Az idei életrajzi előadást Jusztinosz, második századi filozófus-mártírról tartottam. Vanyó László katolikus egyháztörténész a következőt írja róla: „Az apologéták között kétségtelenül a legjelentősebb Jusztinosz, akit a keresztény utókor »filozófus és vértanúként« tisztel. Jusztinosz munkássága a kereszténység történetében markánsan jelzi azt a fordulatot, amikor a kereszténység leveti a rabbiköpenyt, s görög khitonban mutatkozik meg a világ előtt. A vértanú filozófus munkásságával részletesebben kell foglalkozni, mert minden későbbi egyházatya az ő tanítványának tekinthető.” (Ókeresztény írók I., 240) Ebben az előadásban Jusztinosz apologetikai munkáját a görög filozófiával, a zsidósággal és a bibliai teológiával, valamint a római társadalommal való kapcsolatában mutatom be, és hogy miért releváns mindez számunkra is. Az előadást itt lehet meghallgatni (az oldal aljára görgetve). Ez volt kereken a huszadik.
Keresési találatok az alábbi kifejezésre:
Teológia
Szent Benedek válaszútján – túlélési stratégia
A Tűzfal podcast nyolcadik részben átbeszéljük Dreher stratégiáját, azokat a lépéseket, amelyeket a Budapesten élő amerikai szerző a keresztények túléléséhez javasol egy posztkeresztény korban. Nem jutottunk a végére, de így is elég nagy területet bejártunk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Van teológia az irodalmon kívül?
Kedves emberek fülébe jutott, hogy egy ifjúsági konferencia miatt Kolozsvárra készülök, és megkerestek, hogy ha már ott vagyok, kész lennék-e egy nyilvános kávéházi beszélgetésre is Visky András íróval, akinek Kitelepítés című regényéről korábban írtam egy recenziót. Örömmel mondtam igent, különösen Andrással való régi ismeretségünk miatt. A szervezők (Koinónia Kiadó) azt a címet adták a beszélgetésnek, hogy „kinyilatkoztatás és irodalom”. Kerestük ehhez a megfelelő formát, végül úgy alakult, hogy moderátor nélkül fogunk társalogni, és nem a könyvre, inkább a könyv apropóján a mindkettőnk számára kiemelten fontos kérdésre fókuszálunk: mi a viszony a kinyilatkoztatás és az irodalom között? Így is lett. A zsúfolásig megtelt kávézóban a regény teológus olvasójaként faggattam az írót, a megjelent vendégek belehallgattak a párbeszédbe, majd a végén kérdésekkel ők is bekapcsolódtak. Hogy mi sült ki ebből, az itt visszanézhető.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (4) – Nagyobb felelősség
„Ha a fölkent pap vétkezik, és a nép vétkessé vált miatta, akkor elkövetett vétkéért mutasson be egy hibátlan bikaborjút vétekáldozatul az ÚRnak.” (3Móz 4,3)
A vétekáldozatok bemutatásának különböző fajtái voltak, attól függően, hogy ki vált tisztátalanná Isten előtt. Vétkezhetett közember, vezető, az egész nép, vagy maga a főpap. Mindegyik számára volt lehetőség a megtisztulásra, de ha közember vétkezett, elég volt egy nőstény kecske, ha vezető ember, akkor kecskebak, ha az egész gyülekezet vagy a főpap vétkezett, akkor bikaborjú vérére volt szükség, és annak a bemutatása is komolyabb szertartás keretében történt.
A test megbecstelenítése
A homoszexualitással kapcsolatos hagyományos keresztény álláspont a kortárs kultúra számára gyakran úgy jön le, mintha a keresztények a testi vágyakat, sőt, magát a testet értékelnék le, szemben azzal a felszabadító modern szemlélettel, hogy a testünk (és annak vágyai) hozzánk tartoznak, elengedhetetlen tartozékai annak, akik vagyunk. Úgy tűnik, a keresztények azért tiltanak, mert valamiért nem tartják fontosnak a testet és nem veszik komolyan annak a vágyait. De ennek éppen az ellenkezője igaz. A keresztények (néhány szélsőségesen aszketikus irányzatot leszámítva, amelyek ellentétesek a Biblia tanításával) nagyon nagy becsben tartják a testet, és halálosan komolyan veszik annak a vágyait. Csak úgy gondolják, hogy a vágyak időnként a test ellen dolgoznak. Pál apostol egyik legfontosabb érve a homoszexualitással kapcsolatban pontosan ezt a kettősséget ragadja meg. Az apostol a Római levélben arról ír, hogy mivel az emberek „nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket megbízhatatlan gondolkodásuknak, hogy azt tegyék, ami nem illik (τὰ μὴ καθήκοντα)” (Róm 1,28). Konkrétan arról van szó, hogy Isten „kiszolgáltatta őket szívük vágyaiban a tisztátalanságnak, hogy meggyalázzák egymás testét” (Róm 1,24). És ez itt a lényeg.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK