Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (16) – A bűnbak
„Tegye rá Áron mindkét kezét az élő bak fejére, és vallja meg fölötte Izráel fiainak minden bűnét és minden vétkes hitszegését. Helyezze azokat a bak fejére, azután küldje el egy arra kijelölt emberrel a pusztába, hadd vigye magával a bak minden bűnüket egy kietlen vidékre.” (3Móz 16,21-22a)
Az egész ószövetségi áldozati rendszer egyik legkifejezőbb képe a bűnbak. A nagy engesztelési napon a főpapnak először önmagáért és családjáért kellett bemutatnia egy bikát, majd két kecskebakot Izráel népének vétkeiért. A két bak együtt jelentette az engesztelést. Az egyik bakot vétekáldozatként kellett bemutatni az ÚRnak, a másikat bűnhordozó bakként a pusztába kellett küldeni. Ez utóbbi a bűnbak.
A progresszív teológia és a Bárány menyegzője
Ha egyetlen képet, egyetlen metaforát kellene megneveznem, amely tökéletesen jelöli a hitem sokat gúnyolt, de megrendítően felszabadító középpontját, a Bárány menyegzője lenne az. Ebben a metaforában, amit a Jelenések könyve végén tár elénk Krisztus Lelke (Jel 19,7), benne van a kezdet és a vég, a teremtés és a megváltás, a probléma és a megoldás, a teljes elhagyatottság rémülete és a bőség közösségi lakomája, altruizmus és hedonizmus, szenvedés és megdicsőülés, szeretet és szentség, igazságosság és kegyelem, Isten és ember, férfi és nő, lélek és test, ószövetség és új szövetség, várakozás és beteljesedés, múlt és jövő, titok és kinyilatkoztatás, kereszt és feltámadás, gyász és boldogság, bukás és megváltás, rituálé és eksztázis, evangélium és etika, keresztény katolicitás és keresztény exkluzivitás. A Bárány menyegzőjének képe összefoglalja a hit lélegzetelállító, egyedi misztériumát.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (15) – A kultikus paráznaság lehetetlensége
„És ha egy asszony mellett feküdve a férfinak magömlése támad, mosakodjanak meg mindketten vízben, és legyenek tisztátalanok estig.” (3Móz 15,18)
Bizonyos testből távozó nedvek – különösen a vérzés és a magömlés – tisztátalanná tették a törvény alatt élőket. A tisztátalanság nem morális kategória volt, de arra emlékeztetett, hogy erkölcsi értelemben is szükség van megtisztulásra, illetve engesztelésre, hogy Isten a népe között lakhasson. Rituális értelemben a szexuális kapcsolat is tisztátalanná tett, hiszen magömléssel járt. Az „asszony mellett feküdve” itt eufemizmus: a sácháv (שָׁכַב) ige a nemi együttlétre utal, a sichvát-zárá (שִׁכְבַת־זָ֑רַע) pedig a férfi ejakulációjára.
Elértett kacsintás
Végül Pecsuk Ottó kommentjére is hadd válaszoljak. Annak idején Ottó volt az egyik opponense doktori disszertációmnak, kifejezetten inspirált, hogy az ellenvetéseivel szemben kellett megvédenem a tézisemet. Egyértelmű, hogy Ottó máshogy ítéli meg a formakritikai módszer létjogosultságát az Újszövetség-kutatásban, máshogy tekintünk az apostoli hagyomány megbízhatóságára és tekintélyére, de a kérdései motiváltak egy-egy érvem megvizsgálására vagy finomítására. A fenti kommentje viszont meglepett és kicsit el is szomorított. Elismerem, nagyrészt az én felelősségem, hogy ennyire félreértett, amikor a szavaimban iróniát és tiszteletlenséget vélt felfedezni, mert szándékosan rejtélyes a Tóth Sárára reagáló cikkem címe és utolsó mondata. Hadd nyissam most rá félig az ajtót az enigmára, hátha okafogyottá teszi az Ottó által érzett fájdalmat.
A ló és a bárány
Erre a kommentre is szeretnék reagálni a Tóth Sára interjú kapcsán. Bernhardt Dóra fenti hozzászólása szintén Nagy Károly Zsolt rólam szóló posztja alatt jelent meg. Dóra ezt írja az oldal szerzőjének: „Pontosan ahogy mondod, Karcsi. Kilóg a lóláb – az interjú nagy részére – a legfontosabb és legérdekesebb kérdésekre – semmi reakció, csak Ádám »hobby horse«-ai kerülnek elő”. Nos, Dórát is régóta ismerem, két évig mellette dolgoztam a MEKDSZ-ben, tőle kaptam búcsúzóul a magyarázatos NIV Bibliámat, amiért a mai napig nagyon hálás vagyok, főleg mert nem én érdemeltem a Bibliát, hanem Dóra érdemelt volna nálam sokkal jobb munkatársat. Amikor a következő évben, 1995-ben egy teljes nyarat a bolíviai dzsungelben töltöttem, egy folyó partján ülve olvasgattam a kék tanulmányozó Bibliát, rózsaszín flamingók társaságában, a szemem sarkából lesve, felbukkan-e egy anaconda vagy egy aligátor, és ebben a szürreális környezetben olyan felfedezéseket tettem a Bibliából, amelyek radikálisan átalakították a gondolkodásomat. De ezt majd máskor, békésebb időkben mesélem el. Amire most válaszolni szeretnék, az a ló kérdése. Ha Dóra ugyanarra az állatra gondol, amire én, akkor annak nemcsak a lába lóg ki, és nem is csak hogy kilóg, hanem egyenesen azon a lovon lovagolok fényes nappal, az internet nyilvánossága előtt, nagyjából azóta, amióta mások is kinézték maguknak ezt a paripát. Nincs ugyanis semmilyen rejtett agendám, pontosan azt írtam meg, amit gondoltam, és amit régóta gondolok. Nyílt sisakkal szoktam küzdeni.
Szabados azóta fundamentalista, amióta befogadták maguk közé
Nagy Károly Zsolt rólam szóló facebook bejegyzése alatt (amit Tóth Sára megosztott) találkoztam ezzel a kedves kis gyöngyszemmel. „Hogy mondtad egyszer?” – kérdezi a kommentelő a szerzőt. „Szabados azóta fundamentalista, amióta befogadták maguk közé.” Ez a gondolatmenet találgatásnak egész kreatív, nekem például nem jutott volna eszembe. Izgalmas, hogy ezek szerint megint fundamentalista lettem, ráadásul azóta, hogy befogadtak ők, a fundamentalisták. Bár őszintén nem tudom, mire utalhat a kedves kommentelő (vagy Nagy Károly Zsolt, akitől ezt hallotta), de mosolyt csalt az arcomra, és lehetőséget ad arra, hogy bemásoljam egy tavalyi cikkem idevágó részletét, amely arról szól, hogy hol is kezdődik a fundamentalizmus. A cikket akkor írtam, amikor (a Tóth Sárával is nemrég a Felszabtér Anti-fundamentalizmus rovatában interjút készítő) Monostori Tibor már a neoortodox Karl Barth-ot is fundamentalistának nevezte, valamint videóban listázta a tíz legjelentősebb magyarországi fundamentalistát (a tizedik helytől az első helyig: Pocsaji Miklós, Somody Imre, Köntös László, Szeverényi János, Bagdy Emőke, Vágvölgyi Gergely, Kulifai Máté, Márkus Tamás, Szilvay Gergely, Bese Gergő, Szabados Ádám, Németh Sándor, Balog Zoltán, Veres András, Megadja Gábor). Íme az akkori cikkem részlete:
Hillsong bukása és tanulságai
A Tűzfal podcast tizenhetedik részében a Hillsong-birodalom összeomlása felett örvendező HBO-sorozat kijózanító tanulságait igyekszünk levonni. Számomra ez volt eddig az egyik legnehezebb beszélgetésünk, mert egyszerre két irányba is kellett figyelnünk: azokra, akik a botrányokhoz a muníciót szolgáltatták, és azokra, akik lőttek azzal. Remélem, végül leginkább a tanulságok jönnek át. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK