Hadd öntsek tiszta vizet a pohárba!

2021 szept. 4. | Divinity, Kultúra, Társadalom | 17 hozzászólás

Az elmúlt hónapokban érzékeltem, hogy az olvasóim egy részét zavarta, némelyeket kifejezetten irritálta, hogy a teológia mellett társadalmi és kulturális kérdésekről írtam. Volt, aki ezt személyesen szóvá is tette, volt, aki leírta, volt, aki csak másoknak puffogott. Ez a feszültség különösen az LMBTQ-ügyekben írt cikkeim kapcsán jött elő, amelyek jelenleg a politikai idegszálakat is telibe találják. Azok a keresztény testvéreim, akik alapvetően rossz véleménnyel vannak a mostani kormányról, sőt talán egyébként is inkább liberális vagy baloldali elveket vallanak, nagyon nehezen élték meg, hogy a megszólalásaim időnként rímeltek a kormányoldalon lévők megszólalásaira. Megértem, hogy az állásfoglalásom nehéz annak, aki a kormány ezirányú politikája mögött nem helyes társadalompolitikai víziót, inkább ravasz szándékot feltételez. Viszont volt, aki arra figyelmeztetett, hogy nem is dolgom a társadalmi kérdésekben való megszólalás, és volt, aki egyenesen azzal vádolt, hogy kormánypropagandát folytatok. Na ezt meg én éltem meg nehezen, mert aki ezzel vádol, teljesen félreismer engem és a motivációimat. Úgyhogy megpróbálok néhány dolgot a helyére tenni.

Először is nem biztos, hogy mindenki tudja, de angol nyelv és irodalom szakon végeztem, mielőtt teológiát tanultam volna. Öt évet tanultam angol és amerikai irodalmat, nyelvészetet és kultúrát. Rettenetesen érdekelt minden, ami a kultúrával kapcsolatos. Szerettem volna a hitemet a valóság egészében látni, pontosabban a valóság egészét a hitemen keresztül látni. Ezért a Mittersillben folytatott teológiai tanulmányaim fő hangsúlya is a hit és a kultúra kapcsolata volt, és az első teológiai diplomámra az volt írva: Diploma in Biblical Studies and Culture. Olyan tanároktól tanultam, mint a szekularizmus egyik legjobb keresztény értelmezője, Craig M. Gay, vagy a világ egyik legkiválóbb Kierkegaard-szakértője, C. Stephen Evans, akik rengeteg hasznos gondolattal segítettek a kultúra és a társadalom hit általi megértésében. Ezt nem kérkedésként mondom, hanem azért, mert csak ezután tanultam exegetikai teológiát a St. Louis-i Covenant Seminary-n, majd végül doktoráltam újszövetségi teológiából a Károli Gáspár Református Egyetem Hittudományi Karán. A sorrend itt fontos. Olyan teológus vagyok, aki mindig a kultúrával összefüggésben gondolkodott a teológiáról.

A Divinity indulásakor azt írtam a fejlécre: Szabados Ádám teológiáról, spiritualitásról, kultúráról. Akkor is azt jeleztem ezzel, hogy a teológiáról az Istennel és a világgal való kapcsolatban fogok írni. Engem szinte mindig az érdekelt legjobban, hogy a hitem hogyan illeszthető a valóság egészéhez, hogyan tehetem érthetőbbé a hívőknek a világot, a világnak pedig a hitet. Az, hogy társadalmi és kulturális kérdésekről írok, nem egy új hepp vagy elhajlás a részemről, nem arról van szó, hogy Szabados Ádám letért az általa járt ösvényről, és hirtelen „buzinaplót” kezdett vezetni, ahogy egy blogger epésen megjegyezte. Ha valaki veszi a fáradságot, hogy megnézze, mikről írtam az elmúlt évtizedben, látni fogja, hogy e téren semmi változás nem történt. 2011-ben pontosan olyan gyakran írtam kulturális kérdésekről – beleértve az LMBTQ-ügyeket –, mint 2021-ben. Sőt, Erosz nyomában c. könyvem 2008-ban jelent meg. Ez nem szubjektív benyomás kérdése, ez tény.

Mi az, ami változott? Alapvetően az a háttér, amely értelmezi a megszólalásaimat. Tíz évvel ezelőtt hajszálpontosan az volt a véleményem a homoszexualitásról vagy a nemváltásról, mint most. Írtam is róla. Csak akkor ez még kevésbé volt fősodor nyugaton, nálunk pedig a politikai tematikában és az egyházi vitákban szinte alig létezett. Akkoriban az volt a leggyakoribb kritika a cikkeimmel szemben, hogy teljesen irreleváns, Magyarországon nem létező problémákról írok. Azóta nemhogy létező, de a politikai törésvonalakat meghatározó témák lettek ezek. Úgyhogy ma azzal vádolnak, hogy kormánypropagandát folytatok. Miközben én magam semmi mást nem csinálok, minthogy ugyanazt a mantrát nyomom, amit tíz éve, ugyanarra a veszélyre hívom fel a figyelmet, mint nyolc éve, ugyanazok mellett az igazságok mellett állok ki, mint hat éve vagy tizenhat éve, amikor még a Divinity sem volt, és közben újra és újra próbálom megérteni és megválaszolni az ellenérveket. Időnként tudományosabb cikkeket írok, máskor apologetikaibb jellegűeket, van, hogy az irónia eszközéhez nyúlok, és van, hogy empatikus – vagy egyenesen pásztori – bejegyzéseket teszek közzé. Meg persze egy csomó más kérdésről is elmondom a véleményemet.

A pártpolitikát viszont mindvégig kerültem. Van véleményem róla, de ez nem a Divinity felületére tartozik. A cikkeim a legritkább esetben érintették a kormány döntéseit, de ha valakit érdekel, hogy milyen arányban bíráltam és milyen arányban támogattam azokat, meg fog lepődni, ha az LMBTQ-posztok miatt azt gondolja rólam, hogy kormánypropagandát nyomok. Az arány nagyjából 8:2, amiből a 2 a kormánydöntések mellett szóló, a 8 a kritikus cikk. Az egyik kormánydöntést támogató cikkem a vasárnapi boltzár mellett szólt (azt ma is támogatnám), a másik a gyermekvédelmi törvény ügye (amelyben igazat adok a kormánynak). A többi bírálat volt. Az egyháztörvény ügyében nyílt levelet írtam Balog Zoltán akkori miniszternek, a levél ma is olvasható az interneten, mert számos médium (pl. a Népszava) is átvette. Annak idején az LMP-től is megkerestek, hogy egyházi ügyekben számíthatnak-e rám. Mivel pártpolitikába nem akartam beleártani magamat, nemet mondtam. Ahogy nemet mondtam nemrég a HirTV meghívására is, hogy LMBTQ-témában valamelyik műsorba beüljek. Ez nem az én uniformisom.

Szóval olvasóimtól – és ezt most különösen baloldali és liberális olvasóimnak írom – bizalmat szeretnék kérni. Különösen azokban a pillanatokban, amikor nem értenek egyet a gondolatmenetemmel, vagy annak feltételezett hatásával. A gondolkodási rendszerem nem úgy áll fel, hogy a politika rendezné azt. Sokkal messzebbről indítok, sokkal nagyobb távlatokban gondolkodom, és semmilyen szinten nem függök a jelenlegi (vagy bármelyik) kormánytól. Amikor lehetőségem lett volna, hogy közelebb lépjek hozzá, nem tettem. Ezt bizonyítani tudják azok, akik közelről ismerik a pályámat és egy-egy döntésemet. Keresztényként számomra nyilván sok dolog rokonszenves a kormány szándékaiból. De ez természetes. Ahogy keresztényként nyilván sok dolog, ami a kormányoldalon történik, nem tetszik. Csak annyit kérek az olvasóimtól, hogy ezt higgyék el nekem. Azért beszélek kultúráról és társadalomról, mert a kultúráról és a társadalomról hívő keresztényként sokat gondolkodom, és – ahogy a Divinity tanúsítja – mindig is sokat gondolkodtam.

Ebből nem következik, hogy mindig igazam is lenne. Van olyan cikk, amit ma már én is máshogy írnék meg. Szabados Ádám nem minden gondolatával értek egyet. Ezzel nem a felelősséget akarom elhárítani magamtól, inkább csak az olvasókra is szeretnék több felelősséget tenni, mégpedig a jóindulatú ítéletalkotás felelősségét. Nem tudok mindig az értelmező fejével gondolkodni, mert nem is ismerem annak a sok ezer embernek a többségét, aki követi az írásaimat. Az én felelősségem az, hogy az igazat írjam, szeretettel. Az olvasó felelőssége, hogy mérlegre tegye a gondolataimat, de egyben az is, hogy ne tulajdonítson nekem más szándékot, mint ami a szívemben van. Vagyis azt kérem tőletek, hogy vizsgáljatok meg mindent, amit írok, és fogadjátok szeretettel az írásaimat. Ne a politikai küzdelem keretezze az értelmezéseteket, hanem a Krisztusban való hitetek, vagy ha nem hisztek, akkor csak a jóindulat, mert az én szándékaimat sem a politika önti formába.

 

17 hozzászólás

  1. Fernando

    Szeretjük a tiszta vizet! 🙂
    Nekem eddig is átjött az írásaidból hogy nem a pártpolitika határozza meg azokat és jó szándékkal közelíted meg a tárgyalt témákat. Azt gondolom, hogy ezt több olvasód is így látja. Várjuk a további írásokat!
    Szeretettel, Fernando

  2. Rafael Pál

    Kedves Ádám! Éppen én azért szeretem olvasni írásaidat, mert társadalomról, kulturáról is írsz…
    Igy tovább..
    Szeretnénk továbbra is olvasni hassonló gondolatokat mint eddig…
    Pártpolitika: És fá­ra­doz­za­tok an­nak a vá­ros­nak a jó­lé­tén, aho­vá fog­ság­ra küld­te­lek ben­ne­te­ket, és kö­nyö­rög­je­tek érte az ÚRhoz; mert an­nak jó­lé­te a ti jó­lé­te­tek is! (Jer 29)

  3. bili

    Kedves Ádám!

    Lenne olyan TV ahová elmennél LMBTQ témában valamelyik műsorába?

  4. Szabados Ádám

    Most nem biztos. Olyan helyen beszéltem erről szívesen, ahol a saját gondolataim keretezik a saját gondolataimat. Ez a Divinity és a Különvélemény. Bár a békéscsabai 7.TV Kikötő című műsorában is vállaltam szerepet, mert ott valamiért nem éreztem, hogy rosszul kereteznének. Szóval nincs olyan elvem, hogy soha, sehol, inkább mindig az adott helyzetben mérlegelek. Más témában lehet, hogy a HírTV-be is elmennék, meg az ATV-be is. LMBTQ-témában most nem. Nem az érdekel, hogy a médium melyik oldalon van, hanem az, hogy milyen agenda van a meghívásom mögött. Az lehet jó agenda is, csak nem biztos, hogy illeszkedik az elhívásomhoz. Ez igaz keresztény platformokra, konferenciákra is. De azért ezt ne úgy értsd, hogy hetente kapnék tévékbe meghívást.:)

  5. Benchmark (ex István70)

    Az egyháztörvény ügyében nyílt levelet írtam Balog Zoltán akkori miniszternek, a levél ma is olvasható az interneten, mert számos médium (pl. a Népszava) is átvette. Annak idején az LMP-től is megkerestek, hogy egyházi ügyekben számíthatnak-e rám. Mivel pártpolitikába nem akartam beleártani magamat, nemet mondtam. Ahogy nemet mondtam nemrég a HirTV meghívására is, hogy LMBTQ-témában valamelyik műsorba beüljek. Ez nem az én uniformisom.

    Ezek után kétszer is meggondolja bármelyik szereplő, mielőtt nem kér fel semmire 🙂

    Csak így tovább!!!

  6. Szabados Ádám

    Lesz helyettem más.:)

  7. bili

    Köszönöm a Választ!

  8. Turbucz István

    Köszönjük. Ádám ,maradj ezen a vonalon, ne keveredjél semelyik oldalra se. Így leszel hiteles.

  9. Karis

    Nem kétlem, hogy őszintén írtad, amit írtál. De miért van az, hogy nem írsz olyan, korunk társadalmát érintő talán legfontosabb kérdésekről, mint a klímaváltozás – ami emberek ÉLETÉT veszélyezteti – vagy az egész világon, és Magyarországon is egyre növekvő szakadék a szegények és gazdagok között, vagy a meserséges intelligencia térhódítása, a családon belüli erőszak (keresztény közösségekben is), stb. stb? Valahogy mégis kilóg az ideológiai lóláb, amikor az LMBTQ a legfontosabb és leggyakrabban tárgyalt téma, és más, főleg a “baloldal és liberálisok” által tárgyalt kérdések nem vagy alig kerülnek terítékre…?

    U.i.: Utána néztem, milyen témáról ír az általad említett Craig M. Gay; hát például a szegénységről https://www.oxfordhandbooks.com/view/10.1093/oxfordhb/9780199729715.001.0001/oxfordhb-9780199729715-e-033

    vagy a technológia szerepéről napjainkban stb. https://www.regent-college.edu/faculty/full-time/craig-gay

  10. Szabados Ádám

    Szóval mégis kétled.:(

    Természetesen nem fogok tudni mindenről írni. Senki nem tud mindenről írni. A tudományt is szelektív szenvedély viszi előre, az írást is. Vannak témák, amelyek valamilyen oknál fogva egyszerűen fontosabbnak tűnnek, jobban foglalkoztatnak, mint mások. Ez mindenkivel így van. De a mesterséges intelligencia problémájával történetesen foglalkoztam, itt meghallgathatod egy beszélgetésünket, amit (számomra rendkívül megtisztelő) Tilesch György is meghallgatott. Sokat készültünk a témára. Fontos témának tartom. A környezetvédelem kérdését pedig például ebben a kontextusban érintettem: A zsarnok és a mostoha; Teremtésvédelem és szexuális tisztaság: miért nem azonos fajsúlyú kérdések a keresztény hitben?. Írhatnék többet is róla, teljesen igaz, de a figyelmemet más témák egyelőre jobban lekötik. Például az, hogy a keresztény egyházakon belül LMBTQ-témákban zajlik hitehagyás.

    Örülök, hogy Craig Gay ír a szegénység és a technológia kérdéséről. Én is tanultam tőle ezekről. Meg arról is, hogy milyen folyamatok vezettek a szekularizációhoz, és hogy hogy lehet istenfélelemben élni egy olyan korban, amely feleslegesnek tartja Istent. Jó, hogy van, aki ezekről a kérdésekről intenzíven gondolkodik, és keresi a hívő válaszokat. Nem kérem rajta számon, hogy ehelyett miért nem a sokakat foglalkoztató LMBTQ-témákról ír. Van olyan volt tanárom, aki pedig sokat töpreng a moralitás alapjairól, és könyveket ír róla. Más meg a családon belüli konfliktusokról. És van teológus, aki marad az exegézis, a biblikateológia vagy a dogmatika területén. Ez így van rendjén. Sokfélék vagyunk, sokféle érdeklődéssel és érzékenységgel. Engem nem az zavar, ha valaki nem arról ír, amiről én. Az zavar, amikor valaki Isten igéjével ellentéteset ír, akármelyik területről is van szó.

  11. Hebron71

    “A gondolkodási rendszerem nem úgy áll fel, hogy a politika rendezné azt…
    Ezt bizonyítani tudják azok, akik közelről ismerik a pályámat és egy-egy döntésemet.”

    Ez így van. Személyes ismeretség okán kész vagyok igazolni bárki előtt ezen állítás igazságát.

    Ádám többször is figyelmeztetett engem arra, hogy Istennek Jézus Krisztus drága vérén megváltott gyermekeinek kapcsolatát nem szabad, hogy e világ politikai – hatalmi struktúrái, egy – egy szavazás, nézetek ütköztetése, etc. felülírják, vagy tönretegyék.

    Amit Ádám itt ír, pontosan azt képviseli a mindennapi életben is.

  12. wkm

    “… talán legfontosabb kérdésekről, mint a klímaváltozás – ami emberek ÉLETÉT veszélyezteti – vagy az egész világon, és Magyarországon is egyre növekvő szakadék a szegények és gazdagok között, vagy a meserséges intelligencia térhódítása, a családon belüli erőszak (keresztény közösségekben is), stb. stb?…”

    Személy szerint kifejezetten örülök, hogy nem ezeken van Ádám fókusza. Hót unalmasak ezek rogyásig szajkózott mainstream témák. Lépten-nyomon ilyenek cikkekbe botlik az ember, ki sem lehet kerülni őket.

  13. Zoli

    Kedves Ádám!
    Éva nevű hozzászólónak 11 óra körül volt egy bejegyzése, a sokak számára”kényes” 1,5 éve tartó és kitudja még meddig velünk maradó pandémia témában.
    Most látom, hogy már nincs fenn. Letiltottad, vagy csak ezt a bejegyzését törölted?
    Nagyon sajnálnám, ha bizonyos “aktuál-társadalmi” témákban a keresztyének között még moderálva sem lehetne beszélni.

  14. Szabados Ádám

    Ez a vírustéma itt most off. Nem arról szólt a cikk. Meg egyébként máskor is kértem, hogy ehhez az oltásellenes misszióhoz ne használják a felületet. Kérlek, olvasd el a moderálási elveimet.

  15. András

    Kedves Ádám! Köszönöm szépen az írást, abban mindenképp egyetértünk, hogy az LMBTQ tevekénysége kifejezetten káros és abban is, hogy amit a Szentírás bűnnek nevez arra nem mondhat mást az, aki Istent őszintén tiszteli. A megoldásokban eltér meglátásom szerint a véleményünk. Én azt látom a Bibliából, hogy Jézus és az apostolok nem bocsátkoztak sem kulturális, sem vallási, sem nemzeti, sem emberjogi vagy politikai-társadalmi rendszer jellegű csatározásokba, küzdelmekbe, pedig emberileg lett volna rá indok, alkalom és igény is (lásd Pilátus embereinek kegyetlenkedése a galileaiakkal, akiknek a vérét Pilátus az áldozatukéval elegyítette – Lukács 13) A vallásos zsidóság teljesen joggal tarthatott és tartott a Római Birodalom által képviselt világnézettől, értékrendtől.

    A napokban éppen MARCUS AURELIUS ELMÉLKEDÉSEK c. írását olvasom. Nagyon tanulságos, két idézetet hozok ide:

    „Az isteneknek köszönöm, hogy nem nevelkedtem hosszabb ideig nagyatyám ágyasának környezetében, hogy ifjúi ártatlanságom érintetlen maradt, hogy nem lettem túl korán férfivá, sőt a szokásos időnél tovább kihúztam.”

    „Atyámnál megfigyeltem szelídségét és érett megfontolással formált ítéletéhez való állhatatos ragaszkodását… Lemondott a fiúkkal való szerelmeskedésről, egyenlőnek tartotta magát embertársaival, nem vette rossz néven, ha barátai nem jelentek meg asztalánál, vagy ha útjain esetleg nem kísérték el.”

    Egy ennyire istentelen életvitelű, szemléletű, gyakorlatú megszálló hatalom alatt, birodalomban Jézus az akkori embereket és a mindenkori emberiséget feszítő minden problémára saját személyét és keresztáldozatát hozta megoldásként. Az apostolok szintén ezt az utat járták. Nagyon beszédes Pál Római levelének első nyolc fejezete, mely a teljes emberiség Isten nélküli állapotának leírásával kezdődik, majd jut el Jézus Krisztus személyéig és áldozatáig. Az apostolok és az első keresztények által képviselt evangélium, a kizárólag Jézus személyére és áldozatára épülő üzenet és életmód erőteljes és elégséges volt ahhoz, hogy az emberi szívekben valóságos változás álljon be. Meglátásom szerint ez az üzenet, Jézus személyének kizárólagos volta nem kompatibilis bármely ember által alkotott vagy létrehozott hatalmi-civilizációs rendszerrel, felépítménnyel, ideológiai-eszmerendszeri vagy kulturális áramlattal. Bár létezhetnek néhol közösnek látszó pontok, de a lényegét tekintve Jézus személye és gondolkodásmódja teljesen eltér bármely emberi gondolatrendszertől. Én a problémát (az egyház hiteltelenségét) pont abban látom, hogy a Konstantini fordulat után rendre és újra belegabalyodik az egyház ezekbe az ember alkotta hatalmi és ideológiai rendszerekbe és olyan területekre téved, melyek bár első látásra hasznosnak tűnhetnek, de valójában az Isten dicsőségét, szentségét, kegyelmét és erejét szorítják ki az egyházból és a tagok életéből. Ennek jeleit látom akár azokban a közösségekben, melyek egyfajta toleráns vagy akár támogató álláspontra jutottak az LMBTQ-val kapcsolatosan, de azoknál is, akik a jelenlegi államhatalommal szorosra fűzve a viszonyt beleálltak ebbe az ún. „nemzeti-keresztény” kultúrharcos vonalba. Európa történelmében Krisztus után folyamatosan jelen volt valamilyen szinten/mértékben a kereszténység, mégis a kontinens történelme összességében nem kevésbé istentelen, mint bármely más, kereszténységet hosszú ideig nem ismerő kontinens-földrész történelméhez képest. Véleményem szerint ennek egyik fő oka az előbbiekben tárgyalt „keveredés” a világgal. Jézus a tanítványokra bízta a „só és világosság” küldetését a társadalomban. Ez a küldetés azonban nem emberi eszközök, gondolatok, módszerek által valósítható meg, hanem csakis az Ő személyére és váltságára épülő élettel és üzenettel. Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmet!

  16. Szabados Ádám

    Kedves András,

    sok igazság van abban, amit mondasz, bár összetettebbnek gondolom a hívők és a világ kapcsolatát, bibliai alapon is. A dualista modell mellett (amit te sugallsz) vannak bibliai alapjai a dialektikus és transzformációs modelleknek is. Ebbe most nem megyek bele mélyebben, mert egy másik dologra szeretnék reagálni. Arra, hogy éppen Te tolod ezt a posztomat is a kultúrharc terébe, holott én arról írtam, hogy ennél mélyebb, tágasabb, ha úgy tetszik, magasabb szempontok vezetnek az írásban. Hadd linkeljem be ide néhány cikkemet, amelyek a parokia.hu oldalon jelentek meg az elmúlt hetekben:

    A valóságba születtem újjá
    Új emberiség vár új világra
    Minden négyzetcentiméter Krisztusé

    Ezek a gondolkodásom cölöpei, nem az aktuálpolitika.

  17. Poppins

    Ádám arról írj továbbra is ami téged érdekel, ami téged foglalkoztat.
    Ismerem azt a fajta embertípust aki mindig csak a másik munkáját piszkálgatja.
    Azt kell tudni róluk, hogy alkotni nem akarnak, saját várat nem építenek, akkor kapnak lendületre, ha rombolhatnak. Mindig azt veszik észre, aki jobban halad náluk, azzal van bajuk aki szorgosan munkálkodik.
    Mindenhol van ilyen típus, a bölcsiben, oviban, az osztályban, a melóban… az egyházban.

    “Szabados Ádám buzi naplót vezet” . – Az ilyen kommentelőkkel van tele a közösségi média, értékes gondoltuk nem sok van. Ahogy a barátaim szokták mondani az efféle emberre: “- Hát valjuk be, nem egy agysebész. “

Egy hozzászólás elküldése

Az e-mail-címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük

Ez az oldal az Akismet szolgáltatást használja a spam csökkentésére. Ismerje meg a hozzászólás adatainak feldolgozását .

Facebook Pagelike Widget

Archívum

LEGUTÓBBI HOZZÁSZÓLÁSOK