A kegyelem evangéliuma és a hiperkegyelem
Nem, az evangélium nem az, hogy nincs velünk semmi baj, csak fogadjuk el Isten feltétel nélküli szeretetét. Ez a hiperkegyelem üzenete, amely különbözik az igazi kegyelem evangéliumától. A kegyelem igazi evangéliuma az, hogy Isten úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta értünk engesztelő áldozatul, hogy ne kelljen a bűneinkben örökre elvesznünk, hanem bűnbocsánatot és életet kapjunk, és békességünk legyen ővele. Isten valóban szeret, de igaz is, velünk meg baj van, halált érdemlünk, ezért adta a Fiát értünk engesztelésül. A hiperkegyelem evangéliuma az önmegerősítésről szól, Istent is annak teszi a foglyává. A kegyelem valódi evangéliuma Krisztusról szól, aki a bűn és a halál fogságából vált meg bennünket.
The Last of Us és a Messiás
A Tűzfal tizenegyedik részében a The Last of Us című posztapokaliptikus filmsorozatról beszélgetünk, és hogy vajon miért van ilyenekre igény, hogyan telepszik rájuk a woke-ideológia, és miért mutatnak mégis akaratlanul Krisztusra. Bár látszólag idegen a téma a húsvéti ünnepektől, nagyon is van közük egymáshoz, mi legalábbis így gondoljuk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (8) – Lecsorduló olaj
„Azután öntött a fölkenéshez való olajból Áron fejére, és fölkente, hogy fölszentelje őt.” (3Móz 8,12)
Az egész 8. fejezet a főpapi szolgálatra való fölavatásról szól. A törvény részletesen leírja, hogy a főpapot (Áront és fiait) hogyan kellett megmosni, majd felöltöztetni (köntös, palást, éfód, hósen, süveg, homlokdísz), milyen áldozatokat kellett aznap bemutatni (bika és két kos), az áldozatok testrészeivel mit kellett csinálni (felmutatni, elfüstölögtetni, megenni, maradékot elégetni), és hogy a bemutatott áldozatok vérét hogyan kellett a fölszenteléshez alkalmazni (a második kos vérével például a főpap jobb fülcimpáját, jobb hüvelykujját és jobb nagylábujját kellett megkenni). Ezek mind fontos részletek, de hadd irányítsam helyettük most az olajra a figyelmet, amellyel a főpapot a szolgálatra fölkenték.
A felkelő nap az arcunkon
Lesslie Newbigin huszadik századi brit teológus-misszionáriusnak van egy gyönyörű hasonlata arról, hogy kik is vagyunk mi, keresztények. A hasonlat mögött Newbigin azon meggyőződése áll, hogy a keresztények közösségét csakis az új világ ígéretében érthetjük meg. A keresztények azok, akik hisznek az Isten eljövendő országában, amiről Jézus beszélt, és ennek az országnak első gyümölcsei és tanúi is egyben. Az Isten országa ereje szülte őket élő reménységre, arra a reménységre, melynek fókuszában is ennek az országnak az eljövetele áll. A keresztények arccal az új világ felé fordulva élnek, és az eljövendő ország csodálatos erejéről beszélnek a világnak. Istennel való megbékélésre hívnak, aki megszabadít a bűn és a halál fogságából az elmúlhatatlan, örök életre. Ezt a komplex igazságot világítja meg egy egyszerű kép.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (7) – Nagyobb tisztesség
„Mert a békeáldozatokból a felmutatott áldozati szegyet és a felajánlott combot elvettem Izráel fiaitól, és Áron papnak és fiainak adtam: örök rendelkezés ez Izráel fiainál.” (3Móz 7,34)
A törvényben azt látjuk, hogy a nép képviselőinek nemcsak a felelőssége volt nagyobb (lásd 4. rész), hanem nagyobb tisztesség is járt nekik. A felajánlott áldozatok legjobb részeiből kellett a papoknak adni (leszámítva a kövérjét): övék lett az áldozati állat combja és szegye. Ezzel a nép a megbecsülését és a tiszteletét fejezte ki az Istentől szolgálatba állított vezetők felé.
Brit bibliaiskola terrorizmussal vádolja saját teológusát, mert az a homoszexualitást bűnnek nevezte
Olvasom a hírt, hogy egy brit bibliaiskola (!) kirúgja egyik teológiatanárát a homoszexualitással kapcsolatos tweetje miatt, és azzal fenyegeti, hogy terrorizmus vádjával a hatóságoknál is feljelenti őt. Olvasom ezt az abszurd hírt és csak azért hiszem el, mert én is régóta írok arról, hogy az LMBTQ-ideológia lényege nem az elfogadás, hanem egy új, kizárólagos etikai vízió, amely nem tűri a régit. A két etikai vízió között kibékíthetetlen ellentét van, hiszen egészen más a kettő világnézeti alapja, és ha a keresztények nem teszik világossá, hogy az új víziónak nincs keresnivalója az egyházban, idővel őket fogják kiebrudalni az egyházból, és akár a hatóságoknál is feljelenteni.
Mindig erény az elfogadás?
A Tűzfal tizedik részében Bolyki Lacival ismét egy elkárhozott szóra fókuszálunk. A szó, amit ezúttal szeretnénk megváltani, az „elfogadás”, illetve párja, a „befogadás”. Vajon miért lett a kultúránkban az egyik legfontosabb erénnyé, és mi történt a kirekesztés erényével? Vagy az a szó is elkárhozott? Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK