Miért vetítenek ördögöt a falamra? – Válasz Izsák Norbertnek

2021 aug. 30. | Divinity, Spiritualitás, Teológia | 17 hozzászólás

Izsák Norbival régóta ismerjük egymást, ezért – ha nem is vagyunk szorosabb kapcsolatban – nem szívesen szállok vele nyílt vitába. De mivel Miért küzd a teológia a saját démonaival? címmel válaszolt az írásomra, én is szeretném egy válasszal megtisztelni őt. Mindig jóleső megnyugvással olvasom az olyan kritikákat, amelyekből érződik, hogy bár egyetnemértésből születnek, nem sértettségből táplálkoznak, és noha szembeszállnak a gondolataimmal, nem projektálnak, hanem először megértésre, utána az érvek tiszteletteljes ütköztetésére törekszenek. Izsák Norbi nekem írt posztja a címet leszámítva jól indul (ekkor kezdtem az előbbi bekezdést is fogalmazni), de amint Norbi (saját bevallása szerint is) fáradni kezd az írásban, jönnek a felszínre a számomra érthetetlen előítéletei, amelyekkel a cikkemet olvasta. Ezt leginkább talán ez a bekezdés szemlélteti: „Nagyon nem értem az első mondatot és nagyon nem értek egyet vele”.

Talán innen is kezdem a választ, mert ez a mondat paradigmája Norbi egész reakciójának. Ha nem érti a mondatomat, miért nem kérdez vissza? Ha érti, de nem ért vele egyet, miért írja, hogy nem érti? Ha nyitott, ambivalens, többértelmű vagy esetleg zagyva számára a szavaim jelentése, miért pont egy negatív olvasatnál köt ki és azzal vitatkozik, ami elvileg is csak az egyik lehetséges olvasata lenne a szavaimnak? Annál kevésbé érthető ez számomra, mivel a valóságban távol is áll tőlem ez az olvasat, sőt, a Sytkának írt válaszaimban tisztáztam már, hogy nem a helyes értelme a mondataimnak. Norbi rólam szóló gondolatmenete így inkább egy kivetítése annak, amit rólam ezek szerint feltételez. Ezt a projekciót egyébként a „fundamentalista” címke előrángatásának és indirekt rám aggatásának pillanatában tetten is lehet érni. (Hogy én személyesen mit gondolok a teológiai fundamentalizmusról, azt többek között itt, itt vagy itt írtam meg.)

Ami a tartalmi részt illeti, mindenekelőtt hadd mondjam el, miben van igaza Norbinak. Örömmel olvastam itt a honlapomon az Attila nevű kommentelő hozzászólását, amely valóban más megvilágításba helyezi Norbi gondolatait, mint amilyen értelmet a Sytka cikkében szereplő idézet fényében nyernek. Hadd jegyezzem meg, hogy a cikkeimben én sem Izsák Norbival vitatkoztam, hanem Sytkával, aki Norbira hivatkozva cáfolta az én gondolatmenetemet egy olyan gondolatmenettel, amely szerintem hibás és félrevezető. Örülök, hogy ezt ezek szerint tisztáztuk, ennyi értelme legalább biztosan volt ennek a vitának.

A másik igazsága Norbinak a „döntés” szóval kapcsolatos, amit a cikkemben használtam. Elfogadom a kritikát, hogy ez többet is sugallhat annál, amire gondolok. Valójában arra gondolok, ami Norbi szerint a jóhiszemű olvasat: dönteni öntudatlanul is lehet. Az akarat döntéseit – Edwards teológiáját követve – nem a tudathoz, hanem az affectiokhoz kapcsolom: a döntéseink jelentős része zsigeri és még számunkra is szinte kifürkészhetetlen, milyen belső folyamatok révén születtek meg. A nyugati ember zsigeri „döntése” ma független a külső világosságtól, és ezt a függetlenséget ezer és ezer kulturális hatás triggereli nap mint nap – még az egyházban is. Norbinak igaza van abban, hogy a külső világosság elvetése az egyének részéről korántsem mindig tudatos döntés. Hogy ezért mennyiben vagyunk mégis felelősek, az egy másik vita témája lehetne.

Amiben még egyetértek Norbival, az az, hogy a külső és a belső világosság között nem kell választanunk. Sőt, abban is egyetértünk, hogy van belső világosság. Meg abban is, hogy a külső és belső világosság közötti különbség nem olyan választóvonal, ami az igaz embert választaná el a nemigaztól. Ilyet nem is írtam sehol. Valójában kétféle világosságról írtam, és arról, hogy mi történik, ha az emberiség tagadni kezdi az egyiket: a külsőt. Sorrendiségről beszéltem, de még azzal kapcsolatban sem időbeli, hanem értelmező sorrendről: a külső világít a belsőbe, különben a belső világosság akár sötétség is lehet. Arról a lehetőségről, hogy a belső világosság sötétséggé válhat, egyébként maga Jézus is beszélt (pl. Mt 6,23). De fontos, hogy még ezzel sem tagadtam, hogy önmagunk jobb megértése hasznos lehet, akár a hit szempontjából is. Ezek benne vannak a cikkemben. Vajon miért feltételezi ezek ellenkezőjét Norbi azután is, hogy többször elmondtam: látom hasznát a lélektani ismereteknek, sőt, konkrétan együttműködök pszichológusokkal?

Egyáltalán nem arról szólt a cikkem, hogy a lélekben nincs világosság. Arról szólt, hogy a mai kultúra jellemzően csak ott keres világosságot, a lélekben, mert elveszítette a hitét a külső világosságban. Ez az egyik oka annak (egy nagyon fontos oka), hogy a pszichológia ekkora presztízzsel bír a mai ember szemében. Ha a pszichológia a lélek feltárásának hitelesített eszköze, akkor a mai ember természetes módon fordul inkább a pszichológusokhoz, mint a papokhoz vagy lelkészekhez. Szerintem ez a következtetés triviális, és a ténye nem igényel különösebb bizonyítást, annyira nyilvánvaló. (Az átlagember egyébként nem feltétlenül tesz különbséget az empirikus tudomány és a különböző terápiás irányzatok között, sem a terápiás irányzatokon belül, ezért nem hangsúlyoztam az eredeti posztban a különbségeket én sem, noha azok nagyon is léteznek. Az természetesen abszurd, amit Norbi ír, hogy a pszichológiát Carl Rogersszel azonosítanám.)

A cikkemben viszont nem szembeállítás van (ezt konkrétan hangsúlyozom is!), hanem megkülönböztetés, és az az egyszerű állítás, hogy a mai ember az egyik forrást elvetette, ezért kizárólag a másikra akar támaszkodni. Ez az egyszerű gondolat kapott Sytka cikkében fura gellert, ezért is válaszoltam egy cikkben, és a válaszomban jeleztem, hogy egyáltalán nem vagyok a lélektan ellen, ahogy nem vagyok a szociológia vagy a politológia ellen, és azt sem állítom, hogy a fenti magyarázatom lenne a pszichológia népszerűségének egyetlen oka. Kár, hogy ugyanez a félreértés jelenik meg Izsák Norbi reakciójában is, főleg azután, hogy immár két cikkben is tisztáztam, mire gondolok, és mire nem.

Van viszont olyan pont is, amiben vitatkoznom kell Norbival. Ez pedig elsősorban az, ahogy Kálvinra és Augusztinuszra hivatkozik, ráadásul velem szembeállítva őket. Hadd jelezzem: Kálvin es Ágoston a kedvenc teológusaim közül is kiemelkednek, rendszeresen olvasom őket és hivatkozom rájuk. Az Institutiót többször olvastam, az 1559-es végső változatát is teljes egészében elolvastam, meg az 1536-os első változatát is, és újból és újból visszatérek ehhez a nagyszerű műhöz, mert páratlannak tartom a kétezer éves teológiai kánonban. Augusztinuszt pedig eszem ágában sincs „bántani”, valójában az egész lelkiségi irodalomban nincs még egy könyv, ami olyan közel állna a szívemhez, mint a Vallomások. Augusztinusz őszinte belső utazása az egyik leggyönyörűbb példája annak, hogy egy ember az élő Isten előtt tárja fel a lelkét.

Azonban a Vallomásoknak épp az az egyik legfontosabb üzenete, hogy amíg Ágoston a saját lelkében kereste az erőt és a fényt, mindig önmagába huppant vissza. „Hiszen nem is volnék, ha bennem nem volnál!” – kiáltja az egyházatya, visszaemlékezve reménytelen állapotára, amikor még Isten nélkül élt. „Semmi volnék tehát, én Istenem, semmi volnék, ha te bennem nem volnál. Vagy inkább úgy igaz, hogy semmi volnék, ha benned nem volnék, ’mert tőled, általad és benned vannak mindenek’ (Róm 11,36)? Így is igaz, Uram, így is.” (II.1-2) Augusztinusz akkor vált szabaddá a bűnei által kovácsolt belső láncoktól, amikor kívülről – az ige szava által, a Lélek szárnyain – tört be lelkébe a világosság, és meglátta az Isten transzcendens szépségét, amelyre korábban vak volt, a vágyai pedig hirtelen új irányt vettek. Istenben lelt önmagára.

Kálvinnal ugyanez a helyzet. Talán a történelem egyik leginkább félremagyarázott szövegrészlete az, amire Norbi utal. Kálvin így kezdi az Institutiót: „Bölcsességünk, és csak az, amit valóban bölcsességnek kell tartani, lényegében két részből áll, ezek pedig: Istennek és önmagunknak megismerése.” Az idézetben eddig a pontig csak arról van szó, amit én magam is hangsúlyoztam, hogy kétféle világosság van: belső és külső. Norbi ebből különös módon arra következtet, hogy nincs igazam. Pedig ha közelebbről megvizsgáljuk Kálvin gondolatmenetét, Kálvin nemcsak azt hangsúlyozza, amit én, hogy két helyen kereshetjük a világosságot, hanem ezek után ráadásul azt is fejtegeti, hogy egész valónk nem más, mint „az egy Istenben való létezés”, és „szánalmas nyomorúságunk” is arra tanít, hogy „teljes romlottságunkat átérezve beismerjük, hogy a bölcsesség fénye, a tökéletes jóság, minden jó bősége, a tiszta igazság az Úrnál van”. Az én eredeti cikkem pedig pontosan erről szól. Az identitásunkat az határozza meg, hogy önmagunkat csupán önmagunkban, vagy Istenben is akarjuk-e látni, és ez a fő választóvonal – Kálvin szerint is.

Értem, hogy sem Norbi, sem Sytka nem tagadja a külső fény valóságát. Ezért nem értem viszont azt, hogy akkor mégis miért igyekeznek cáfolni az írásom igazságát. Mert ne felejtsük el: ez a vita úgy kezdődött, hogy Sytka – utóbb Norbit is idézve – cáfolatot írt a külső és belső világosságról szóló cikkemhez. Majd Norbi is, immár két tisztázó cikkemmel később. Szerinte a mai teológia a saját démonaival küzd. Nekem meg az a benyomásom, hogy ő fest ördögöt az én falamra. Ezeket a démonokat viszont én nem ismerem.

 

17 hozzászólás

  1. Norbi

    Óriási! Köszönöm! Egyre inkább tisztul a kép – én köszönöm! Sörrel és sör nélkül is előrevivő számomra ez a vita.

  2. Kovacsdpisti

    Nekem úgy jön le ez az egész beszélgetés, hogy az egyik oldal az Igét védi a másik pedig a pszichológiàt. Írtál Ádám egy kritikus cikket ez utóbbiról, és neked esnek.

    Ez számomra azt mutatja meg, hogy kinek mi az első. Sytkànak a pszichológia, neked az Ige.

    Amúgy szerintem ez a fundamentalista szó teljesen dicséret. Remélem, hogy engem is annak tartanak. Amíg ilyen kontextusban beszélnek rólunk, addig olyan jó belül lenni, és nem kívül.

    Üdv:

    Pisti

  3. Tónibácsi

    @Kovacsdpisti

    Nem, nem a pszichológiáról írt kritikát, hanem egy társadalmi jelenségről és annak hátteréről.

  4. Hebron71

    “… ami itt van, az a minőség.”

    írta a Divinity lapjaira korábban egy kommentelő.

    Úgy gondolom, hogy nem ártana “megerősödni” lélekben és ismeretben, továbbá – jelen esetben – Ádám teológiai munkásságának ill. gondolkodása legalább főbb motívumainak megismerésében mindazoknak, akik vitát kezdeményeznek vele.

    / Természetesen ez bárki mással folytatott vitára ugyanígy igaz. /

    A keresztény tisztaság és alázat fokmérőjének gondolom, hogy nem tulajdonítok – főleg nem írásban – a másik embernek /ez esetben testvérnek/ olyan gondolatokat, indulatokat, etc., melyeket ő soha le nem írt, nem gondolt, és nem is mondott.

    Adott esetben kérdezni kell tudni ahhoz, hogy a vita egészséges maradhasson, Isten dicsőségét szolgálja, a kívülvalók pedig elámulhassanak Isten gyermekeinek Szent Lélek által kapott méltóságán.

    Sokkal több alázat, visszafogottság, felkészültség, és komoly tárgyi tudás szükségeltetne, amely egyes vitázóknál, részben vagy egészben, de – hiányoznak.

    Pedig ezen talentumok sem lendülettel, sem indulattal nem helyettesíthetőek.

  5. Benchmark (ex István70)

    “… ami itt van, az a minőség.”

    írta a Divinity lapjaira korábban egy kommentelő.

    __

    Szia, ezt én írtam, így is gondolom, de hozzá kell tennem, annak a kapcsán írtam, hogy sok tekintetben nem értek egyet Ádámmal. Azonban meg kell jegyeznem, hogy Ádám vitapartnereit sem kell lebecsülni, ez az egész vita a pszichológiáról-teológiáról nagyon érdekes, és még mindig színvonalas. Ez azért van, mert a keresztény vitakultúra még egyáltalán létezik, aminek az oka, hogy a politika nem tudja elfoglalni ezt a területet. Próbáljunk ugyanilyen vitát folytatni alapjogi, alkotmányjogi, vagy gazdaságpolitikai kérdésekben, szinte lehetetlen, mert mindenhol kilóg a politikai lóláb. Ádámnál ezt nem érzem, de a vitapartnereinél, és kommentelők többségénél sem. Tehát ez az a függetlenség, amire nagyon kevés példa van ma a magyar közbeszédben. Témaválasztásai néha jók, bár láthatóan betart bizonyos status qou-kat, pl. a katolikus világgal szinte egyáltalán nem foglalkozik. Egyébként igenis szükséges az, hogy a szinte mindent eluraló pszichológiához képest kijelöljük a teológia határait is, mert pszichológusok korunk kalapácsos emberei, akik mindenhol szögeket látnak.

    (Megj.: korábban István70 néven irogattam, de nevet váltottam a fórumon, mert sok volt a névrokon.)

  6. Hebron71

    Szia “István70”!

    Írod:

    “…Ádám vitapartnereit sem kell lebecsülni.”

    Nem lebecsülésről van itt szó, hanem a vita színvonalának egy bizonyos szintű szükséges megugrásáról, melynek elmaradása esetén az alábbi szituációk állnak elő:

    “Eddig az történt, hogy egy cikkemben azt állítottam, hogy A, mire Sytka írt egy blogbejegyzést, hogy Szabados Ádám szerint B, pedig a helyes a C, mire én írtam egy választ, amiben elmondtam, hogy C szerintem hibás, én pedig egyébként A-t mondtam, nem B-t. Nem tudom, hogy Sytka megértette-e a válaszomból, hol ment félre a cikkemre adott bírálata, mert a válaszában most úgy érvel tovább C (sőt, mintha inkább D) mellett, hogy egy szó nem esik már A-ról és B-ről.”
    /Szabados Ádám Sytka véleményéről/

    Ezt nem is kommentelném, mert egyszerűen így nem lehet egészséfes vitát folytatni…

    „Nagyon nem értem az első mondatot és nagyon nem értek egyet vele”.
    /Izsák Norbert/

    Nos nyilvánvaló, hogy egyetérteni, vagy egyet nem érteni csak azzal lehet, amit valaki legalábbis megértett.

    Nos az ilyen, és esetleg ehhez hasonló megnyilatkozásokat érzem erősen problémásnak.

    Folyt. köv.

  7. Hebron71

    Aztán szintén te írod:

    “pl. a katolikus világgal szinte egyáltalán nem foglalkozik.”

    Nos evangéliumi protestáns teológusként szerintem nem feltétlenül szükségszerű a római egyházzal foglalkoznia, de azért néhány linket mégis kigyűjtöttem:

    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=28069
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=5724
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=8498
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=21104
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=21081
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=21075
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=21165
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=21162
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=8423
    https://divinity.szabadosadam.hu/?p=21104

  8. Hebron71

    egészséfes = egészséges

    🙂

  9. Hebron71

    Aztán szintén te írod:

    “pl. a katolikus világgal szinte egyáltalán nem foglalkozik.”

    Nos egyetemes /katolikus/ szemléletű evangéliumi protestáns teológusként szerintem nem feltétlenül szükségszerű a római egyházzal felettébb foglalkoznia, de azért – a teljesség igénye nélkül – néhány linket mégis kigyűjtöttem:

  10. Hebron71

    Bocsánat az ismétlésért, de azt a visszajelzést kaptam, hogy előszörre nem ment át a teljes kommentem, ezért többször is próbálkoztam…

    Szóval legyetek szívesek “gyököt vonni” belőle…

    🙂

  11. Szabados Ádám

    Kedves Hebron71,

    köszönöm, hogy helyettem is belinkelted ezeket a posztokat! Valószínűleg a linkek nagy száma miatt először moderálósorba került a kommented, át kellett engednem.

  12. Szabados Ádám

    Talán még a 2017. októberi posztjaimat venném ide, meg ezt a régit (alatta kilométeres kommentfolyammal).

  13. Hebron71

    Szia Ádám!

    Szívesen.

    A “posztjaimat” szó mögötti hivatkozás nem töltődik be, csak az “ezt” szó mögötti.

    Ha teheted kérlek próbáld meg mégegyszer.

    Köszönöm!

  14. Szabados Ádám

    Hebron71, javítottam!

  15. Hebron71

    Köszönöm szépen!

  16. Benchmark (ex István70)

    “Témaválasztásai néha jók, bár láthatóan betart bizonyos status qou-kat, pl. a katolikus világgal szinte egyáltalán nem foglalkozik.”

    Én itt olyanokra gondoltam, hogy hol tart az ökumené, Ferenc pápa mit akar, mit nem a protestánsokkal és hasonló mai témák, de mondom: nem kérem ezt számon Ádámon, hiszen nem veheti magára a keresztény sajtó valamennyi témáját.

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK