Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

Ézsau

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (38) – Az emberek súlya

2020. március 8. | , , | 1 hozzászólás

„Ezek voltak Cibón fiai: Ajjá és Aná. Ez az Aná vizet talált a pusztában, amikor apjának, Cibónnak a szamarait legeltette.” (1Móz 36,24) „Jákóbot szerettem, Ézsaut gyűlöltem” – mondja az ismert ige (Mal 1,2-3; Róm 9,13). Akárhogyan is értjük a mondatot, az benne van, hogy Jákób és leszármazottai valamilyen szempontból kedvesek voltak Istennek, Ézsau és leszármazottai azonban nem. Ehhez képest érdekes, hogy a Genezis egy egész fejezete szól Ézsau leszármazottairól! „Ez Ézsau, azaz Edóm nemzetsége…” (36,1) „Ezek voltak Ézsau fiainak nemzetségfői...” (36,15) „Ezek a királyok uralkodtak Edómban,...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (37) – Súlyos érzelmek

2020. március 6. | , , | 1 hozzászólás

„Akkor elhunyt Izsák, meghalt öregen, betelve az élettel, és elődei mellé került. Fiai, Ézsau és Jákób temették el.” (1Móz 35,29) Az egész 35. fejezet tele van súlyos érzelmekkel. Isten Bételbe küldi Jákóbot, hogy építsen ott oltárt annak emlékére, hogy megmenekült Ézsau kezéből. Ézsau kétszeri említése (1, 7) különös jelentéssel bír annak a fényében, hogy Jákób egyrészt most békült ki vele, másrészt viszont ígérete ellenére nem ment vele, hogy együtt lakjanak. Olyan, mintha a szöveg megerősítené Jákób utóbbi döntését. Jákób Ézsau mellett nem lehetett biztonságban. Amikor Jákób és fiai...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (35) – Ki változott meg?

2020. február 26. | , , | 1 hozzászólás

„Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe. (…) Jákób pedig Szukkót felé indult…” (1Móz 33,14.17a) Jákób és Ézsau találkozása hihetetlenül erős jelenet. A Jabbók révénél lezajlott éjszakai tusa készíti elő, amikor belelátunk Jákób lelkébe és tanúi lehetünk annak a változásnak, ami a szív sötét rejtekében történik. A jelenet feszültségét fokozza a várakozás és a kiváló dramaturgiával megrendezett felvonulás, a feleségek, szolgálók és a tőlük született gyermekek felsorakoztatása, a...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (33) – Megmenekült a lelkem

2020. február 19. | , , | 1 hozzászólás

„Jákób Penúélnak nevezte el azt a helyet, és ezt mondta: Bár láttam Istent színről színre, mégis életben maradtam.” (1Móz 32,31) Jákób áldott volt, mégis áldatlannak érezte magát. Lábántól ökrökkel, szamarakkal és juhokkal, szolgákkal és szolgálókkal jött el. Két tábort is tudott belőlük csinálni. Ézsau közelsége azonban áldatlanságára emlékeztette. Hiába kapta meg az atyai áldást, az Isten áldása hiányzott az életéből. Nem az anyagi áldás, hanem az Isten arca és az abból sugárzó békesség. Ézsauhoz közeledve Jákób szíve bűntudattal és félelemmel telik meg. Megmosolyogni való igyekezettel...

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Genezisről (28) – Két megrendülés

2020. január 31. | , , | 4 hozzászólás

„Megrendült Izsák, megrendülése igen nagy volt… Amikor meghallotta Ézsau apja beszédét, hangosan és igen keservesen fölkiáltott…” (1Móz 27,33-34) Ebben a történetben senki sincs a helyén. Izsák azt kedveli, aki a szája íze szerint való vadat tud neki ejteni. Rebeka a háttérből manipulálja az eseményeket. Ézsau mindig azt nézi, ami éppen a szeme előtt van, és ugyanúgy a földre figyel, mint Kain. Jákób az anyja szoknyája mögé bújik és onnan csinál végig egy rendkívül sunyi és visszataszító színjátékot az áldás elnyeréséért. Mindenki a szívéből cselekszik, és semmi nem úgy alakul, ahogy a...

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK