Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

mese

A Felvilágosult Keresztény meséje

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy falu, amit úgy hívtak, hogy Dogmatikus Kereszténység. Sokan, sokáig éltek benne békességben, jólétben, keveset tudva az erdőn túli világról. A Dogmatikus Keresztények úgy hitték, magától Istentől kapták a Bibliát, Istennek pedig mindig igaza van, és azokon az esős napokon, amikor mégsem látják őt igaznak, bizonyosan tévednek. Szörnyű és gonosz lett volna ennek az ellenkezőjét feltételezni, kicsik is ők ehhez, ezért elhessegettek maguktól minden kételyt, és kérdezősködés helyett favágással töltötték idejüket. Az erdőből hazatérve esténként...

tovább

A funtineli boszorkány és az ítélet napja

A funtineli boszorkány egy vitatott szerző vitathatatlanul sikeres regénye. Gyönyörű és lebilincselő történet, melynek utolsó előtti bekezdése a Prédikátor könyvének hangulatát idézi: „Mindezek az idők elteltek már régen. Ma már senkit sem érdekel, hogy élt-e valaha boszorkány a Funtinelen vagy nem, s hogy ennek vagy annak a korhadó fakeresztnek itt vagy amott mi a története.” Wass Albert maga is tisztességadásnak, ácsolt fakeresztnek tekintette a regényt, mely „múló emléke hajdani időknek”. De aki olvasta már a háromkötetes elbeszélést, és beleélte magát az egyszerű havasi emberek mágikus...

tovább

C. S. Lewis a mítikus képzelet jelentőségéről

C. S. Lewis, aki maga is számos könyvet írt, melyben a képzelet a mi világunktól eltérő vidékeken (Malacandra, Perelandra, Narnia, Glóm stb.) szárnyalhat, zseniálisan ragadja meg a mítikus képzelet irodalmi jelentőségét. Barátja és írótársa, J. R. R. Tolkien A gyűrűk ura c. háromkötetes meséje kapcsán teszi fel Lewis a kérdést: „De miért – kérdezik némelyek – miért kell a saját fantazmagóriádban létező sohaországokról beszélned, ha egyszer az emberek valóságáról van komoly mondanivalód?” Majd ő maga meg is válaszolja a kérdést: „Gondolom azért, mert a szerző legfőképp azt szeretné közölni,...

tovább

„Mágikus” irodalmi részletek a Bibliában?

Az előző bejegyzésben amellett érveltem, hogy a Harry Potter nem okkult mű, hanem csak a mese „mágikus” eszköztárával él rendkívül kreatív és ügyes módon. Az irodalom időnként „mágikus” világokba visz bennünket. Olyan világokba, ahol 1) mitikus lények vannak, 2) állatok és növények hirtelen emberek módjára viselkednek, 3) megváltoznak a mi rendünknek megfelelő viszonyok és törvények, 4) belső tulajdonságok a külső megjelenésben tükröződnek, 5) metaforák és kiterjesztett metaforák, allegóriák és példázatok utalnak a mi valóságunkra. A „mágikus” képzelet része a gyermek lelki fejlődésének....

tovább

Okkult mű lenne a Harry Potter?

Határozott véleményem az, hogy a Harry Potter nem okkult mű. Bevallom, amikor a hetedik részt elolvastam, elég felületesen olvastam, nem vettem észre fontos motívumokat, ezért elsőre azt gondoltam, hogy a mesesorozat teljesen mentes a természetfölöttitől. Nem kerülte el a figyelmemet, hogy a könyvekben varázslásról, fantasztikus, a mi világunkban lehetetlen cselekedetekről van szó, de úgy gondoltam, hogy nem lépte át a sorozat világnézete az immanens valóság kereteit. Azt hittem, Harry találkozása Dumbledore-ral is csak Harry fejében játszódik le. Jerram Barrs professzor hívta fel a...

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK