Keresési találatok az alábbi kifejezésre:

szent

Üressé vált blaszfémia

Két hatás ért a közelmúltban, ami mélyebben elgondolkodtatott a művészi blaszfémia időszerűségéről. Az egyik egy kiváló esszésorozat a The Rise and Triumph of the Modern Self [A modern én felemelkedése és bukása] szerzőjétől, Carl R. Truemantól, akinek borotvaéles szellemességét egykori tanáromként személyesen is tapasztalhattam. A másik egy formális és egy azt követő informális kolozsvári eszmecsere Visky Andrással, a Kitelepítés című könyv írójával, a kinyilatkoztatás és az irodalom kapcsolatáról. Amikor beszélgetőtársam a performansz-színház egyik megbotránkoztató jelenetét hozta szóba, magamban ösztönösen tovább ugrottam az erdélyi író ismert tételére, hogy a blaszfémia a kereszténység lényegéhez tartozik. Azóta is töprengek ennek igazságán. A Megváltót blaszfémia vádjával végezték ki, és Visky András szerint a kereszténység történetét is meg lehetne írni a blaszfémiák történeteként. Ez az állítás felkavaró, nyugtalanító és tagadhatatlan. Csakhogy Carl Trueman, aki már azt a nyugati generációt képviseli, amelynek friss élménye nem az üres vallásosság botránya, hanem a szekuláris eltörléskultúra dermesztő fenyegetése, egy egyszerű összefüggésre hívja fel a figyelmet, ami szintén elgondolkodtató. A blaszfémia mindig feltételezi a szent létét, ezért a mi korunkban, amely lényegében eltörölte a szentet, üres gesztussá vált. Hadd bontsam ezt ki abból a szemszögből, ahonnan most én látom.

tovább

Reggeli naplójegyzetek a Leviticusról (11) – Elválasztva

„Mert én, az ÚR vagyok a ti Istenetek: mutassátok hát meg, hogy szentek vagytok! Legyetek szentek, mert én szent vagyok! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná semmiféle kisebb állattal, amely a földön mászik! Mert én vagyok az ÚR, aki kihoztalak benneteket Egyiptomból, hogy a ti Istenetek legyek. Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” (3Móz 11,44-45)

Isten szentsége és saját szentségük a két legfőbb oka annak, hogy Izráel fiai nem ehettek meg mindenféle állatot. „Legyetek azért szentek, mert én szent vagyok!” Kádós áni (‎קָד֖וֹשׁ אָ֑נִי), vehajítám kedásím (‎וִהְיִיתֶ֣ם קְדֹשִׁ֔ים). Szent vagyok, ti is legyetek szentek! Ne tegyétek magatokat tisztátalanná azzal, hogy tisztátalan állatot esztek!

tovább

Házasság

A házasságról Istennek van elképzelése. Az nem csupán egy kapcsolat, amit megélhetünk, ahogy akarunk, kivitelezhetünk, ahogy akarunk, elkezdhetünk vagy abbahagyhatunk, ahogy akarunk. Istennek van szent akarata a házasságra vonatkozóan, hiszen az ő találmánya (1Móz 1,27-28). Ezt az akaratát évezredeken át el is mondta nekünk. Azt akarja például, hogy a házasság tiszta legyen (Zsid 13,4). Azt akarja, hogy szövetségként kössük meg és akként kezeljük (Mal 2,14-16). Azt akarja, hogy legyünk benne hűségesek, akkor is, amikor nehéz (2Móz 20,17; Mal 2,15). Azt akarja, hogy a férjek áldozatosan...

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (31) – Szent és profán

„Lásd, név szerint elhívtam Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltöttem őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára, hogy terveket készítsen az arany, az ezüst és a réz feldolgozására, kövek vésésére és berakására, fafaragásra és mindenféle munka elvégzésére.” (2Móz 31,2-5)

Az egész Szentírás világképét meghatározó mozzanat, amikor Isten betölti Becalélt a lelkével, hogy a szentély kellékeit elkészíthesse. Ebben a mozzanatban ugyanis találkozik egymással a szent és a profán, az anyagi és a spirituális, a hétköznapi és az ünnepi, a földi és a mennyei, vagyis mindaz, ami Isten világát – és benne az ember létezését – alkotja.

tovább

Reggeli naplójegyzetek az Exoduszról (30) – Váltságdíj

„Amikor összeszámolod Izráel fiai közül azokat, akiket számba kell venni, adjon mindenki váltságdíjat magáért az ÚRnak, amikor számba veszik, hogy ne érje őket csapás a számbavétel miatt.” (2Móz 30,12)

A számbavétel a szentély építése miatt volt fontos. Minden húsz évesnél idősebb, akit számba vettek, a kijelentés sátrában zajló szolgálatra adott fél sekel adományt. Részben ebből épült az illatáldozati oltár, a rézmedence, ebből vásárolták meg a szent olajhoz szükséges finom balzsamot, folyékony mirhát, kassziát, balzsamos nádat és olivaolajat, valamint a füstölőszerek alapanyagait: az illatos gyantát, az erős illatú mézgát és a tiszta tömjént.

tovább
Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK