Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (23) – Szent ünnepek
„Ezek az ÚR ünnepnapjai, a szent összejövetelek, amelyeket a megszabott idejükben egybe kell hívnotok…” (3Móz 23,4)
Byung-Chul Han koreai filozófus szerint a szent ünnepek közösséget teremtenek, az események önmagukban azonban nem képesek erre. A szent összegyülekezés nem csupán tömegrendezvény, hanem kilépés a termeléskényszer profán folyamatosságából és belépés a szent nyugalom ciklusába. „Az ünnepet megüljük. A munkát azonban lehetetlen megülni. Az ünnepet azért ülhetjük meg, mert szilárdan áll, mint egy építmény. Az ünnep ideje álló idő. Nem múlik, nem folyik el. Ezáltal lehetségessé teszi az elidőzést.” (Han: A rítus eltűnése, 57)
Biztos?
Értem, hogy sokan vétkesnek tartják Izraelt a palesztin kérdésben, ha most épp a közelmúlt fényében nem is annyira értem. Azt is felfogom, hogy sok vétlen áldozata van a háborúnak Gázában, sokan csapdába estek, és ugye, nincs kollektív bűnösség, ezt tanultuk, egy népet nem büntethetnek a rossz vezetői miatt. (Ugye?) Mégis, az október 7-i horrorfilmekbe illő és a bucsai öldöklést nagyságrendekkel meghaladó, az ISIS módszertanát követő kegyetlenségek, kisgyermekek megkínzása, megnyúzása, lefejezése, elevenen megégetése, az ezt végignézni kénytelen anyák megerőszakolása, elrablása, valamint a...
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (22) – Kegyelmet szerez nektek
„Mivel csonkák és fogyatékosak, nem szereznek kegyelmet nektek.” (3Móz 22,25b2)
Hogy kapcsolódik a hibátlanság a kegyelemhez? A mondatban szereplő rácáh (רָצָה) ige nifál alakban azt jelenti, hogy kegyelmet kap, elfogadható lesz, kegyelmet szerez valakinek. Ebben az esetben az áldozati állat szerez kegyelmet annak, aki áldozatként bemutatja azt. Tehát az áldozat bemutatása teszi az Istenhez járulót elfogadhatóvá, az áldozat okozza, hogy Isten kegyelmesen viszonyul hozzá. A kegyelem alapja a helyettes áldozat, illetve az áldozat vére, amely engesztelésül adatott az oltárra (vö. 3Móz 17,11). Éppen ezért nem lehetett akármilyen áldozatot bemutatni.
Tolkien és a gonosz problémája
Egy jó Isten világában a gonosz valósága az egyik legnehezebb kérdés mind az értelem, mind a szív számára. Vajon az ainuk muzsikája, az Ainulindale, J. R. R. Tolkien A szilmarilok című regényének gyönyörű első fejezete közelebb visz a feloldáshoz? A Tűzfal podcast huszonegyedik részében erről gondolkodunk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel!
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (21) – De vendégem lehet
„Mivel testi fogyatékossága van, nem mehet oda, hogy bemutassa Istenének a kenyerét. Istenének a kenyeréből, az igen szentből és a szentből egyaránt ehet.” (3Móz 21,21b-22)
A fejezet az ószövetségi lévita papokkal szemben támasztott követelményekről szól. Az egyik követelmény az volt, hogy a papokon nem lehetett testi fogyatékosság. Ennek az az oka, hogy a papok a tökéletes Istent képviselték a nép előtt, az ÚR szent templomában, de az is elképzelhető, hogy szolgálatuk egyben a bűneset előtti hibátlan emberiséget is szimbolizálta Isten előtt. Mindenesetre a fogyatékkal élők nem mehettek be Isten szentélyébe, hogy ott Isten kenyerét bemutassák neki. Ugyanakkor a kenyeret ők is megehették.
Nem az a fajta homoszexualitás?
A homoszexuális párkapcsolatban élő Hodász András nemrég Kolozsváron fejtegette azt az ismert teológiai érvet, hogy a Biblia héber szövege „egészen másképp mutatja be a homoszexualitást, mint amit általánosan gondolunk, elfogadunk ezzel kapcsolatban”. Hodász szerint abban az ókori világban „mindenki 16 évesen megházasodott, mert ez volt a szabály, és a homoszexualitás kiélésének két módja volt: a házasságtörés, vagy leigázott népek megerőszakolása”. Hodász itt a homoszexualitással kapcsolatos revizionista bibliaértelmezés egyik legfontosabb toposzát ismétli meg: az a fajta homoszexualitás, amiről a Biblia beszél, nem olyan párkapcsolat, amit ma számos egyházi körben megáldanak, ezért nekünk is, akik eddig ezt még nem tettük meg, újra kell gondolnunk a homoszexualitáshoz való teológiai hozzáállásunkat. A revizionista magyarázatok szerint a Bibliában olvasható homoszexualitás inkább a pederasztiára (fiatalkorúakkal való szexuális kapcsolat) vagy valami barbár, erőszakos közösülésre utal, nem felnőttek közötti konszenzuális, szereteten alapuló, hűséges viszonyra. Azt ugyanis az ókor még nem ismerte, ezért a mi korunk más kérdéseket tesz fel a homoszexualitással kapcsolatban, mint amelyekre a Biblia reagál. De vajon igaz ez?
Az önismeretünk végső soron a teológiánktól függ
Az empiristák és a pozitivisták azt gondolták, hogy a tapasztalatok csupasz egymásra helyezésével és megfelelő definiálásával a valóság helyes ismeretére juthatunk, beleértve önmagunkat is. A fenomenológia hívei nem is nagyon láttak más járható utat: az ember csak a tapasztalati valóságában megismerhető. De a helyzet az, hogy nincs önismeret értelmezés nélkül. Sőt, nincs értelmezés emberkép nélkül. Nincs emberkép világkép nélkül. Nincs világkép világnézet nélkül. És nincs világnézet istenkép nélkül. Ezek mind-mind egymásból következnek és visszahatnak az önismeretre. Nincs pszichológia antropológia nélkül, nincs antropológia kozmológia nélkül, nincs kozmológia filozófia nélkül, és nincs filozófia teológia nélkül. A teológiánk (legyen az bármilyen elemi és kezdetleges) végső soron mindent értelmez, azt is, hogy hogyan ismerjük önmagunkat.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK