Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Izsák

S. Kierkegaard: Félelem és reszketés

A Tűzfal podcast huszonhatodik részében a hit mozzanatát járjuk körbe, mégpedig abban a történetben, amikor Ábrahám kész feláldozni a fiát, Izsákot. A beszélgetéshez az ismert dán filozófus ikonikus könyvét hívjuk segítségül. Azt hiszem, az egyik legnehezebb beszélgetésünk volt eddig, nagyon mély és szinte megválaszolhatatlan, ugyanakkor a hit misztériumának szívét érintő kérdések kerültek szóba. Az epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is.

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (6) – Jövevénységük földjét adom nekik

„Szövetségre is léptem velük, hogy nekik adom Kánaán földjét, azt a földet, amelyen jövevények voltak.” (2Móz 6,4)

A földet Ábrahám, Izsák és Jákób csak jövevényként lakták, nem tulajdonosokként. Ígéret szerint volt az övék, de ők nem birtokolták azt. Minden, amit láttak, ideiglenes és múlékony volt számukra, miközben tudták, mert Isten szövetségben vállalta, hogy egyszer minden az övék lesz. A föld nem abban az értelemben lett az övék, ahogy később fiaiké, a zsidóké lett, akikkel Isten megerősítette a szövetséget (7-8). Az ígéret sokkal nagyobb volt annál, hogy a személyes életükben teljesedjen be. Ők jövevények voltak egész életükben, de hittek az ígéretekben, amelyek utódaikban be is teljesedtek.

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (28) – Két megrendülés

„Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt… Amikor meghallotta Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott…” (1Móz 27,33-34) Ebben a történetben senki sincs a helyén. Izsák azt kedveli, aki a szája íze szerint való vadat tud neki ejteni. Rebeka a háttérből manipulálja az eseményeket. Ézsau mindig azt nézi, ami éppen a szeme előtt van, és ugyanúgy a földre figyel, mint Kain. Jákób az anyja szoknyája mögé bújik és onnan csinál végig egy rendkívül sunyi és visszataszító színjátékot az áldás elnyeréséért. Mindenki a szívéből cselekszik, és semmi nem úgy alakul, ahogy a...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (27) – A duplikációkról és a bizalomról

„Egyszer éhínség volt az országban, azon az első éhínségen kívül, amely Ábrahám idejében volt. Ekkor elment Izsák Abímelekhez, a filiszteusok királyához Gerárba.” (1Móz 26,1) A forráskritika számára rendkívül fontos és izgalmas az, amikor a bibliai narratívákban duplikációkkal (ismétlődésekkel) találkozik. Ilyenkor azt feltételezi, hogy valójában ugyanannak a történetnek két különböző forrásból származó változataira bukkant, amelyeket későbbi szerkesztők vagy redaktorok helyeztek egymás mellé, mintha azok különböző történetek lennének. Hágár például kétszer jutott bajba a pusztában (16. és...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (26) – A halál kiegyenlít

„Fiai, Izsák és Izmael temették el a makpélai barlangban… Izsák a Lahajrói-kútnál lakott… Izmael… elődei mellé került.” (1Móz 25,9.11.17) Ábrahám Sára halála után újraházasodik és további hat gyermeket nemz. Majd őket ugyanúgy elküldi maga mellől, ahogy annak idején Izmaelt (Ismáélt vagy Jismáélt), világossá téve, hogy egyetlen örököse van, és az Izsák, az ígéret gyermeke. Ábrahám vénségében, az élettel betelve hal meg, hogy elődei mellé kerüljön. És ekkor az üdvtörténet néhány pillanatra újra találkozik a profán történelemmel. A temetésre Ismáél is eljön. Izsák és Ismáél együtt temetik el...

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK