A keresztény lelkiségre sokan úgy tekintenek, mint egy mély kútra, amelybe alá kell szállnunk. A lelkiség lényege az Istennel való kapcsolat, az elcsendesedés, a szemlélődés, az önvizsgálat és az önmagunkról való megfeledkezés, a belső kastély bejárása, a formálódás, az imádkozó élet. Gazdag irodalma van ennek, különösen a monasztikus hagyományban, amely az ezredforduló környékén protestánsok közt is reneszánszát élte, és ma sem teljesen érdektelen. A kút képe kifejezi a modernitás sekélyességével és rohanásával szemben érzett tiltakozást, valamint a kétezer éves kereszténység spirituális öröksége iránti szeretetteljes vágyakozást.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
lelkiség
Sorozat az istenképű emberről
Jakus Ágnes, a parokia.hu újságírója álmodta meg azt a hatrészes cikksorozatot, amiben néhány cikk megírásával én is részt vettem. A miniprojekt célja az volt, hogy az ember istenképűsége fényében beszéljünk a keresztény életről, a kreativitásról, a megszentelődésről, az egyházról, az imádságról és az ember világban betöltött küldetéséről. Örömmel írtam meg a rám bízott cikkeket, mert a témafelvetés szerintem is fontos és kiemelt figyelmet érdemel. A megvalósult kereszténységből ugyanis gyakran hiányzik a szó legszorosabb értelmében vett emberség, ami nélkül pedig nincs egészséges, igaz lelkiség. Ági az első cikket Hamar Danira, a másodikat Földesi Barnabásra, a többit rám bízta. Jó szívvel ajánlom a sorozatot, szerintem érdemes elölről, egészében végigolvasni!
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK