„Ateizmus: A hit, hogy egykor nem volt semmi, majd a semmi ok nélkül, varázslatosan felrobbant, megteremtett mindent, majd egy kupac minden mindenféle ok nélkül varázslatosan újrarendezte magát önreprodukáló részekké, melyekből lettek aztán a dinoszauruszok.” Ebben az interneten terjedő, fricskának szánt definícióban ne keressünk filozófiai igényességet, mert nem ez a célja. Vitatkozni sem próbál, sőt, tiszteletet sem akar mutatni az ateista világkép felé. Tudatosan igénytelen. Viszont azt a zsigeri ellenkezést fejezi ki, amit az ateizmussal kapcsolatban rengetegen érzünk, az értetlenséget, ami olyanokban is ott van, akik egyébként átrágták magukat igényes gondolkodók (pl. Hume, Feuerbach, Nietzsche, Russell, Flew, Sartre, Rand) filozófiai érvein.
„Azt gondolja magában a bolond, hogy nincs Isten!” – mondta évezredekkel ezelőtt a zsidó zsoltáríró. Sokunk véleménye, hogy van valami bolondság a Teremtő tagadásában, ahogy bolondság, ha tagadjuk a múltat, a fényt, vagy hogy a cukor édesít, a citrom pedig savanyúvá tesz. Nem az én érdemem, hogy a bolondságnak ez a fajtája elkerült. Voltam lázadó és büszke, hoztam ostoba döntéseket, de valahogy számomra mindig racionális gondolat volt, hogy a világot Valaki megalkotta, és ésszerűtlen a hit, hogy a kozmosz és az élet összetett rendszerei maguktól jöttek létre. Minél többet ismerek a kozmoszról és az életről, annál inkább így érzek. Az ateista hitet akkor is irracionálisnak látom, ha időnként okos és jófej emberek képviselik, akik hasonlóan csípős aforizmákat fogalmaznak meg a mi hitünkkel kapcsolatban.
De hogy ne legyen félreértés: a dinoszauruszokkal természetesen nincs gondom.
A „semmi felrobbant” inkább egy nagyon béna ősrobbanás elmélet alapja. A ciklikus ősrobbanás elmélet jóval értelmesebb.
Endi, kifejtenéd ezt bővebben?
Az ősrobbanás elmélet klasszikus verziója szerint valamiféle misztikus-zavaros „nagyon sűrű” meg „végtelen kicsi” pontból lett az ősrobbanás. A hatásvadász áltudományos magyarázat szerint az idő is ott keletkezett, és akik ezt vallják, azok szerint ezért logikus hogy előtte nem volt semmi. 🙂 (Érted, előtte… mielőtt az idő lett, előtte haha.) (Természetesen annak van értelme hogy a mai időfelfogásunk szerinti idő is keletkezhetett, de természetesen addig (időhatározó!) és kellett lennie valaminek ami az időhöz hasonlított.)
Szóval ez egy szánalmasan buta elmélet, ennek ellenére nagyon népszerű.
Ennél jóval értelmesebb az a verzió, miszerint a világ öröktől fogva van, csak néha „összeroppan” és újra szétrobban.
De amúgy a legnagyobb probléma az ateista/materialista elméletekkel, hogy feltételeznek valamiféle zavaros-misztikus VÉLETLEN fogalmat, ami szépen ellátja a világot változatossággal. Mert ügye a rideg természeti törvények önmagukban nem elegek. A véletlen miatt én a materialista elméleteket OKKULT elméleteknek tartom.
Ráadásul a kvantumfizika egyes részei még jobban ráerősítettek erre az okkult véletlen fogalomra, úgyhogy ma már egy valamirevaló ateista sem meri még csak a kérdést sem feltenni, hogy „mi a véletlen”, nem beszélve arról hogy létezik-e. 🙂
„Ennél jóval értelmesebb az a verzió, miszerint a világ öröktől fogva van, csak néha “összeroppan” és újra szétrobban.”
Igen, bár a csillagászok ezt már elvetették, mert a világegyetem gyorsulú ütemben tágul, nincs minek összeroppannia. Most a multiverzum a menő és a húrelmélet, az ősrobbanás a bránok ütközésének az eredménye. Problem solved! 😉
A ciklikus világkeletkezésről nagyon hasonlót ir Vu Cseng En a Nyugati utazás, avagy a majomkirály története c. könyvében, ahol még a mennyei császár is az ősrobbanást megelőző-szerű halmazból ugrik ki, és a mennyei hierarchia is a keletkezés sorrendjében alakul ki. Az anyagvilág csak ezután jön létre…..
Kissé kapcsolódva az endi által is említett „misztikus-zavaros Véletlen” előfeltevéséhez is.
Valamikor néhány éve esett le nekem, és akkor ezen nagyon meglepődtem, hogy az ősrobbanás -persze leegyszerűsítve- kb. olyan mint sok mitológiai eredet történet.
Például a klasszikus, iskolákban tanított görög mítosz [azt nem tudom, helyesen tanítják-e az iskolában, és tényleg ezt hitték-e a görögök]:
Volt először a Chaos, amiből aztán egyszercsak előugrott Gaia, aki alkotta Uranos-t és aztán Gaia és Uranos szerelméből lettek a titánok stb..
Vagyis volt először a „nagyon kicsi nagyon sűrű” ami aztán felrobbant, és BUMM így lett a chocapic… bocsánat 🙂 Szóval így lett a Föld, amin aztán úgy _magától_ illetve elnézést, valami kozmikus sugárzások és egyebek hatására létrejött az élet.
Szóval vicces, hogy azok az ateisták, akik a keresztényeket azzal cukkolják, hogy ennyi erővel Zeuszban is hihetnénk, épp az ó-görög „teremtés” restaurált változatát tartják igaznak.
Azok az ateisták, akik otthon vannak a témában, beismerik, hogy a kezdeti történéseket nem tudják. Ezek csupán feltételezések, elméletek halmaza. Viszont a kezdet utáni eseményeket már nem hipotézisként, hanem tényként kezelik, mert szerintük az már bizonyított. Tehát a kiinduló folyamatot nem ismerik, de azt, ami végbement, már igen. És ez az abiogenezis. Viszont ezekbe a kutatásokba beleolvasva, csak újabb hipotézisek tömkelege tárul elénk. A legtöbb „tudományos” tétel, beleértve az evolúciós tételeket is, egyszerűen csak lemma!
@Agathosyne: az evolúciós tételek alatt nyilván az abiogenezissel foglalkozó tételekre gondolsz 🙂
A természetes szelekcióval és hasonló reprodukálható dolgokkal senkinek nincs probléméja 🙂
Bocsánat Ádám, de van nem e föntebbi poszttal kapcsolatos kérdésem.
Azt szeretném tudni, itt hogyan lehet formázni a szöveget?
Ugyanis látom, az idézeteknél dőlt betűt alkalmazol. Én is
így szeretném!
Erzsi néni
Kedves Erzsi néni!
Én admin felületről írok, ami kicsit másképp néz ki, úgyhogy nem biztos, hogy tudok segíteni. Azt esetleg próbálta, hogy szövegszerkesztőből másolja be a hozzászólást?
Üdvözlettel:
Ádám
A tudomány tulajdonképpen már kiküszöbölte az abszolút semmi fogalmát. Ha semmiről beszélnek, az csak annyit jelent, hogy nincs jelen az általunk ismert téridő és anyag. Tehát az, hogy az ősrobbanás a semmiből jött létre, azt jelenti, hogy a leghalványabb fogalmunk sincs, mi az a VALAMI, amiből létrejött (legalábbis a dolog fizikai oldalát illetően).
Az üres tér (vákuum) nem azonos a semmivel, ugyanis hordozhat mezőket, és működik benne a kvantumfluktuáció jelensége, aminek során virtuális részecskepárok keletkeznek és semmisülnek meg. Ezekből a virtuális részecskékből bizonyos körülmények között valódi részecskék lehetnek, tehát tulajdonképpen folyamatosan történik semmiből való keletkezés, csak éppen ez a „semmi” pusztán üres tér, nem pedig a „SEMMI”.
„Én admin felületről írok, ami kicsit másképp néz ki,……….”
Válaszod Ádám köszönöm.
Kedves Ádám!
Törölnéd két legutóbbi hozzászólásomat? Sajnos nem úgy jelenik meg, ahogy begépeltem.
Tehát: dőlt betűs szövegrészhez:
„kisebb, mint” jel, „i”, „nagyobb, mint” jel.
utána:
„kisebb, mint jel”, „/i”, „nagyobb, mint” jel.
Segítséged brabant89 köszönöm.
Megpróbálom alkalmazni.
HTML kódot lehet beírni?Bocs, abbahagytam.
Sajnálom, de én az ateizmusban semmi tiszteletre vagy megbecsülésre méltót nem találok. Egy ugyanolyan gyilkos, sátáni ideológia, mint az összes többi olyan vallás, amely nem Jézus Krisztust imádja Istenként.
Igényes vagy nem igényes, ez a kis humoros összefoglaló remekül magába sűríti, hogy mekkora hazugságokra épül az egész ateista hiedelemvilág, és hogy semmivel se racionálisbb vagy logikusabb, mint például abban hinni, hogy a világot Isten teremtette hat nap alatt (bár tudom, Ádám, te ebben nem hiszel).
Egyébként nekünk, keresztényeknek, nem hiszem, hogy az lenne a dolgunk, hogy az ateizmust vegyük védelmünkbe, amikor valaki gúnyt űz belőle… Persze én nyilván sem teológiailag, sem filózófiailag nem vagyok eléggé felkészült és igényes.
Hiszek abban, hogy Isten a világot hat nap alatt teremtette, mert ezt írja a Biblia, amit Isten Szavaként fogadok el. Ezt viszont műfajának megfelelően akarom értelmezni. Abban is hiszek, hogy Isten felhozza a napját gonoszokra és jókra egyaránt, miközben tudom, hogy a Föld kering a Nap körül, és helytelen volna a kettőt szembeállítani egymással.
Kedves Kálomista!
Kissé slendriánra sikeredett mondatod:
„gyilkos, sátáni ideológia, mint az összes többi olyan vallás, amely nem Jézus Krisztust imádja Istenként. ”
mert a zsidók sem tartják Jézus Krisztust Istennek, és mégsem sátáni a vallásuk!
🙂
Lacibá: De igen, a zsidók is őt imádják, csak éppen nem tudnak róla, illetve nem abban a teljességében imádják Istent, amelyben ő Jézus által kijelentette magát. („Én és az Atya egy vagyunk.” – Ján 10:30)
Ádám: Olyan műfaj, ami alapján a bibliai hat (vagy akár hét) napot ha „műfajának megfelelően” értelmezzük, akkor az valójában tizenhárommilliárd évet jelent, olyan műfaj a világon nincs. Viszont nekem nagyon is tetszik ez a kis aforizma, amit ha műfajának megfelelően értelmezünk, nagyon pontosan világít rá (persze erősen leegyszerűsítve és karikírozva) az ateista teremtésmítoszok és a bennük való hit abszurditására. Nagyon nehezen tudom megemészteni, hogy hihet ezekben valaki. Persze az ehhez való jogot nem akarom elvitatni senkitől. Csak az értelmét nem látom.
Olyan műfaj, ami alapján a bibliai hat (vagy akár hét) napot ha “műfajának megfelelően” értelmezzük, akkor az valójában tizenhárommilliárd évet jelent, olyan műfaj a világon nincs.
Nem arról van szó, hogy a szöveg tizenhárommilliárd évet jelentene, hanem arról, hogy a szöveg szerintem sem tizenhárommilliárd, sem tizenháromezer évet nem jelent, mert erről nem foglal állást. Néhány vonatkozó cikk:
Mit tanítanak amerikai kálvinista teológiák a teremtés napjairól?
Milyen kérdésekre válaszol a Genezis története?
Összehangoljuk a Genezist a tudománnyal?
Umberto Cassuto és a mózesi teremtéstörténet esztétikája
Mit tanít a Genezis Istenről, a világról, a földről és az emberről?
Milyen értelemben történet a Genezis?
Kr. e. 4004. október 23. előestéje?
Henri Blocher a kezdetekről
Eredetkutatás a Genezis világosságánál
Szerintem pedig eléggé egyértelműen állást foglal a Biblia: leírja, hogy Isten a világot hat nap alatt teremtette, ami egyben az idő megteremtése és megszentelése is volt.
Mint ahogy az ateista természettudomány is egyértelműen állást foglal: 13,7 (vagy ki tudja, most épp hány) milliárd év (természetesen az Isten által a hatnapos teremtés során meghatározott időmértékekben számolva – oh, the irony).
Nekem van ugyan bölcsész vénám, de nem olyan vastag, hogy ezt a csekély eltérést én műfaji kérdésnek tudjam tekinteni és ekként kezelni.
Van továbbá hitem is, de nem elég erős ahhoz, hogy el tudjam hinni a 13,7 milliárd évről szóló mesét. Legyen bár ateista vagy keresztény köntösbe öltöztetve.
Szerintem pedig eléggé egyértelműen állást foglal a Biblia: leírja, hogy Isten a világot hat nap alatt teremtette, ami egyben az idő megteremtése és megszentelése is volt.
Akkor a Biblia abban is egyértelműen állást foglal, hogy a nap felkel, bejárja pályáját, majd lefekszik aludni; abban is, hogy a földet szilárd alapokra helyezte, tehát a Nap kering körülötte, a Föld pedig mozdulatlan (Kopernikusz tudománya tehát ateista mese); és abban is, hogy Isten konkrétan kézen fogja a Nagymedvét és vezeti.
Nekem van ugyan bölcsész vénám, de nem olyan vastag, hogy ezt a csekély eltérést én műfaji kérdésnek tudjam tekinteni és ekként kezelni.
Ahogy a fenti példák is mutatják, a műfaj nagyban meghatározza a jelentést. A Genezis első részeiben számomra nyilvánvaló, hogy a hat nap irodalmi keret, helytelen nyers technikai leírásként kezelni.
Van továbbá hitem is, de nem elég erős ahhoz, hogy el tudjam hinni a 13,7 milliárd évről szóló mesét. Legyen bár ateista vagy keresztény köntösbe öltöztetve.
Hogy mese-e vagy sem, az majd egyszer kiderül, de a világegyetem kezdetére utaló kozmikus háttérsugárzást történetesen egy istenhívő ember fedezte fel, és őt pont az döbbentette meg, hogy a felfedezett valóság mennyire egyezik a Genezis által elmondottakkal.
Jó szívvel ajánlom még John Lennox 7 nap, amely megosztja a világot c. könyvét.
„Mivel létezik egy gravitáció jellegű törvény, ezért az univerzum …létre tudja hozni és létre is hozza saját magát a semmiből. A spontán teremtődés az oka annak, hogy a semmi helyett valamit találunk, annak, hogy a Világegyetem létezik, és mi is létezünk benne.”(Stephen Hawking: A nagy terv 197.o.)
„Az olyan természeti törvényeknek köszönhetően, mint a gravitáció, az univerzum képes megteremteni és meg is teremti önmagát a semmiből. A spontán teremtés az oka, hogy a semmi helyett van valami, amiért a világegyetem létezik, amiért mi létezünk”(másik fordítás)
Egy a kérdésem:
a semminek hogy lehet természeti törvénye? Hiszen épp azért semmi, mert nem valami!
Nem az általános értelmében használnak néhány kifejezést, így biztosan jobban felkapják az emberek a fejüket(és jobban is eladható). Itt a semmi az nem semmi, nem az abszolút semmi, hanem egy „fortyogó leves”(mint pl ha azt mondjuk, hogy nincs a pohárban semmi, valami mégiscsak van benne, mert a levegő is valami), a teremtést sem a hagyományos értelemben használja. Ez elmélet szerint abszolút semmi nem létezik.
„Lawrence Krauss: Univerzum a semmiből c. könyvében az ecseteli, hogy jöhetett létre a világunk a semmiből, kvantumfluktuációk által.”
„..a fizikai törvények teszik lehetővé, hogy az Univerzum a semmiből keletkezzen. Nincs szükség istenségekre, elég ha van semmi, nulla összenergia, és kvantumfluktációk létrehozhatnak egy Univerzumot.” (31’20-nál a videóban)
„Valójában kevesebb mint 1% bizonytalansággal tudjuk, hogy az Univerzum lapos, teljes energiája nulla, tehát a semmiből is létrejöhetett…megválaszolja azt a bolond kérdést, amit a vallásos emberek folyton mondanak, hogy miért van valami, ahelyett, hogy semmi sem lenne. A válasz az, mert lennie kell. Ha semmink van a kvantumfluktációk által mindig kapunk valamit. Ilyen egyszerű…”(~38’45-nél)
Lawrence Krauss – Világegyetem a semmiből?
https://www.youtube.com/watch?v=pNwtfE4MquM
a bolond kérdést, amit a vallásos emberek folyton mondanak, hogy miért van valami, ahelyett, hogy semmi sem lenne
Krauss lehet, hogy nem tudja, de ez a filozófia legfontosabb, központi kérdése. Parmenidésztől Heideggerig rengeteg filozófus remegett bele a kérdés jelentőségébe.
Lawrence Krauss szerény véleményem szerint botcsinálta filozófust játszik.
Ha már vannak fizikai törvények és fizikai tér, az már nem nevezhető semminek… szóval szerintem hatalmas kategória-hibát vét a fenti idézetekkel.
Itt nemcsak filozófiáról van szó, hanem hermeneutikáról, ami módszertan is. Amikor a sztárfizikusok erre a terepre lépnek, szinte biztosan veszítenek, celebként mozognak a pályán, mint a főzőcskéző politikus, vagy a táncikáló sportoló, vagy a devizahitelekről értekező zenész. A „spontán teremtés”, illetve a „bolond kérdés” egy primitív érvelés. Egy 2500-3000 évvel ezelőtti szöveg (nem tudományos leírás!) lesajnálása a mai tudásunkkal az előadót minősíti. A Biblia zöme nagyon magas színvonalú szöveg, ez nem világnézeti kérdés, hanem belépőszintű intelligencia kérdése. Sajnálatos, hogy néhány sztárságra vágyó természettudós bulvárszintű megnyilvánulásaira ilyen nagy igény van.
Ami itt elhangzik, az az ateizmus világképének a végtelen vulgarizálása. (Megfelelő érvek nélkül…). Sajnálom, hogy Ön, lelkész úr sohasem foglalkozott (saját bevallása szerint) érdemben az ateizmussal, hogy nem érintette meg…Magam komoly filozófiai keresés után ateista meggyőződésre jutottam. De előtte egy híres keresztény filozófus, Richard Swinburne könyvét (Létezik-e Isten?”) teljes egészében lefordítottam magyarra, s egyébként is sokat és sokszor tanulmányoztam az istenhívők érveit. Könyvemben („Létezik-e Isten?” L’ Harmattan Kiadó) összefoglaltam ateizmusom indokait (bár nem az összeset…). Kérem Önt és azokat akik erre az oldalra járnak: ne tulajdonítsanak olyan ostoba meggyőződést nekünk, ateistáknak, hogy „felrobbant a semmi és létrehozta a világegyetemet”, és hasonlók… Hanem ismerjék meg az érveinket – elsősorban a rosszból és az Isten rejtettségéből vett érvet… és azután ítéljenek meg bennünket.
Tisztelt Szabados úr és a többi látogatók! Önök mintha nem vennék komolyan az ateizmust! Én hosszas keresgélés és olvasás után jutottam ateista meggyőződésre. Ateizmusom indokairól könyvet is írtam, amely a L’Harmattan könyvkiadónál jelent meg 2005-ben „Létezik-e Isten?” címmel. Ateizmusomnak kevés köze van a természettudományos világképhez, amelyből valóban NEM következik az ateizmus. Lenézem, komolytalannak tartom Dawkinsot és a többi, természettudományos alapokon érvelő ateistát. Hanem a rossz problémája, és a rejtettség problémája, William L. Rowe és J. L. Schellenberg érvei miatt nem hiszek Istenben, sajnálom, hogy Önök ezeket az érveket nem ismerik, vagy nem foglalkoznak velük komolyan! Hanem abba kapaszkodnak, hogy a világ nem jöhetett létre valamilyen intelligens Teremtő nélkül! Ez valószínűleg így van, de az, hogy ez a Teremtő olyan lenne, mint amilyennek a keresztény vallás állítja, rendkívül valószínűtlennek tűnik számomra. Kérem Önöket, hogy komolyan tanuilmányozzák az ateizmus érveit, s csak azután mondjana – főleg ilyen lekicsinylő – bírálatot az ateizmusról.
Kedves Miklós!
Remélem, behatóbban és méltányosabban foglalkozott a könyvében az istenhit kérdésével, mint ahogy a fenti – bevallottan nem filozófiai igényű – szösszenet alapján rólam és olvasóimról ítéletet alkotott. Ha van kedve, nézzen körül ezen a blogon, hátha talál mást is.
Természetesen egyetértek azzal, hogy egymástól különböző kérdés Isten léte és a keresztény istenkép igazsága. Épp ezért nem értem, miért következne a keresztény istenkép helytelenségéből az ateizmus. Ahogy azt sem értem, hogy ha Ön szerint sem valószínű, hogy a világ intelligens Teremtő nélkül létrejöhetett, miért ateista.
Kedves Miklós!
Nekem ez az írás úgy tűnik, mint egy fricska fricskája, ne várjunk szerintem tőle többet, mint amennyi.
„Hanem a rossz problémája, és a rejtettség problémája, William L. Rowe és J. L. Schellenberg érvei miatt nem hiszek Istenben, sajnálom, hogy Önök ezeket az érveket nem ismerik, vagy nem foglalkoznak velük komolyan! Hanem abba kapaszkodnak, hogy a világ nem jöhetett létre valamilyen intelligens Teremtő nélkül! Ez valószínűleg így van, de az, hogy ez a Teremtő olyan lenne, mint amilyennek a keresztény vallás állítja, rendkívül valószínűtlennek tűnik számomra.”
Gondolatmenetéből kiindulva, azt feltételezem, ha Ön szerint megismerném az említett emberek érveit, akkor nem kapaszkodnék, hanem elfogadnám az ateizmust, mint megnyugtató bizonyosságot? Mi ez Ön szerint, ha nem hit? Ugyanis nem biztos, hogy engem ezek az érvek meggyőznek, már amelyiket nem ismerem közülük.
Én nem gondolom kapaszkodásnak azt, hogy a világ létét, és önmagam létét Istentől teszem függővé, Őt tartom teremtőmnek, és így tovább. Én személy szerint úgy élem meg, mint aki mindent megpróbált, hogy ne kelljen hinnie, és elfogadnia ezt. Az ateizmust is, bármit is jelentsen. :)Számomra ez az egyetlen olyan út/magyarázat, ami még maradt, és ahol valódi élet fakad. A többit valahogy mindig végigkíséri a pusztulás. Tudom, hogy ezek nem érvek, és nem is meggyőzni akarom, csak arra szeretnék rávilágítani, hogy amit mások menekülésnek/kapaszkodásnak gondolnak, az adott embernél lehet, hogy az egyetlen értelmes magyarázat. Szerencsére mindennek van egy mérlege: a megélhetősége.
Ha Ön szerint is van teremtő, akkor viszont már csak az a kérdés maradt, mi a problémája a keresztény Isten-képpel? Csak azért kérdem ezt, mert ha így van, akkor a probléma értelmezésbeli, ami viszont már rámutat az ateizmus tarthatatlanságára, nemigaz?
Kedves Miklós,
elnézést, de
– én nem látok lekicsinylést a vitában, bár elismerem, olykor történhet pontatlan fogalmazás ami esetleg kívülről lekicsinylésnek tűnhet. Különösen a neodawrinista csapat (Dawkins és társai) érvelési hibáira történő rámutatás tűnhet valóban lekicsinylésnek…
– megtaláltam a Wikipédián egy viszonylag jó összefoglalót a gonoszból illetve a rejtettségből (gondolom itt a hidden reasons témakörröl van szó?) vett érveket, és több gondom van velük: az érvelés implicit módon felhasználja azt, hogy a jelenlegi ismereteinkkel mi tudunk dönteni a nagyobb jó kérdésében. Ez pedig szerintem lényegében a klasszikus filozófiai kategória-hiba új köntösben…
Azzal, hogy az Ön számára mi tűnik valószínűnek, vagy valószínűtlennek, matematikusként nagyon nehezen tudok mit kezdeni, mert a valószínűségi mértékek értelmezéséhez először is egy jól definiált valószínűségi mezőre volna szükség, amely ha létezne, önmagában is filozófiai kategória-hiba volna 🙂
Kedves Barátaim,
Megpróbálok számot adni róla, hogy ha elfogadom valamilyen Teremtő létezését, akkor miért nem fogadom el a zsidó-keresztény-mohamedán istenképet, szóval egy olyan Isten létezését, aki nem csak megteremtette a Mindenséget és fenntartja, kormányozza, hanem jóságos, gondoskodik az emberekről, elvárja, hogy engedelmeskedjenek neki és tiszteljék őt, továbbá jutalmazza és bünteti őket.
Amennyire látom, a neodarwinista ateisták (Dawkins&Co.) szellemileg gyenge helyzetbe hozzák magukat azzal, hogy tagadják nem csak a zsidókeresztény istenképet, hanem mindenfajta Teremtő létezését is.