Az önismeretünk végső soron a teológiánktól függ
Az empiristák és a pozitivisták azt gondolták, hogy a tapasztalatok csupasz egymásra helyezésével és megfelelő definiálásával a valóság helyes ismeretére juthatunk, beleértve önmagunkat is. A fenomenológia hívei nem is nagyon láttak más járható utat: az ember csak a tapasztalati valóságában megismerhető. De a helyzet az, hogy nincs önismeret értelmezés nélkül. Sőt, nincs értelmezés emberkép nélkül. Nincs emberkép világkép nélkül. Nincs világkép világnézet nélkül. És nincs világnézet istenkép nélkül. Ezek mind-mind egymásból következnek és visszahatnak az önismeretre. Nincs pszichológia antropológia nélkül, nincs antropológia kozmológia nélkül, nincs kozmológia filozófia nélkül, és nincs filozófia teológia nélkül. A teológiánk (legyen az bármilyen elemi és kezdetleges) végső soron mindent értelmez, azt is, hogy hogyan ismerjük önmagunkat.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (20) – Én fordulok ellene
„Ha pedig az ország népe szemet huny fölötte, és nem öli meg azt az embert, aki Moloknak adja gyermekét, akkor én fordulok az ellen az ember ellen…” (3Móz 20,4-5a)
A kánaáni népek egyik legsúlyosabb bűne a gyermekáldozat volt. Molok istent bikafejű lényként ábrázolták, akinek széttárt kezei közt kemence nyílik. Oda helyezték be a feláldozott gyermekeket. A Tóra szigorúan tiltotta ezt a gyakorlatot. Ha valaki ilyet tett, az egész nép feladata volt, hogy megkövezze őt. A gyermekáldozat meggyalázta Isten szent nevét (3), nem maradhatott büntetés nélkül.
Nem az a kérdés…
Nem az a kérdés, hogy kereszténynek vallom-e magam, hanem hogy az vagyok-e.
Nem az a kérdés, hogy hiszek-e Istenben, hanem hogy rábízom-e az életemet Krisztusra.
Nem az a kérdés, hogy melyik keresztény közösségbe járok, hanem hogy melyikhez tartozom.
Nem az a kérdés, hogy hova megyek istentiszteletre, hanem hogy milyen szívvel tisztelem ott Istent.
Byung-Chul Han: A rítus eltűnése
A Tűzfal podcast huszadik részében Byung-Chul Han koreai filozófus gondolataival birkózunk. Han szerint korunk nárcisztikus depressziójának egyik fő oka a rítusok eltűnése: nincs, ami megszabadítsa az ént önmaga terhétől. Erről A rítus eltűnése című könyvében ír, amit Bolyki Lacival mindketten alaposan átolvastunk és a stúdióban keresztény nézőpontból együtt kiveséztünk. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!...
Az óriás merengője
Tengernyi emléket fúj
házunk elé
az érzelmes, öreg gigász,
az őshonos óriás,
az októberi szél.
Sárga arcán piros szájjal
húzza, túrja, tépi, rázza,
vérét ontja a hosszú nyárnak,
de egyik emlék sem szól
vagy beszél,
nem kérdi, miért,
honnan, vagy hova,
mi célból hajtják ide vagy oda,
miért cibálja, tépi, hányja
az ősz óriás hatalmas foga.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (19) – Ne légy elfogult a nincstelen javára!
„Ne kövessetek el jogtalanságot az ítélkezésben! Ne légy elfogult a nincstelen javára, és ne kedvezz a hatalmasnak! Igaz ítéletet hozz honfitársad ügyében!” (3Móz 19,28)
A szentség egyik követelménye az igazságosság. A 19. fejezet olyan rendelkezéseket tartalmaz, mint például az, hogy Izráel fiai ne lopjanak, ne hazudjanak, csalással senki se károsítsa meg honfitársát, ne esküdjenek hamisan, senki ne rabolja meg és ne sanyargassa felebarátját, és ne forduljon elő olyan, hogy a napszámos bérét nem fizetik ki még aznap (12-13). A szentség magában foglalja az igazságos bánásmódot.
A gyúanyag megvan, de könyörgöm, ne gyújtsuk meg!
Van egy szempont, amit Izráel háborúja kapcsán időszerű megemlíteni, noha azon is túlmutat. A gázai palesztinokat képviselő Hamász nyílt célja, hogy elpusztítsa Izráelt, de addig is, amíg ez nem valósult meg, a lehető legtöbb zsidót semmisítsen meg. Fő érvük, hogy elnyomják őket, legfőbb motivációjuk pedig a hit, hogy a Kalifátus megvalósulásának útjába egy állam és annak népe, vallása áll. Ez az indulat ismerős lehet a nyolcvan évvel ezelőtti soá történéseiből, ami itt fontos párhuzam, de most nem arra, hanem a másik totalitárius kísérlet tanulságaira akarok kitérni. A marxizmusra és a marginalizált tömegek indulatainak felkorbácsolására, ami itt szintén valódi, nem is rejtett kapcsolat. Egyáltalán nem véletlen, hogy a nyugati világ újbaloldali elitje, vagy annak egy jelentős része, a palesztinok mellett bont zászlót, a BLM-mozgalomtól egyes LMBTQ-szervezetekig mellettük tüntetnek, amerikai elit egyetemek a palesztinokat támogató nyilatkozatokat adnak ki, progresszív politikai donorok őket segítik pénzzel. A célok ugyanis amennyire eltérőek, annyira hasonlóak is: minden eltörlése, ami a „társadalmi igazságosság” megvalósulását akadályozza, legyen az nemzet, állam, osztály, kultúra, család vagy vallás.
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK