Éjszakai álmomban egy kép jött elém, ami összefoglalta mindazt, ami a párizsi olimpia kapcsán a tudatalattimban kavargott. Az álomképen Jean Valjeant láttam, ahogy a párizsi csatornában menti Mariust, a megsebesült forradalmárt. A hátán cipeli őt élettelenül, miközben a nyakáig hullámzik a Szajnába távozó ürülék. Felébredve megtaláltam az álomkép mását. Ez az itt fent. Victor Hugo regényében Jean Valjean megjárja a poklok poklát, és az út legnehezebb része a saját lelkén át vezet. Azt lopja meg, aki segített neki, majd annak nagylelkű kegyelmét éli át, akit meglopott. Ez kényszeríti a térdeire. A kegyelmet átélt Jean Valjean később könyörülni tud a forradalmáron, akit kis híján elkap az ítélet. Lemegy vele a kanális mocskába, mint a jó pásztor, és a vállaira emelve, heroikus erőfeszítésekkel megmenti őt. A párizsi olimpia erre a kanálisra emlékeztetett. Jean Valjean pedig arra, hogy a hitüket megvalló, saját mocskukból megmosott keresztények az egyetlenek, akik ma is megmenthetik a forradalmárokat.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
kegyelem
Egy másik botrányos kegyelmi ügy
A média figyelmét nagyrészt elkerülte egy régebbi botrányos kegyelmi ügy, amelynek főszereplője egy vidéki mezőgazdasági vállalkozó. A neve most nem fontos. Az illető vállalkozó a saját környékéről szerződtetett idénymunkásokat, hogy egy gyümölcsösben végezzenek mezőgazdasági munkát. A szerződésben kikötött összeg a munkavégzés egész idejére vonatkozott, ezt az idénymunkások is aláírták. Közben viszont nyilvánvalóvá vált, hogy a szerződtetett munkaerő nem lesz elég a teljes munka elvégzéséhez, ezért a vállalkozó újabb idénymunkásokat szerződtetett, akikkel szintén előre megállapodott a munkadíjról. Később ők is kevésnek bizonyultak, ezért a gyümölcsszedés utolsó fázisára is hozatott munkásokat, akikkel külön szerződést kötött. A botrány a fizetés napján robbant ki.
Nem hitvallásos, hanem politikai helyzet van
Ablonczy Bálint facebook bejegyzésében reformátusként azt írja: hitvallásos helyzet van. „Meg kell tehát szólalni mindenkinek, aki ezt az alapigazságot elfogadja, miután tegnap egy egyházi ad-hoc testület Balog Zoltán püspököt, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának lelkészi elnökét szimpátiaszavazáson támogatásáról biztosította. Mindezt azután, hogy Magyarország második legnépesebb egyházának vezetője megerősítette a sajtó korábbi értesüléseit: elnöki kegyelemre ajánlotta K. Endrét, akit a független magyar bíróság jogerősen, mindhárom fokon elítélt a bicskei pedofilperben bűnsegédletért.” A posztot ezrével lájkolták és osztották meg, ami azt mutatja, hogy nagyon sokak belső érzéseivel találkozik. A dolog sürgetését és nyomasztását én is érzékelem, ezért szeretném néhány gondolatomat megosztani.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (22) – Kegyelmet szerez nektek
„Mivel csonkák és fogyatékosak, nem szereznek kegyelmet nektek.” (3Móz 22,25b2)
Hogy kapcsolódik a hibátlanság a kegyelemhez? A mondatban szereplő rácáh (רָצָה) ige nifál alakban azt jelenti, hogy kegyelmet kap, elfogadható lesz, kegyelmet szerez valakinek. Ebben az esetben az áldozati állat szerez kegyelmet annak, aki áldozatként bemutatja azt. Tehát az áldozat bemutatása teszi az Istenhez járulót elfogadhatóvá, az áldozat okozza, hogy Isten kegyelmesen viszonyul hozzá. A kegyelem alapja a helyettes áldozat, illetve az áldozat vére, amely engesztelésül adatott az oltárra (vö. 3Móz 17,11). Éppen ezért nem lehetett akármilyen áldozatot bemutatni.
Hiperkegyelem és hiperfegyelem
A Tűzfal podcast tizennegyedik részében arra keressük a választ, hogy a keresztény közösségekben miért leng ki az inga egyszer a kegyelem, máskor a fegyelem hangsúlyozása felé. Közben a kegyelem működését is megbeszéljük, és kikötünk végül a keresztnél. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK