Az ördög ügyvédje
A Tűzfal podcast negyvennegyedik részében Az ördög ügyvédje című 1997-es filmet és annak megrendítő tanulságait beszéljük át, mindent elspoilerezve. Erős idegzetűeknek ajánljuk. Annyit tennék csak hozzá, hogy az elmúlt időszakban érezhetően megnőtt azok száma, akik a gonosz valahogy nyilvánvalóbbá lett valósága miatt fordultak Istenhez, és ez lehet taktikai hiba ellenségünk részéről. A gonosz kérdéséről több epizódban beszélgettünk már (pl. Salemi boszorkányok; Tolkien és a gonosz problémája, Richard Wurmbrand: Marx és Sátán; C. S. Lewis: Csűrcsavar levelei). A mostani epizódot megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján, vagy meghallgathatjátok Spotify-on, Apple Podcasten is.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (2) – A király körül
„Izráel fiai mindnyájan a maguk hadijelvénye körül táborozzanak, nagycsaládjaik jelvényeivel ellátva, a kijelentés sátrától távolabbra, körös-körül táborozzanak.” (4Móz 2,2)
Egy Kr. e. 13. századi egyiptomi ábrázoláson azt látjuk, ahogy II. Rámszesz fáraó sátrát (amely egy hosszabb külső és egy rövidebb belső helyiségből áll) egyiptomi seregek veszik körül, teljes védelmet biztosítva a királynak. Hasonló történik Izráel táborában is, csak ott középen nem egy földi uralkodó sátra áll, hanem a királyok Királyának lakóhelye.
Richard B. Hays tragikus hajótörése
Hitben való hajótörések csak látszólag történnek egyik napról a másikra. Maga a hajótörés persze gyorsan és drámai módon zajlik le, de rendszerint megelőzik rossz döntések, és számos egyéb összetevő, amelyek okait nehéz utólag kibogozni. Mint a repülőgép-szerencsétlenségeknél. Gyerekkoromban tátott szájjal néztem a megmeneküléssel végződő Airport filmeket, manapság inkább a tragédiákat utólag rekonstruáló Mayday dokumentumfilmeket nézem, de közös bennük, hogy vagy az okokból vezetik le a kibontakozó katasztrófát, vagy a bekövetkezett katasztrófától kutatják visszafelé az okokat. Az okok általában emberi hibák, mulasztások, természeti jelenségek, és nem várt események valamilyen elegye. A katasztrófának van története, és a történet kezdete lehet akár egy kispórolt csavar vagy valamilyen emberi gyarlóság is, amilyen a gőg, a hiúság vagy mondjuk a hanyagság. Pont mint a hajótöréseknél.
Epifánia
Az idősebb Pieter Brueghel Ártatlanok mészárlása című olajképe az 1565-ös németalföldi lázadás kontextusába helyezi a betlehemi csecsemők legyilkolását, olyan dermesztő hatást kölcsönözve a festménynek, mint Márai 1956 Karácsonyán írt „Mennyből az angyal” című versének iszonyú képe, hogy a magyar nép lóg cukorkaként a karácsonyfákról. Brueghel festményének közepén egy asszony ül a havon bepólyázott gyermekkel az ölében, körülötte síró nők, lándzsák és kivont kardok. Az egyik kard minden bizonnyal a gyermeket vágja ketté és a havon ülő asszony szívét járja át. Ráhel, a mindenkori Ráhel értetlenül néz Heródes, a mindenkori Heródes szívébe, és megdöbben azon, amit ott lát. Majd felnéz a keresztre, ahol a gyermeke függ, és megtörténik az epifánia.
Reggeli naplójegyzetek a Numeriről (1) – Számok a pusztában
„Így beszélt az ÚR Mózeshez a Sínai-pusztában, a kijelentés sátrában a második év második hónapjának elsején azután, hogy kijöttek Egyiptomból…” (4Móz 1,1)
A Héber Biblia, amelynek szövege alapján írom ezeket a reggeli jegyzeteket, B’midbárnak nevezi Mózes negyedik könyvét. Ez abból a szokásból ered, hogy a Tóra könyveit az elején lévő szavakkal jelölik. Így lett Mózes első könyve B’resít, második könyve Semót (vagy V’élle Semót), harmadik könyve Vájjikrá, negyedik könyve B’midbár, ötödik könyve pedig D’várim (vagy Élle D’várim). A negyedik könyv annyiban kakukktojás, hogy nem az első szó (vagy az első szavak), hanem csak az első mondat ötödik szava (בְּמִדְבַּ֥ר) („pusztában”) kölcsönzi a héber nevet, ez azonban még inkább ráirányítja a figyelmet a puszta jelentőségére. A történet a pusztában játszódik.
A történelem szemétdombjára való kereszténység
Van, aki szereti a Divinity-t, és van, aki nem, ennyi biztosan kiderül ebből a szilveszteri nem-ajánlóból: „Gonosz, embertelen, inhumánus, keresztény fundamentalista, vallási fanatikus, farizeus, bigott és gyűlölködő fideszes szennyoldal ez, aminek a szerzője teokráciát akar bevezetni, rá akarja kényszeríteni az undorító, gyilkos és destruktív vallását az egész társadalomra. Gyűlölöm a kereszténységet, soha nem leszek hajlandó részt venni ebben a történelem szemétdombjára való elmebeteg vallásban (két hányás ikon).” Szóval ő például nem szereti sem a Divinity-t, sem a kereszténységet. Egyébként mindegy is, hogy a szerző milyen címkéket aggaszt rám és a blogra (talán csak a „fideszes szennyoldal” zavar egy kicsit, abból is a „fideszes”), a lényeg inkább a kereszténységről alkotott véleménye. A keresztény vallás szerinte „undorító”, „gyilkos”, „destruktív”, „elmebeteg”, „a történelem szemétdombjára való”. Erre szeretnék röviden reagálni, mert ez viszont fontos.
Legjobb olvasmányaim 2024-ben
A nagy tolongás miatt nehéz volt idén döntenem, hogy mely könyvek kerüljenek fel a listára. Igaza van a Prédikátornak: „a sok könyv írásának nincs vége”, és ott a sok régi is. Előkerült újra Kierkegaard (Félelem és reszketés harmadszor; C. Stephen Evans Kierkegaard: An Introduction kötete másodszor), folytattam a tavaly megkezdett Newbigin-szálat (Proper Confidence és Foolishness to the Greeks újraolvasva; The Other Side of 1984 először) és a Han-szálat (Mi a hatalom?; Csillapító társadalom; A szép megmentése), de annyi más izgalmas olvasmányélményem is volt, hogy inkább azok közül fókuszálok némelyikre, emezeket pedig most szeretettel elengedem.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK