Maréknyi galambtrágya öt ezüst,
ennyit adtak érte Samáriában,
de egy szamárfej nyolcvanba került;
nem volt a várban sem liszt, sem árpa,
még a köveken napozó gekkónak,
sem volt megfizethető az ára.
Vézna asszonyból tört fel a sóhaj:
„Ó, ha tudtam volna, hogy becsap engem!
bolond vagyok, tudnom kellett volna!”
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Művészet
Menny és föld
Kezdetben alkotta a mennyeket:
az eget, madárnak és bogárnak,
hogy lovagoljanak a szeleken,
rajta boltívet, mely héberül „ráqya”,
és a boltozat mögött harmadiknak
a mennyet, hol ezer szeráfja
imádja és nyitott szárnyaival
a lábát takarja el és az arcát,
hogy elrejtse attól, ki Szent és Tiszta.
Az indirekt beszédmód öröme
Többször tapasztaltam, hogy amikor közvetett beszédmódra váltok, olvasóim egy része összezavarodik és vagy a logikai következetességet keresi a szövegeimben, vagy a világos, egyértelmű állásfoglalást a valóság mellett. És mivel az írásaim zömében törekszem a valóság melletti világos, egyértelmű állásfoglalásra, nem is teljesen indokolatlan ez az elvárás. Előbb-utóbb azonban bekopog az én ajtómon is egy szürke köpenyes varázsló, és hív, hogy hagyjam ott a biztonságos egyértelműséget, induljak felfedezőútra, nem tudva, hogy az pontosan hová is vezet. Ekkor válik a nyelvi kifejezésmódom nehéz, kalandos úttá biztonságra vágyó olvasóim számára is, akik ha nem figyelnek, könnyen eltévednek, vagy talán el sem indulnak velem.
Sorozat az istenképű emberről
Jakus Ágnes, a parokia.hu újságírója álmodta meg azt a hatrészes cikksorozatot, amiben néhány cikk megírásával én is részt vettem. A miniprojekt célja az volt, hogy az ember istenképűsége fényében beszéljünk a keresztény életről, a kreativitásról, a megszentelődésről, az egyházról, az imádságról és az ember világban betöltött küldetéséről. Örömmel írtam meg a rám bízott cikkeket, mert a témafelvetés szerintem is fontos és kiemelt figyelmet érdemel. A megvalósult kereszténységből ugyanis gyakran hiányzik a szó legszorosabb értelmében vett emberség, ami nélkül pedig nincs egészséges, igaz lelkiség. Ági az első cikket Hamar Danira, a másodikat Földesi Barnabásra, a többit rám bízta. Jó szívvel ajánlom a sorozatot, szerintem érdemes elölről, egészében végigolvasni!
Bunyanról beszélgetni mindig érdekes
John Bunyan megérdemli, hogy a huszonegyedik században is beszéljünk róla. Sok könyve közül A zarándok útja c. allegorikus regénye a legismertebb; annak ellenére adják ki még ma is számos nyelven újra és újra, hogy az allegória műfaját a mai ember már kevésbé szereti és érti, mint néhány évszázaddal ezelőtt. Bunyan örökzöld, és a műve is az. Mi mindenesetre leültünk, hogy beszélgessünk róla. Meg persze magáról az irodalomról és az allegóriáról is, bibliai nézőpontból. A beszélgetés résztvevői: Földesi Barnabás, Hamar Dávid, Tóth Krisztián és én. A beszélgetést itt tudjátok megnézni.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK