Hogyan lett egy történész az evangéliumi mozgalom kritikusából evangéliumi kereszténnyé?
A minap végignéztem egy angol nyelvű interjút, ami annyira feldobott, hogy eldöntöttem, írok róla egy rövid beszámolót. Ez az interjú különösen érdekes lehet azoknak, akik az elmúlt évtizedben inkább csak olyan történetekkel találkoztak, amikor evangéliumi keresztények hátat fordítottak az evangéliumi hitnek és visszafelé kezdtek nyilazni, interjúkban, könyvekben, tanulmányokban, doktori disszertációkban becsmérelve gyökereiket, általában valamiféle buta, ellenszenves, korlátolt, az egyént traumatizáló fundamentalizmusként jellemezve a kereszténységnek ezt a formáját. Én is látom az evangéliumi kereszténység sok fogyatékosságát, de ezek az anti-bizonyságtételek gyakran többet elárulnak az alanyaikról, mint a tárgyaikról, és a méltánytalan ítélet rossz szájízét hagyják a hozzám hasonló olvasókban. Éppen ezért üdítő viszont olyan ellenpéldákkal találkozni, mint ebben az interjúban.
Revolúció
de miért, miért ismétli magát a történelem, egészséges gallyak mért hajtanak betegeket? vagy maguk az ágak férgesek? mint régi bútorban, láthatatlan szú eszi a gyantás ereket? a hit nem győzhetne ikerpárja felett? miért a hitetlenség hoz győzelmeket, miért nem szégyenül meg az, aki nevet, és az anya kiszáradt szeméről mért nem törlik le az elfeledett könnyeket? nem fordulhat egyet a családi kör, nem szülhetne üdvtörténetet? miért mondhatja a vicsorgó fejedelem, hogy mind megnyerte a fontos küzdelmeket? miért kacag és miért tombol a vén gyilkos, miért az övé a kör, és miért övé a történelem?...
Jordan Peterson téblábol a Biblia körül, de messze a cinikusok előtt jár
A Telex ezzel a címmel adott hírt Jordan B. Peterson legutóbbi budapesti előadásáról: „Jordan Peterson, a bácsi, aki a kocsmapultnál magyaráz összevissza a Bibliáról”. Nekem meg erről S. Kierkegaard egyik mondata jutott eszembe, amit így parafrazálnék: ha Jordan Petersont majom nézte, nem nézhetett apostol vissza rá. Az indexes/telexes csapat mindig mélyen cinikus volt, a cinikusok pedig sok jó dologról maradnak le – most is ez történt. Ott voltam ugyanis az előadáson, és mást tapasztaltam. Az azért a telexes újságírónak is föltűnt, hogy mennyien jöttek el: én ötezer emberről tudtam, ők tízezerről írnak. Nem tudom, mennyien voltunk, de egy angol nyelvű (fordítás nélkül) filozofikus előadás meghallgatására gyakorlatilag megtelt a Papp László Aréna, főleg fiatal férfiakkal. Külföldről is sokan jöttek: a Telex románokról ír, de körülöttem franciául, angolul, olaszul beszéltek. Természetesen mindenkinek joga van a saját megéléséhez, az újságírónak is, de én nem egy bácsit láttam, aki a kocsmapultnál magyaráz, hanem egy kiváló elme mély, releváns és jegyzetek nélkül előadott gondolatmenetét hallgattam, amely örvendetes módon éppen a Biblia partjainál szenvedett hajótörést. Aki kedd este kocsmában érezte magát, az szerintem kocsmába akart menni.
Rembrandt: A tékozló fiú hazatérése
A Tűzfal podcast tizenharmadik részében minden idők egyik legismertebb képéről minden idők egyik legismertebb története alapján beszélgetünk. Két apa két fiúról, elveszettségről, megtaláltatásról, Isten apai szívéről. Az epizódot az előző részekkel együtt megnézhetitek a Tűzfal YouTube csatornáján vagy meghallgathatjátok Spotify-on is. Ha tetszett, kedveljétek, osszátok, és iratkozzatok fel, hogy elsőként értesüljetek az új epizódokról!
Miért halt meg Jézus? (teljes sorozat)
Néhány éve egy cikksorozatban körüljártam, hogy az Ószövetség milyen előképekkel építi fel azt a narratív keretet, amelyben Jézus halálát az Újszövetség értelmezi. Egy másik hosszabb cikksorozatban harminc példán keresztül azt mutattam meg, hogy az egyházatyák számára magától értetődő volt a helyettes bűnhődés, vagyis hogy Jézus a halálával a bűneink jogos büntetését szenvedte el. Az alábbi cikksorozatban pedig azt vettem sorra, hogy az Újszövetség legfőbb apostolai és evangélistái hogyan értelmezték Jézus halálának jelentését és jelentőségét. Péter, János, Pál, a Zsidókhoz írt levél szerzője, valamint Máté, Márk és Lukács egyaránt helyettes bűnhődésként értelmezték azt. Itt egyben olvasható mindegyik rész.
Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (9) – Az ÚR dicsősége
„Ekkor megjelent az ÚR dicsősége az egész nép előtt. Tűz csapott ki az ÚR színe elől, és megemésztette az oltáron az égőáldozatot és a kövér részeket. Amikor látta ezt az egész nép, felujjongott, és arcra borult.” (3Móz 9,23b-24)
Vajon lakhat-e Isten Izráel népe között? Ez volt annak a napnak a nagy kérdése. Vajon elfogadja-e JHVH az engesztelő áldozatot? Működik-e a papság rendszere? Megjelenik-e Isten dicsősége? Együtt sátorozhat-e a szent Isten a tisztátalan néppel? Lehetnek-e fiak, és Isten lehet-e atyjukká?
A teljes Krisztust
Ha tanítványok vagyunk, akkor a teljes Krisztust kell követnünk és a teljes Krisztust kell hirdetnünk. Azt, aki az Isten országa elközelítését jelentette be, és azt, aki megtérésre hívott és benne való hitre. Azt, aki meggyógyította a betegeket, és azt, aki megbocsátotta a bűnöket. Azt, aki kiűzte a démonokat, és azt, aki figyelmeztetett azok visszatérésére. Azt, aki előtt János összeesett, mint egy holt, és azt, aki a kezét rátéve azt mondta neki: Ne félj! Azt a Krisztust kell hirdetnünk, aki szerint a paráznák megelőzik a farizeusokat az Isten országában, és azt, aki szerint a megtéretlen...
LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK