden korban prófétai felelősség terheli a világban. Az egyház megkérdőjelez megrögzött szokásokat, elfogadott trendeket, divatos ideológiákat. Szembe helyezkedik társadalmi konszenzusokkal, évezredes meggyőződésekkel, vagy éppen új eszmékkel, amelyek az évezredes meggyőződéseket váltják fel. Valószínűleg erre a prófétai szerepre is utal János két tanúról szóló képe a Jelenések könyvében: „Az én két tanúmnak pedig megadom, hogy ezerkétszázhatvan napig prófétáljanak zsákruhába öltözve.” (Jel 11,3) Az Úr Jézus Krisztusról tanúskodó egyház olyan, mint a fáraó elé álló Mózes, vagy mint Illés, akinek prófétálására három és fél évig bezárult az ég, olyan, mint Jósúa és Zerubbábel, Péter és Pál, Luther és Kálvin, Whitefield és Kierkegaard, Bonhoeffer és Wurmbrand, Francis Schaeffer és Päivi Räsänen. Az egyház Isten két megbízható tanúja egy tőle elfordult világban.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (25) – Kié a föld?
„A földet senki se adja el véglegesen, mert enyém a föld, ti csupán jövevények és betelepültek vagytok nálam.” (3Móz 25,23)
Az erec (אֶ֫רֶץ), vagyis a föld, amit ma Palesztinának vagy Izraelnek neveznek, nem az araboké, de végső soron nem is a zsidóké, hanem Izrael Istenéé. Az ÚRé. JHVH az erec tulajdonosa. Bár Izrael törzseinek adta birtokba, ők inkább használói voltak a földnek, hiszen JHVH volt a valódi tulajdonosa. Ez a tény arra is kötelezte őket, hogy az adósság miatt eladott földdarabok visszaválthatók legyenek minden ötvenedik évben. Hiszen az ÚR adta birtokul a földet minden nemzetségnek, azt nem lehetett végleg elidegeníteni.
Byung-Chul Han: Erósz haldoklása
A Tűzfal podcast huszonkettedik részében ismét Byung-Chul Han egyik könyvéről (Erósz haldoklása) beszélgetünk. A koreai gondolkodó szerint a szexuális forradalom nárcizmusa Erósz haldoklását okozza. Meglepő állítás a szexuális forradalom túlszexualizált korában, de nem indokolatlan, és mi ebben a podcastben most ezt a paradoxont megvizsgálva jutunk el a hit misztériumáig. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha még jobban elmélyednétek Han gondolataiban, illetve az arra adott keresztény válaszokban,...
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (24) – Valaki otthon van
„Szombatról szombatra így kell megteríteni az ÚR előtt, állandóan: örök szövetség kötelezi erre Izráel fiait.” (3Móz 24,8)
Az ÚR két dologra emlékezteti Mózest: „Parancsold meg Izráel fiainak, hogy hozzanak neked olajbogyóból ütött tiszta olajat a mécstartóhoz, hogy mindig tehessenek rá égő mécsest. Gondoskodjon róla Áron, hogy az a kijelentés sátrában, a bizonyság kárpitján kívül estétől reggelig állandóan égjen az ÚR előtt. Örök rendelkezés legyen ez nektek nemzedékről nemzedékre. A színarany lámpatartóra rakja fel a mécseseket, hogy állandóan az ÚR előtt égjenek.” (1-4)
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK